Politika

Politikát hallgattam reggel, csak úgy, fél füllel, félálmosan. Örültem, mert rögtön nekiállt az új kormány megoldani a gazdaság égető helyzetét. A legégetőbb lépés összekülönbözni a hasonló véresszájú külhoni politikusokkal. Kis befektetéssel, könnyen megy, kevés ráfordítás, hangzatos, dagadhat a nemzeti népmell. Ma még nem volt hadüzenet, de ha lesz, akkor az teremt egymillió új munkahelyet. Bombákat kell gyártani, meg taposóaknákat, hogy szaggassa le a kukoricát kapáló asszonyok lábát, meg a homokozó kisgyerekekét itthon és külhon. Láb nélkül nem tudnak dolgozni járni, keletkezik egy rakás munkahely. Az aknákat ki kell pakolni, a bombákat rá kell dobálni valakire, ez meló, nehéz a bomba, erős kezek kellenek cipelni, az is egy rakás munkahely. De drága lesz ide-odahurcolászni azt a sok robbanóanyagot, talán megegyeznek a főokosok, hogy mindenki a saját városait bombázza, mert azzal benzint lehet spórolni. Így tervszerűen lehet kipusztítani tök fölösleges városokat. Amúgy is messze estek Pesttől, csak a baj volt velük eddig is, hogy laktak ott egyáltalán népek. Hogy ne óbégassanak annyit, építenek új negyedeket nekik, az építkezés munkahely, eldolgozgathatnak ott egy darabig. Akinek meg nehéz a malterkeverés, majd zászlókat varrhat, mert most aztán lengethetünk egy darabig.