Év eleji leltár

Ma, az első munkanappal a hátam mögött, összegezhetem 2010 karácsonyát - újévét.
Túl vagyok rajta, ez kétségtelenül jó az egészben.
Általában mindenféle ünnepet utálok, az érzelmi megközelítést mostanában a készülődés teljesen kimeríti.
Sütöttem, főztem, szép lett, meg jó, aki elé kitettem, megette mind.
Nem vettem anyámon és az unokán kívül senkinek semmit - így beszéltük meg - de boltozni mégis elvitt a lábam. Megleptem magam mindenféle szarral: a januári bérletem így ágytakaróvá, cipővé, pulóverré és kabáttá vált. Közöltem a biciklivel, hogy lesz hó, vagy se, számítok rá.
A családi programból az unokázós rész feldobott, anyám ismét kétségbe ejtett. Azt hiszem, nem tudta, hogy karácsony van: még az összecsukhatós örökfenyőjét se nyitotta ki. Nem sütött, nem készült, de vittem neki bejglit. - A maga receptjét sütöttem, jó lett - mondtam neki. - Mé, fijam, én tuttam bejglit sütni? De érdekäs... - csudálkozott. Rám szólt, hogy ne beszéljek halkan, mit kiabálok neki, nem süket, ne beszéljek gyorsan,mért beszélek lassan, ne nézzem hülyének. Aztán siccki, siccki, kergette a macskákat. Becsoszogott a szobába - régi időkben odarakta a süteményt - de nem talált semmit, és nem is tudta, mit is keresett. Sorra járta az összes szobát, majd megjelent a félbehagyott ebédmaradékával, na fijam, tännap úta ezt kerestem.
- Fijam, tisztára mägbolondítottak tännap. Rámtörtek mind, azt se tuttam, ki kicsoda. Mind äccärre beszét, azt sä tuttam, mit mondanak.
Nagy nehezen kitaláltam, hogy bátyám gyerekei jártak nála. Előkerestem ajándékaikat - egy szék mögött volt rakáson az összes - kiszedtem az ehetőket, és szem elé raktam. A ruhaneműket is szortíroztam, de tudtam, hogy hiábavaló, mert beteszi kímélni a szekrénybe, hordani csak a már szétrongyoltakat fogja.
- Nekäd könnyű onnan Pestrű - mondta a bátyám a telefonba - de én itt őrülök mäg tűle. Kérdäm, mutär, mi köll a bótbú, nä maga csúszkáljon az úton, de sämmi, sämmi fijam, mindänäm van itthun, oszt akkó eebotorkál mágis, hanyattesik a hóban, oszt óbégat, hogy ägy autó sä áll mäg neki, az istenfaszátmá az összes bóbällás öregasszonba. Az anyósom se különb, az mäg most nagyon temet, mer mäghalt a Kucsákböbe, ägy fasszopó vín kurva vót, rá sä nyitotta a zajtót, de most gyászója kibaszottú, mer a huga vót.
Oszt a mutär mäg sä hall, mer épp macskaországba van, azoknak még a nevit is tuggya, beszéhetäk neki, csak a kurva dögeit nízi. Aszonta az állatorvos, hogy e kő altatni mind, mer olyan fertőzést kap a mutär, hogy lähet, hogy má most is abba bolondút bele.
Ki vagyok én má ezäkkee a vín istenharagjákkaa, a faszom az összesbe.
*
A néphumor úgy jövendöl, hogy az idei év közepes lesz: szarabb, mint a tavalyi volt, de jobb, mint ami jövőre lesz.
*
A politika benyomult a fürdőszobámba: kiragasztottam a WC csésze belső fedelére a nemztinyenyit. Azóta még nem szarta le senki, a hugyozásban nem vagyok ennyire biztos.
*
Nem tudtam eldönteni, hogy "amit ezen a napon csinálsz, azt teszed egész évben" az év utolsó, vagy első napjára vonatkozik-e, így mindkét nap paráználkodtam egyet. Ugyanaz a fickó volt mindkét nap, a romeon szedtük egymást fel. Csak tegnap olvashatta el a profilom, mert megrökönyödött, hogy pozitív vagyok. Így jár, aki nem olvas 2011-ben.
*
Évfordulóztam is: most volt 2 éve 27-én, hogy pozitív lettem.
*
Tegnap, szex után megfogadtam, nem alkalmizom többet. Jó volt ugyan, de nem adott többet, mint egy szimpla maszti. Kivárom, míg bekötik a fejem. benőni úgyse fog soha.
Csak el ne felejtsem.
*
Várok valakire. Rá szoktam gondolni elalvás előtt, és ébredés után, az is lehet, hogy álmodom vele. Kis kifli-nagykifli, szex közben is ő van velem. De nem mondhatom meg neki. Még nem. Vagy tán sose. Amikorra megmondhatom, addigra meg késő lesz.
Félek a koppanástól.
Olyan jól bebiztosítottam magam eddig.
De valamiért most teljesen védtelen lettem.
Azt mondta a tegnapi pasas, ő 16 évesen volt ilyen hülye.