Óvatosan álltam meg a kiságy mellett, nehogy frászt kapjon tőlem. Mégiscsak ritkán lát. Kíváncsian nézegetett, érdekesnek talált. Az orra elé tartott játékokat érdeklődve nézegette egy darabig. Volt, amit megfogott, az érdekeseket a szájába gyömöszölte rágni kicsit. Aztán legörbült a szája, bömbölni kezedett.
- Vedd ki, azt akarja- mondta a lányom. - Elronthatod kicsit.
Ölembe vettem, kiültünk a konyhába nézelődni. Az ásványvizes flakon nagyon bejött neki, élénk karlengetéssel és biciklizéssel jelezte tetszését.
Néha hátratekerte a fejét, és jól megnézett magának. Éreztem, milyen izmos a pici háta, jót tesz neki a folyamatos tekergés. Finom babaszaga volt, mélyreszívtam, mint a tavaszi jószagot.
Nagyon érdekes még minden, és nagyon kíváncsi mindenre még. Ha szólt hozzá az anyja, fülig ért rögtön a szája. Elégedett, boldog kisgyerek. Jó érzés.
Amikor visszatette lányom a járókába, nyekergett picit - kellett volna még a kényeztetés - aztán buzgón gyakorolta a hasrafordulást. A körérakott játékok némelyikét megfogta, rágni kezdte, majd hirtelen felsírt.
- A pici foga... fáj neki még. Bizony ám, kint van már két fogunk - kommentált lányom. - Ha ordít, nézd meg, csak akkor látni.
De nem sírt. Játszogatott egy gumihallal, babanyelven magyarázott is hozzá.
- Okos! - állapítottam meg. - Érdekli minden.
Senki se mondott ellent. Részrehajló volt az egész társaság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése