Nézem a nőt. Azt mondta, tele van kérdésekkel. Teszten nem volt még, de ő tuti biztos.
Hasmenése is volt - 3 teljes óráig - rá 4 hétre aztán jött a kiütés. 7 db, a lábán mind, megszámolta. Aztán a teljes nyirokrendszere. Az is kivan, totál.
Kérdései vannak.
Előhúzott egy paksamétát, a felső 3 lap a kérdéseit tartalmazta.
Aprón, gyöngybetűkkel, akkurátusan, laponként két oszlopba szedve.
Már a látvány önmagában is pszichiáterért kiált.
Némelyik kérdésnél visszanyeli a felcsukló sírást.
Az a rohadt szemét, ő feljelenti! Igenis, az ilyeneket ne engedjék be az országba! Mert direkt csinálta vele.
Ő az ilyeneket kinyírná!
Legyen csak törvény, meg kötelező szűrés!
És legyen kötelező megmondani!
Mondtam, jó, ha pozitív, kezdheti ezt a megmondást ő is. Kell a jó példa, járjon elöl vele.
Megrökönyödve néz.
Ő áldozat.
Háromszor is átverte az a szemét.
Legyint, nem értem őt, jönnek a kérdései tovább.
Kasvirág, propolisz, ezüstkolloid. Zöld tea mennyi? Napi 40 liter?!? Jó, meglesz. Vitamin? 7 ezer elég? Lenkei, vagy aloe vera? Hogy védje még az immunrendszerét? Mit nem ehet a gyógyszerei mellé? Nem, nem kap még, de biztos fog. Lelki segélyért kihez fordulhat? Melyik immunspecialistát javaslom? A parfüm tényleg tilos?
Higgyem el, hogy pozitív, biztosan érzi.
Semmiben sem volt még sose ilyen biztos. Kérdem: friss a hipochondriája, vagy régen is megvolt?
Megsértődik: ez nem az, minden helyen utánajárt, mindent átolvasott. Jó, meglesz majd a teszt is, de attól retteg. 3 háznyira lakik a körzeti orvosa, annak megküldik, biztos. Abba belehalna. Ajánljak neki orvost.
Hogy miért kellett ebbe belekerülnie? Miért pont neki?
Sír.
Kicsi a gyerek, megölelni se meri. Otthon már hetek óta szájmaszkot hord.
Ne tegye, mondtam. Megrémül a gyerek.
Mi lesz vele, ha gyógyszerezik majd? De ugye, ebből kigyógyul?
Előbb a teszt, hajtogatom makacsul.
Amíg nem tudja, addig nekem ne bizonygasson.
De mi lesz, ha ő mégse él 40 egész 5 tized évig? Nem meri hinni ezt a statisztikát!
A vállam vonogatom: majd megmondom a teszt után.
Ide bizonyíték kell, nem talány.
Auch! Ekkora hisztit még én sem vágtam le annak idején. Pontosabban semmilyet nem vágtam le, csak erősen evett az ideg.
VálaszTörlésÉn mondjuk szemét módon megkérdeztem volna a hölgyet: ha ENNYIRE biztos abban, hogy pozitív, akkor miért nem mer tesztre menni?
Ha minden helyen utánajárt, akkor tudnia kellene: fölösleges a szájmaszk, és nyugodtan megölelheti a gyereket.
Érdekes kérdés: honnan vehetett ilyet, hogy a parfüm tilos? Sehol nem olvastam ilyesmit, pedig feltúrtam én is egy csomó HIV-related oldalt a neten.
Abban realizálja a szűréstől való félelmét, hogy az anonim teszt eredményét biztosan megtudja a háziorvosa. Így marad az öntesztelésnél/kasvirágnál/fokhagymánál.
VálaszTörlésRáadásul barátnője, pasasa, unokatesója mind pozitív szerinte (meglehetősen szokatlan gyakoriság a hazai HIV-AIDS statisztikát nézve). Szerintem üldözik a pozitívok, ha ez kimondva így nem is lett.
Huhh. Ha előjön a pszichológusabbik énem, akkor elkezdek gyanakodni: valamilyen inadekvát bűntudatát projiciálja a HIV-től való irracionális félelemre.
VálaszTörlésKasvirág?! Tudtommal az nagyon a "no-no" listán van pozitívok számára! (Ha jól emléxem, valamelyik HIV-gyóccerrel interferál úgy, ahogyan nem kéne...)
Azért el tudom képzelni, milyen érzés lehetett Neked, mint vírushordozónak, asszisztálni egy ekkora hisztikéléshez. Végigolvastam az első bejegyzéseidet, láttam, hogy igen durva dolgokat éltél át. Azt hiszem, nagyon erős önuralom kell ahhoz, hogy egy ilyen érdekes esetre az ember ne borítsa rá az asztalt, hogy "Ráérsz akkor rinyálni, bzmg, ha megkapod a pozitív eredményt!" Nem?
Egy hipochonder nyugodtan rághat kasvirágot, nem árt neki. Nem is használ, de hát ez már mindegy.
VálaszTörlésTürelmetlen akkor lennék, ha úgy élném meg, hogy az én bajom nagyobb, mint az övé. De hát én makkegészséges HIV+ vagyok, kutya bajom.