2010. augusztus 19., csütörtök

Nem ehhez vagyok szokva

Amikor annak idején elmondtam a feleségemnek, hogy vonzanak a fiúk, nem mondta el senkinek.
Tehette volna, de nem tette.
A lányom - amikor elmondtam neki 18 év múlva - megkérdezte: elmondhatja-e a párjának?
Persze.
Ne legyen titok közöttük.
A fiam, rá 2 évre, tőlem tudta meg. Megkérdezte: olyan titok, amit meg kell tartania? Barátnőjével ezt megbeszélheti?
Igen. Másnak is elmondhatja, rábízom, kinek.
Bízom bennük, tudják, és bíznak bennem.

De most azt érzem: átléptek.
Nem ők,
más.
Megrendítő,
iszonyú,
nehéz helyretennem.

Tudom, nem akart rosszat.
De azt tett.
Nem akart bántani,
de bántott.

Elrontott valamit, amit évekig építettem.

Olyan rossz, hogy aludni se tudok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése