Átlaghétfő

Dzsasztinnak nem ment egyedül a matek. Elfelejtette, hol járt épp, szétesett még a nézése is. 3 példánként le kellett állni, mert csak ismételgette gépiesen, amit hallott: 550 meg 10 az ötszázhatvantíz. Ennyi ésszel még stricinek se lesz jó, nyúztam újra meg újra hát. Kikészült teljesen: fél óra múlva sztrájkba lépett, és elterült aludni a szőnyegen. Máriusz már a feladatvégzés elején elnyaklott: ráfeküdt a padra, és aludt két órán át.
Coffiból és Márióból a mai viharos idő előhozta az összes agressziót. Percenként egymásnak ugrottak. Egyik ütött, a másik rúgott, csak az ordítás volt közös. Kész csoda, hogy aludni tudott a másik kettő mellettük.
Zsuelettát másképp bolondította meg a front: égett a keze alatt a munka, még a szünetekben is megszállottan ténykedett. Rózsaszín papírból és celluxból műkörmöket gyártott, majd büszkén mutogatta:
- Na, ilyen rajos vagyok én!
Az alvók rá se tojtak, a verekedők se álltak le miatta, engem traktált hát:
- Juj, vót a tesóm ultrahangon, ekkora a kisbaba máá! - mutatott vagy 5 centit az ujjaival. - Ha lány lesz, Tifaninak híjják, ha meg fijú, akkor Rodrigó, vagy Rikárdó, de azt nem tuggyák még.
Maga elé nézve bazsalygott egy darabig, majd sóvárogva folytatta.
- A tesóm barátja... azok olyan gazdagok...! Azoknál van minden! Galériás a szobájuk, a fürdőszobájukban meg van akkora kád... Nekem is ad pénzt mindég.
Még mindig esélytelen volt a többiekkel szóbaállnia, engem szórakoztatott tovább.
- Olyan rossz vót tennap, meg szombaton. Ki se lehetett menni a házbul, mer' esett az eső. Én azé kimentem. Képzejje, odagyütt egy rendőr, és megbüntette a Lalót, mer' ledobta a szotyit a földre. Ötezer FT-ra! Ott, a telepen, pedig ott mindenki ledobja! Odamentem a rendőrhöz, és ledobtam én is a szotyit. Aszonta, hogy vegyem föl. Mondtam neki, hogy dehogy veszem! Más is ledobja, meg se láccik a többi közt! Aztán eeszalattam, és szótam a többieknek, hogy dugják el a szotyit, mer' itt van egy bolond rendőr! - vigyorgott egy darabig, lapozott az agyában, mit nem mondott még.
- Képzejje, hónaptul a telepen nem lesz víz! Azé, mer' a házban sokan nem fizetik, oszt kikapcsóják. Senkinél se lesz. Addig, amíg ki nem fizetik. De azokat biztos kilakótatóják. Tartoznak, sok ezerree, milijóva! Ott mindenki tuggya, kik nem fizetnek. A Fikásékat biztos kilakótatóják. Aszonta anyu, hogy vesz a teszkóban ásványvízt, oszt azza főzünk, de nem olyanba fürdünk, hanem átmegyünk majd a mamájékhó fürdeni.
- Akkor baromi büdös lesz nálatok. Nem tudjátok lehúzni a WC-t.
- Téélleg... rémüldözik. - Júúúj... ott lesz a kaki - vigyorog, mert ez a szó telibe találja a humorérzést nála. - Csak a Dzsasztinnak lesz jó. Ű má most is olyan büdös. Észre se veszi, ha nem lesz víz. Űk nem fürdenek. Tuggya, hogy az apukája strici? Abbú van pézük! Az anyukája is tuggya, de megbocsát neki. Eeviszi magáva' Dzsasztint is az autóvaa, mer' aszongya, hogy abbú is stricit csinál.
Hüledező tekintetem félreérti.
- Télleg nem tuggya, mi az a strici? Hát mit tud maga?! Ilyet nem tudni... hát kinn a Gubacsin kurváji vannak, azok aggyák neki a pézt. Jujj, azok olyan csúnyák...!
Mondta volna még, de faképnél hagytam. Fölállíttattam a 4 felrúgott széket, meg az asztalt, amit Márió és Coffi harca hagyott.
Milyen egészséges is volt régen lekeverni egy maflást - ábrándoztam. Ha majd szedem a Strocnint, álmomban biztos ezeket pofozom.