Már a múlt héten írt Pégé, hogy emlékszem-e rá, ha kedvem van, sörözhetnénk. Emlékeztem, persze, jegyzett férfiú, hogy felejteném, az ezer közül azon kettő közé tartozik, aki megmozgatott. Okos, vonzó, tanult.
Csak kétszer szeretkeztem vele annak idején, aztán felszívódott. Emésztenie kellett a Kinsey-skálát, ledőlt a heteró idol.
Azóta csak egyszer láttam, kint a Szigeten, egy doboz sörbe kapaszkodott. Egy haverjával kószált, zavarba jött láttomra, nem abajgattam akkor.
Ma eljött.
Talán csak szebb lett, vagy csak nem múlt szépsége. Hozott 2 doboz sört, berakta hűlni a hűtőbe rögtön.
A szobában leült, szeme a függönyt nézte.
- Be lehetne húzni jobban? Ne sokat gatyázzunk! Már nagyon kívánom.
- Oké, de mondanom kell valamit - akasztottam meg gerjedelmét. - Vagy 2 éve nem találkoztunk, azóta változás van. HIV pozitív lettem. Szólok, hátha ez módosít valamit...
Visszaereszkedett a székbe. Láttam, csak lassan érnek tudatáig a szavak. Visszapattannak, aztán befúródnak megint. Hallgatott, figyelt rám, iszonyúan zavarodott volt.
Idő teltével fel tudott állni a székből. Mentegetőzött, mondta, hogy megért, ő is most úgy jött fel, hogy de jó lenne gumi nélkül is, esendő az ember, találkozunk még, biztos, vagy talán, de ő most el.
A söröket a hűtőben felejtette - de hát ma nem csak a sörivás maradt el.
Vajon látom-e még?
Kíváncsi vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése