Juláj

Minden hátrányban ott az előny. Ma, amikor ismét kötelező semmittevésem töltöttem a munkahelyemen, betévedt a könyvtárba egy kínai kislány.
Tanításmentes napokon átnépesül a sulink: a városi iskolákba járó kínai gyerekek egy részét összeszedik, és kínai iskolát tartanak nekik itt. Kínai tanárok, kínai nyelv, kínai kultúra, jól van ez így.
A kislány csak pislogott, érdekelte minden. Annyira kínai volt, hogy meglepődtem, amikor megszólalt:
- Elvihetem ezt a szép füzetet?
Megtudtam, hogy a nagypapa és a nagymama tanította magyarul, magyar iskolában másodikos, kínaiban elsős. Juláj a neve.
- Nehéz a kínai írás? - kérdeztem.
- Nem, nem olyan nehéz, csak kicsit nehéz, én nagyon szeretem.
- Ügyes lehetsz, ha megtanulod. A magyar ABC csak 43 betűből áll, a kínai írás meg 2500 jel.
Megdöbbenve nézett rám. A képére kiült, hogy itt átverték, valami roppant bonyolultba vitték bele. Láttam, ezt eddig nem tisztázták vele.
A könyvtáras nénihez ment, aki épp elmerültem böngészte a leltári ívet. Juláj felhúzott az ujjaira egy kesztyűbábot, és a bábozva kérdezte meg:
- Játszhatok kicsit veled?
- Rögtön, kicsim, pillanat - darálta a könyvtáras néni, fel se nézve a leltárból - fontos dolgom van, meg kell előbb csinálnom.
Juláj megakadt egy minutára. Megrántotta a vállát, és felemelte a bábos kezét megint:
- Hát, a felnőttek mind egyformák - lehúzta a bábot, hóna alá vágta a zsákmányolt füzetet, és sarkon fordult. Csengettek neki épp, nem folytathatta a multikultúrás nagykövetesdit.