Csontváz a szekrényben

Meglehetősen ritkán szoktam MSN-ezni. Volt már régen, de töröltem, mint sok mindent a negatív múltból.
Zé is mindenhonnan törölte magát egy éve, amikor megmondtam neki, hogy pozitív lettem. Emlékszem szegény hangjára most is. Hogy mennyire beszart, amikor tavaly március elején azt mondtam neki a telefonba: tegnap megtudtam, hogy HIV pozitív vagyok, menj el tesztre te is.
Nem mondtam neki, hogy tőle kaptam, mert akkor lecsapta volna, vagy el sem hiszi, vagy ki tudja.
Aztán teljesen eltűnt. A telefont nem vette fel, az SMS-ekre nem válaszolt, a régi társkereső profiljainak nyomárt se láttam. A régi MSN-em törlésekor vettem észre, hogy ott fennfelejtette magát, de sose lépett be.
Csak miatta lett újabb MSN-em. Két hónapon át mindennap lestem, meglátom-e, de hiába. Aztán egyszer csak megjelent. Beszélgettem vele: mondta, hogy tönkre van, hogy biztos AIDS-es. Beadta a válópert a felesége ellen, szakított a szeretőjével is, teljesen maga alatt van. Nem tudott semmi biztosat, mert nem mert elmenni szűrésre még.
Biztattam, jöjjön, elkísérem. megígérte, egyeztettünk, de nem jött, és eltűnt megint.
Valamikor karácsonytájt csíptem el újra. Nem tettem szóvá, hogy eltűnt. Panaszkodott: rettenetes éve volt, kivan teljesen. A válóperen túl van, kibékült a kidobott nőjével, de semmi sem oké. Biztattam, találkozzunk, rábólintott: oké - aztán máig semmi hír róla megint.
Ma viszont újra megláttam az MSN-en. Írtam neki, de fél óráig semmi válasz. Gondoltam: beleáll az ideg, ha lát - de álljon! Pipa lettem.
Aztán írt: ebédelt, bocs, meg egy-két tiszteletkör.
Aztán belevágott. Elment a Lászlóba, pozitív. Nagyon összetört, rendes volt az orvos, vigasztalta. Pár napja csak. Nem tudja, mi lesz. Hamarosan megy újra, gyógyszert kap, kell neki. Kérdeztem: CD4, százalék, vírusszám - de kiesett a fejéből szinte minden, csak egy "pontszámot" tudott. Baromi szar CD4-szám, immunrendszere a béka segge alatt, csoda, hogy él.
Nem mondtam neki, hogy évek óta pozitív, azt se, hogy tőle kaptam. Ha megmondanám, nem merne elém állni, nem hinné, hogy nincs bennem semmi harag, semmi vádaskodás.
De engem is meglepett, hogy elégtételt éreztem. Nem azért, hogy pozitív ő is: nem, nem. Csak igazolást nyertem, hogy jól következtettem, amikor visszakövettem a saját vírusom útját.
Hálás. Azt mondja, megmentettem az életét. Nem ment volna, ha nem baszogatom. De nem tudja, hogy lesz. Ugye, nem sokáig él?
Barátnő? - kérdem. Tudja már? Nem, nem még, de nem is tudja, hogy vágjon bele.
Nehéz ez, mondja. De majd megbeszéli velem, hogy is kezdje.
- Dughatok most veled gumi nélkül is, ugye? - kérdi.
Fura, mik jutnak eszébe az embernek nehéz élethelyzetben.