Tegnap elkapott a kapuban Márió dadogóskurvannya, mint Zsueletta mondaná. Kinn bagóztam az utcán, hosszú volt még a cigi, nem volt menekülés.
Hogy ne engem nézzen, mutattam neki, milyen ügyesen bringáz a gyerek, pedig csak negyedszer ér a segge nyereghez.
Elöntötte a szívét az anyai büszkeség, amint a fiát látta, és bekiabált neki:
- Vvv-viigyázz, bbbb-bazmeg, előre fi-fiff-figyejjjé ám!
Dagadt a fonnyadt melle a dicstől, amint ösztökélte a gyerekét.
- Mmmmmm-mim-mi-mi-miiii-ndig mo-mo-mo-nnn-domneki, hogy csak mmma-magára figyejjen, mega iii-iii-iiigazgat-tttó-b-bácsira meg a kkk-kkka-ka-karat-tés bbb-bácsira, m-m-m-mm-mmercsak mmmmmmaguk érnek vvv-va-va-lamit-t! - ömlengett gördülékenyen.
A cigi elfogyott, mire a mondat végére ért, de még nem eresztett. Számoltam a fogait, tereltem a figyelmem, elnerögdtmagadbazdmeg, rágyújtottam újra, hogy addig se őt nézzem. Fogta a vállam, hogy csak rá figyeljek, és már legalább öt mondaton túlesett.
- Mi-mi-mmmi-ndig-g mo-mo-mo-nndom nnne-nek-ki, h-hogy jó le-le-legyél, Mmmá-márióka! A-azt mmmo-nd-dgya, j-j-jjjó ll-llesz, d-dde a Kkk-klárrri nnn-nén-nit ppp-ppi-pics-csán rú-rúgja!
Diadalmas mosollyal nyugtázta, micsoda egy fasza gyerek fasza anyja, én meg gyorsan egy hajrángatás ürügyén bemenekülhettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése