Találtam a vaterán egy falvédőt. Gyerekkoromban láttam ilyet valahol. Nem, nem otthon, a mi konyhánkban a kasztni fölött egy foszlott hímzésű ideális háziasszony lógott, valami rég elfelejtett szöveghímzéssel, ezen meg egy virágcsokor, szöveg semmi, csak egy évszám, meg egy monogram.
A színe olyan, mint a gyerekkori látottért, a hímzés se szokványos, hanem ami divat volt akkoriban. Másnak retro, nekem kapaszkodó. Hazaviszem anyámhoz, hátha felkelt benne emlékeket.
Ez már a második darab. Szereztem egy terítőt is pár hete, az tisztára ugyanaz, mint ami az asztalunk borította vasárnaponként. Apró szegfűk, szálhímzéssel, keresztszemes absztrakt, a sarkokban keresztszemes rózsák. Ehhez nem fűztem reményeket: túl kopott volt, hiányos, az idő kirágta belőle a mintát.
Nagyon izgultam, míg meg nem hozta a postás, aztán csak halogattam a hazavivést.
*****************************
A falvédőre csak futólag nézett anyám. Hajtott rajta egyet, siccelt a macskáknak, nem érdekelte láthatóan. Az abroszt nézegette, sosä vót ilyenäm, mondta, hun szäräzted fijam, de szép a rózsája. Aztán arrébb rakta azt is, és hirtelen a dédnagyapámról kezdett mesélni. Saccra abban az időben tűnt el a gyerekkori abrosz, amikor nagyapám meghalt, úgy látszik, visszavitte az időben. Nehéz volt követni, csapongott, hirtelen leállt, töprengett, mit is akart mondani, aztán töprengett, hogy min is töpreng.
- A nagyapád azt mondta nekäm, fijam: azt az äggyet tartsd meg lányom, hogy... mer katéteräztem ütet, a prosztatája olyan nagy vót, hogy nem gyütt ki a vizelet... oszt mäntem vele, fő Pestre, hogy műccsék, oszt lassan mänt, öregembär vót má, mäntünk, csak mäntünk a... célhelyre, oszt akkó mongya äggy embär, hogy nä mänjenek így, itt van villamos -
*****************************
Úgy működik az agya, mint a billentyűzet, ha beleborították a kakaót. Hol ide, hol oda ugrál, néha rendesen kapcsol. De annyi a logikátlan, hogy a logikus sem hihető benne.
*****************************
Kint hideg van, bent mint egy szaunában. Termosztát csumára föltekerve, izzadok, anyám kinyitja az ajtót, hogy engedäk be äggy kis frisset, nagyon meleg van itt, fijam. 45 ezer volt az előző havi gázszámlája, nem érti, hogy egy pulóver kéne a vékony otthonkára, és nem fázna annyira.
*****************************
Amikor kikísér, biztatom, terítsen valamit magára. A kendőjét keresgéli, kapkod, nem találja, egy rossz törölközőt terít a vállára. - Itt a mellénye - mondom, de csak tiltakozólag legyint, így ráterítem a vállára. Dühbe jön,lerázza a mellényt, elkapja a levegőben, és rácsapja hokedlire káromkodva. Átkoz, meg az összes kibaszott kölköt, gyereknek nézik, gyámkodnak.
A kapuba az egy szál otthonkában kísér. Mínusz 4 fok, áll a kocsiút közepén. Sietek, mert tudom, hogy amíg el nem nyel a kanyar, utánam integet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése