Úgy látszik, most nekem az az utazás jutott, ahol érzéseim mélyét-határát kell megtalálnom.
Még két lépés, és talán meglátom az óceánt - de az utolsó lépések tágulnak, mint a Szadovaja 302/B 50-es lakása -
***
Akiért aggódtam, nagyon - nagyon, nem lépett be 9 napja a társkeresőn lévő profiloldalába.
Meghalt talán?
Vagy félig sikerült, és bent fekszik valahol egy pszichiátrián?
Csak azzal békítem magam, akárhol jár, hogy talán kevesebb terhet cipel.
Egy része nálam maradt.
***
Ismerős, vagy 5 évnyi távolból. Levelet ír, az 5. körre rájövök, ki is ő. Talán tavalyelőtt télen hancúroztunk egyet, barátjával hármasban.
Párszor beléjük botlottam, invitáltak, de nekem nem akarózott igazán. Vele jó volt, a barátja nem vonzott eléggé.
Találkozni akar velem, csak úgy, vagy szexre, vagy ki tudja, nem körvonalaz.
Kérdem: barátja? Szakítottak talán?
Nem, dehogy.
Júniusban meghalt.
Agyvérzés.
A HIV-gyógyszerek. Jók... de hát a mellékhatás.
***
Gayromeo, délelőtt. Fiatal srác ír: találkozna velem.
Kérdem: talán ő is?
Aha. Másfél éve, de csak novembertől tudja.
Nézem a képét: arc nincs, de a domborodó - tépett gatya ismerős.
Együtt laktunk 4 éve, társbérletben.
De marha kicsi a világ.
Örülök, hogy úton vagy!
VálaszTörlés