2010. november 4., csütörtök

nov.négy

6 éve költöztem Pestre, most kedden évfordulóztam. Ünnepelhettem volna is akár, ha ünneplős lett volna a kedvem.
*
68 kiló vagyok, legénykori súly. Nem is lenne normális, ha nemnormális dolgok nem hagynának nyomot az emberen.
*
Őszi szünet van, lehetnék akár egész héten szabad, de hát nem vagyok. Bent kell rohadni a suliban, se kölök, se dolog, csak pofavizit. Geciiskola, ordítaná Zsueletta, ilyen egy ratyi helyet.
*
Nem is baj, hogy nem vagyok otthon. Délelőttönként itt dekkol Bé. Eljátssza otthon, hogy apamegydolgozni, ne kérdezzen rá a gyerek. Munkanélküli lett, szégyelli. Most se vagyon, se mellény, csak a puszta bőre. Még a táskáját is elvették. Hervadtan lógott kezében a reklámszatyor. Haza se vitte, égett a képe, szégyenbélyeg, mint egy hajléktalan.
*
Jártam kint a temetőben. Kivittük a kicsit is, hadd lássák a múltbeliek. Nézte a mécseslángokat, az idegen arcokat, türelmesen szemlélte, míg letanyáztunk egy-egy sírnál.
Hazafelé gondolt egyet a lányom.
Anyám nagyon meglepődött. Örült, hogy látta végre a kicsit. A kezét puszilgatta, azonnal haverok lettek. Dédunoka - dédimama találkoztak végre.
*
Nem tudom, jó-e egyedül, de biztonságos. Nincs kire megsértődni, nincs kit kímélni. Lehet, hogy nem szeretem az embereket.
Nem akarok senkit se látni, engem se lásson senki.
Jó így.
*
Reggel felébresztett a telefonom. Agresszívan csörgött, nem hagytak békét. Ef volt, Komáromba költözött. Belekezdett a litániájába, hogy újrakezdi az életét, meg tiszta lap, meg megvalósítja önmagát, a tököm is tele volt vele. Új barátnője lesz, a régi az a régi élet, újhoz új kell. Aztán váltott: vegyek valami Viagrafélét, olyat, ami 4 óráig hasson. Azt akarja, hogy 4 óráig kúrjam? Az már munka, hagyjon már, föl se ébredtem. Nem, magának akarja, küld rá pénzt, Komáromban ilyen nincsen. Hétvégén eljön, jöjjön, ő a tizedik, elszórakoztatják egymást majd a kapu előtt, úgyis világgá megyek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése