2010. augusztus 4., szerda

Elvarratlanul

Tesóm még hazafelé, a vonaton felhívott:
- Te! Mikor beszété a mutärraa? Hívd már fő, mert nekäm nyavalyog, hogy egyiktäk sä keresi.
Anyámtól átmentem hozzá. Nem találtam otthon, Zsigához ment borozni. Ráér, szabadságon van 1 hónapja, holnaptól hivatalos nyugdíjas lesz. Sógornőm otthon tett-vett, meglepődött, hogy elmentem.
Ritkán járok feléjük. Havonta - hathetente hazanézek. Lányomozok egy darabig, aztán anyám - tőle meg visszamenekülök Pestre, másokra nem marad kedv, idő.
Előkeveredett tesóm is lassan. Haragszik rám folyamatosan - megcsaltam, elhagytam, elköltöztem arra a kibaszott Pestre. Ő azt tervezte, borozgatunk majd hetente, meghányjuk-vetjük a világ sorát, szidjuk a komenistákat, éltetjük Orbánt.
- Az Isten faszát ezäkbe a kibaszott öregasszonyokba! - kezdett mérgelődni. - Látod, ägy öregembär tudja, mi a rend. Az, ha mägöregszik, mäghal rendäsen. De ezäk a vínasszonyok olyan szívósak, hogy az istennek sä tudnak mäghalni. Mägérik a saját csúfságukat. Nízd mäg a mutert, eemänt tejjesen az esze. Most is azzaa baszta föl az agyam, hogy bejelentäm neki a gázt, kikűdik, hogy 40 ezer. Aszongya erre, hogy neki erre nincs péze. pedig előre mägbeszétem vele.
- Mitől fizet ennyit? Azt mondja nekem, hogy befizettél neki 60 ezret, meg 48-at a múlt hónapban. Már ha adni lehet arra valamit, amit beszél.
- Én? Sämmit sä fizettem eddig. Hát épp ez az! Nem fizet már ägy ideje sämmit, de níztem a gázóráját, annyit eefogyasztott most is, mint én télän.
- Mert fűteni szokott, azt mondja, fázik.
- Fűt? Most, nyáron? Hát má ennyire eemänt az esze? Nem szoktam bemänni hozzá, csak az udvarra, de ott is tekeri a gyomrom a macskaszag. Észre sä vättem.
Meglepődtem, mert tesóm szinte naponta elmegy anyámhoz. Nem vette mégse észre, hogy anyám mennyire megváltozott. Abban a hitben van, hogy anyám tudja, ki ő, hisz azt mondja neki: "fijam". Azt még hagyja, hogy rendezkedjen, ha valami bekrepál nála, de pénzt a csekkbefizetésre nem ad, mert nem tudja, ki ő. Idegen.
- A neved se tudja. Ha meg eszébe jut, nem tudja, ki vagy. Vagy velem kever, vagy azt mondja rád: "apátok".
Elképedve nézett.
- Nyugi, engem se tud hova tenni. Most jöttem tőle, elmondtam neki párszor, ki vagyok. Integetett utánam a kapuból, de azt már ki tudja, kinek.
- Hát, nem tudom, mi läsz. Annak az istenfasza F-nek nem szóhatok, mert bebassza valami eefekvőbe. Tä mäg főmész arra a kibaszott Pestre, ide sä szarsz.
Lementünk a pincébe. A plafonon lesbenálló szúnyogok azonnal a lábamra vetették maguk, míg tesóm töltötte a bort.
- Mägöregszünk mind, oszt ilyen istenverte hülyék läszünk. Na, igyunk! Hónaptú má hivatalosan is nyugdíjas läszäk. Na, Isten éltessän!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése