Geci élet

Vesztemre péntek este 8-kor hatoltam be egy
bankfiókba, mert csak némi apró maradt már a zsebemben.
Másnapra shopingolást terveztem: veszek lisztet, cukrot, tejet, tojást.
A kapun még átmentem a kártyával, de az automata beintett.
"ez a pin kártya itt nem használható"
Átmentem egy másik automatához, az se volt engedékenyebb.
Péntek este 8-kor, legközelebb csak hétfőn lesz nyitva bankfiók, intézkedni nincs hol.
Hogy rohadjanak meg.
Ott a pénzem, elérhetetlenül.
Vasárnap túra, az otthoniaknál névnap. Dilemmázni sem tudok, hova menjek, sehova sem tudok.
Péntek este dacára azonnal várhatom a hétfőt, a munkanapot.

Nem szeretem, ha nem mennek simán a sima dolgok.

A bank legyen bank, a bankártya az bankkártya, a barát az barát, az élet az élet, a halál meg halál.

Élhetek(?) két napig bezárva, mint egy ravatalozóban. Nem elérhető Pest, egy jegyet se tudok venni, a metróra se.
Megszámoltam: hétszáz Ft, mire elég, elég-e valamire.
(Leltár: lisztem van, olajom is, cukrom is talán. Tojás is 4 még.)
Éhen nem halok, marad a gutaütés.
Cigim is van. Nem kell eladni a testem legalább.

Sok volt nekem ez a hét.
Meglátogattam egyik pozitív barátomat, épp lumbálás után. Azt mondta: a szomszéd szobában a betegtársát már megint elöntötte a vér, jön belőle mindenhol, nem találják az okát.
Valahol itt fekhet az is, akiért aggódtam, megmarad-e.
Egy másik kórházban egy barátom, kétszer is vágták a héten.
Aztán fenn, egy kórház tetején cigiztem egy fickóval. Csak az érdekelte, ő kapta-e a barátjától az AIDS-et, vagy az tőle. A szifilisszel kezdődött, 3 hónapja. Hogy lehet, hogy neki van, a párjának meg nincs, megesküdött, ő a hűség szobra.
Kifele a nővér utánam szaladt: ki vagyok, mit keresek itt, kije vagyok a fickónak, mért vagyok itt, amikor itt most látogatni se lehet.
Hazaértem, SMS fogadott. A fickó írt: hát, ha mástól szedte össze, akkor nincs értelme élnie, leugrik a hetedikről, most.
Na, jól megvigasztaltam.
Visszaírtam: ne ugráljon, gyógyuljon.
Másnap arra jártam.
Nem láttam a járdán embernyi foltot.