Azt nem állítanám, hogy tetőfokra hágott bennem a takarítási láz, de a ma délutánt erre szántam.
Kissé késtem, elcsesztem az időt. Összekeveredett valahogy a térkép a fejemben, és először az M3-as mentén kerekeztem a városból kifelé, majd visszafelé rátértem egy egyre szűkülő útra, amely a Vidámpark és az Állatkert között kacsázott. Az úton senki - errefelé szerintem soha senki nem szokott járni - nem lepődtem volna meg, ha egy szökött medve szembetalálkozott volna velem.
NN megörült, amikor befutottam hozzá. Nehéz volt behatolni a lakásba, mert egy összetekert szőnyegmonstrum időközben az ajtó elé került.
Invitált: együnk, főz valamit - de a gondolatra is kilelt a hideg. Mondtam, nem, undorodom, egy fertő az egész lakás, nem így leszek öngyilkos.
Láttam, 3 nap alatt annyit elért, hogy a tusolóból kiszedte a serpenyők jó részét, de egy villa még néhány kacattal a tusolótálcán maradt. A 3 nap alatt a lakás egyetlen használható része is használhatatlanná vált: a WC-kagyló eltűnt egy méretes, edényekkel telihajigált lavór alatt.
A konyhában fölmértem, merre lehet a gáz, és hol a mosogató. Magam mellé raktam egy szatyrot, és szortírozni kezdtem az előttem tornyosuló kupacot.
NN a lábam alatt volt: izgalomba jött a kidobált szemét láttán: azt ne, az jó még, ne már - de megfogtam a grabancát, és bevittem a szobába.
- Kuss! - mondtam neki. - Nekiállsz, hajtogatsz, vagy vasalhatsz is, nekem tök mindegy - és az ablak alatt álló hegyre mutattam. - Minek mosol, ha úgyse használod a cuccaid?
- Igen, igen, jól van - és azonnal egy fúrógépet vett a kezébe. - Ezt a polcot még fölfúrom előbb. Hogy tetszik itt ez a polc?
Kivettem a fúrógépet a kezéből, fölajánlottam az első pofont.
- Az ágyról lepakolsz mindent! - mutattam a szemétkupacra, ami az ágyat rejtette. - Iderakod, amit összehajtogattál, aztán innen be a szekrénybe. Semmi se maradhat kint, üres ágyat, fotelt, széket akarok látni. Akkor jöhetsz ki, ha kész.
Visszatértem a konyhába. Nem volt hova halmoznom a koszos edényeket, hogy a mosogatóhoz jussak, mert a föld is terítve volt félig üres dobozokkal. Fölszedtem a gáztűzhely elől az odaszáradt macskaszart, az almostálcát kitelepítettem az előszobába. Néha megjelent a macska, de látta, hogy jobb nem kezdeni velem.
Fogtam egy lábost a mosogatóba halmozottak közül, és bevittem NN-hez a szobába.
- Baktériumtelep a konyhád. Egy HIV pozitívnak ez gyilkosság, megölsz vele engem is, ha idejövök. Nézd, ebben mi van! - és az orra alá toltam az edényt, aljában a nyúlóssá rohadt ételmaradékkal. Meg kellett piszkálnom késsel, mert a fekete penészgyep jó részét eltakarta. Nem hőkölt vissza a szagtól, edzett lett az orra.
Szabaddá tettem a mosogatót, a konyhapultot és a gáztűzhelyt. Kisikáltam az elsőt, és nekiálltam föláztatni hipós vízzel a szabaddá tett felületeket.
A kredenc volt a legkönnyebb falat. Csak 5 db kávéscsésze kerülte el a használatbavételt, semmi más nem volt benne alul - fölül. A kanalas fiókban csak két kanáltartó árválkodott üresen, az egyikről még le se került az árcédula. Ez legalább tiszta - konstatáltam, és eltűnődtem, miről fantáziálhatott, amikor megvette.
Kifertőtlenítettem mindent, és nekiálltam mosogatni. 3-kor kezdtem, és 4 óra múlva minden a helyére került.
Közben NN szépen haladt a rendrakással. Csak egyszer kellett ordibálnom vele, mert a kiürített mosdókagylótól elcsábult, és beáztatta a macskatálat benne.
Megkínált egy sörrel - sterilnek ítéltem - és beültem nézni, amint pakolászik. Képtelen volt egyfélét csinálni percekig: hajtogatott, porszívózott közben egy kicsit, vállfákat rakott innen oda és onnan ide, aztán hajtogatott megint. Tavaly volt egy ilyen gyerekem - Márió - ő ugrált ugyanígy a feladatai közt. Márió még arra is képes volt, hogy öttagú írásbeli összeadásnál félbehagyta a 2. sor 3. feladatát, leugrott a 6. sorba, ott is számolt kicsit, aztán föl az elsőhöz, majd vissza a másodikba, emlékezett, ha tizesátlépés volt, mennyit kell hozzáadni, ritkán tévesztett, követhetetlen volt.
- Nem bántani akarlak, de tudom, bántó. Ha gyerekként azt láttad, hogy ilyen szeméttelepen élsz, felnőttként miért másolod ugyanazt? Okulnod kéne, hogy te másként csinálod. Felnőtt vagy már. Én az én lakásom rendben tartom, akkor te is rendbe tudod rakni a sajátod. Pihenhetnék otthon, nem az én dolgom. Ugye, tudod?
Nem szólt semmit, tán élvezte is a lebaszást.
Közben lakás lett a lakásból, ággyal, fotellel, székkel, és egy kétszemélyes kanapéval, ami eddig nem is látszott. A macska megrémült, nem ismerte ki magát az idegen környezetben, riadtan miákolt.
- Nem tudja, hol van - röhögött NN - gyere ide cica!
Nem hagytam, hogy sokat romantikázzon. Kiparancsoltam a fürdőszobába, kevertettem vele ecetes-szappanos vizet, és megmutattam, mit milyen sorrendben sikáljon.
- Fogmosó poháron kívül itt más edény nem lehet! Fölösleges bólogatnod, nem bízom benned. Ellenőrizni fogom!
Beígértem két nap múlva az első esedékes pofont, ha megbontja a rendet és hazaindultam. Éreztem, tisztára elégedett vagyok. Legalább itt csináltam valamit, ha már anyámnál nem csinálhatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése