Wellnes-macskahúgy

- Beszéjj má hangosabban, fijam! Mit sutyorogsz itt össze-vissza? Mi van? Mit mondasz? Most mijé kijabász, nem vagyok én süket! A bátyádtú gyütté? Jó kibeszétetäk, mi? Azt várja mind, mikó döglök má mäg... - ül, beleroskad a székbe, két aszott karját fájósan a gyomrára szorítja. Fele se a réginek, az otthonkát kétszer körbetekerhetném rajta.
- A tesóm küldte - rakom ki elé az asztalra a paradicsomlevest és a fasírtos krumplipürét. - Ezt meg én sütöttem.
Helyet keresek a konyhában, ami nem macskás, de nem találok most egy tenyérnyi helyet sem. Csíp az ammóniaszag, de leülök mégis.
- Mi ez? - néz az ételre - vidd is el innen, úgysä äszäm mäg! Idekűdenek mindänt, mintha egy kúdis lännék!
A máját fájlalja, de lehet, hogy a gyomrát csinálta ki a rendszertelen étkezés. A macskái kövérek mind, most egy gervásat se látok. Szőrük fénylik a jó koszttól, napi 3 doboz konzervet föletet.
- Egyen csak! Legalább egy keveset! Aggódunk magáért - győzködöm.
- Értem ugyan nem köll, mägvagyok én jól! Nem vagyok én gyeräk! Nízd mäg, így aggódik a bátyád értem! Idehoz nekäm ilyen szarokat - mutatja a kredencbe dobott 2 doboz Cavintont - hogy szäggyem! De äggyet sä vättem be, ha köll nekäm valami, van näkäm orvosom(??), maj fölíratom vele! Azt sä tudom, mi ez, nincs is itt neki sämmi ellengyógyszere! Nem sokáig éläk má, nem köll ängäm eetänni láb alú! De türelmetlenäk vattok, hogy nem döglik mäg a vín hülye!
- A nyugdíját megtalálta már?
- Milyen nyudíjat? Mé kőne mägtaláni? Ja, az? - maga elé réved. - Ideatta a póstás, a kezembe fogtam, oszt hítt a Kiskati telefonon. Asse tudom, hova tättem... - maga elé néz, töprengeni próbál, de lerázza hirtelen. - De nem is érdeköl, fijam. Mägvan mindänäm, nem hijánzik az nekäm. Most az äccé fordút elő velem, mé baszogattok érte?
- De kikapcsolják a gázt, a villanyt, ha nem fizet. Csak a gázszámlája havi 45 ezer.
- Hunnan tudod? Nyomoztok má? Hát maj kifüzetäm! Azé gyütté, hogy idegäsíccs? Idegyüttök äggy évbe äccé, ugattok csak, rángattok csak, hogy mit tägyek? Legalább má arra kis időre békibe hagyhatnátok, míg éläk!
Fullákoló köhögésemre abbahagyja a monológot, rám néz.
- Fojt a macskahúgyszag, nincs elég levegő - magyarázom.
Mártír arccal fölkel, kihajt két macskát, becsukja a beáramló friss levegő elől az ajtót. Vérig sértődött, itt nincs macska, és nincs macskaszag.
- Ma is főmostam hipós vízzee kéccé - veti félvállról felém. Mamusza cuppog, ahogy a ragacsos kövön végiglép.

Két hete fotelban alszik, lábához tol egy másikat.
Nem használhatja az ágyát, beleellett a macska. Az első hármat, a másik meg négyet. Fölváltva szoptatja a két anya a 7 kicsit.
- Nem fekhetäk melléjük, hát hogy férnénk? - ellágyulva nézi őket. - Ezäk vannak csak nekäm, ezäk nem baszogatnak sämmivee.
A szobában még további vigasznyújtó macskákat láttam, nyolcat - tízet. A folyosón is elosont mellettem pár, az ajtót hangosan zörgeti az előbb kihajtott kettő. Beeresztem őket, nem oszt, nem szoroz az már. Az udvaron szétszalad néhány. Elözönlöttek a macskák újra mindent.

Tesóm
- Én sä tudok mindig ott länni, van, hogy csak kétnaponta mägyäk. Mägéhettyük azt a csúfságot, hogy főbukik a mutär, mäghal, oszt kikezdik a kibaszott macskáji. Kérdäm az állatorvost, aszongya: kiirtani mind! Olyan betegségät kaphat a mutär, szärintem má kapott is, hogy abba halhat bele! A körzeti orvos is aszongya, mägszabadúni tüllük. De hogy? Aszongya az állatorvos, hogy ű läóccsa üket. De hogy fogdosom össze? Tüllem szétszalad mind. Oszt ott fog sivaakonni a vínasszony, hogy gyilkos! Monták, keverjek fagyállót felesbe tejjee, azt megisszák, oszt annyi nekik. De hova rakjam lä a tejet? Oszt ha a mutär beleiszik a tejbe? Má äggy tányérbú äszik azokka a kibaszott dögökke! Arra gondótam, hogy szólok a Fehérkörösztnek, hogy itt szenvednek a macskák, fogdossák össze, oszt vigyék el űket. De ha aszongyák, hogy nem tunnak gyünni? Mi van, ha mägvágom valamelyiket, vagy kiirtom a felit, oszt két hét múva mégis eegyünnek? Mosmá azt se csináhatom mäg, hogy fejbebaszom valamelyiket a baltávaa, mer ha rosszú találom ee, kitámolyog az uccára, oszt rögtön főjelentik állatkínzásé az embärt!
Má xanaxot szädäk a kibaszott mutär mijatt. Mägbeszétem a póstássa, hogy idehozza a mutär nyugdíját, mäg a csekkjeit is, mer azokat nem tudom mägszäräzni tülle. Eegyugja elüllem, ha mäg mägtalálom, sivaakodik, hogy ű maj kifüzeti. Amikó kerestem a pézt, amit nem tud, hova rakott, talátam telefonszámlát, 2 hónap, nincs kifüzetve. Az elektromosoktú levél, hogy eemaradésa van, kikapcsóják. Oszt maj szaladgáhatok, hogy lägyän mägin áram, visszakapcsóni is péz.
Mägníztem, van kajakihordó cég, heti 3 és fél ezerbű házhoz viszik. De mi van, ha nem äszi mäg. Vagy a kibbaszott macskájivaa äteti fő. De nem is fogja a mutär beereszteni űket. Beereszt amúgy mindänkit, csak minket nem. A mútkó főhílom, aszongya, most lätäszi a telefont, mer itt vannak nála az elektromosoktú, hoztak neki pézt, mer túlfüzetése vót. Mondom neki, aggya csak ide a telefonba, aki ott van. Mondom az ürgének, ott vagyok rögtön, nincs a mutärné péz. Oszt rögtön biciklire, tekeräk át, mint a hülye, de addigra má persze eeszeleetek. Így szokták kifigyeeni, hova rakják a vínasszonyok a pézt, vagy hamis húszezressee gyünnek, hogy csak ilyen van náluk, 1200-at hoztak, aggyon vissza a vín hülye belülle. Oszt a mutär azt sä tuggya, kik vótak, merre mäntek, mivee gyüttek. A pézt sä ismeri má. Vittem neki mútkó tejet mäg känyeret, kérdi, mennyi, mondom, 270. Erre idead 3 darab ezrest. Mondom neki: 270 vót, csak háromszázbú köll viszaannom. Níz rám, mind a hülyére, hogy hát ű pont annyit adott. A bótos aszongya, hogy mútkó a nyugdíjkó vätt a mutär 290-é macskatápot, oszt amikó füzetni köllött, odaadott neki 3 db tízezrest.
Nem tudok mit kitaláni.
Má most kőne szóóni a szociális otthonba, hogy vägyék előjedzzésbe ütet. Ott osztán nem sivaakodhat, hogy mägäszi-ä a gyóccert. Ha makacskodik, läkötözik, oszt beaggyák neki. Ott nem táncóónak úgy, ahogy fütyűni van kedve. Kikönyörögtem a doktornőtű Cavintont neki, montam, mutär, ebbű napi 3-szor äggyet. Gondolod, bevätte? A zistennek sä tuttam rávänni ütet.

Krach

- Mikor tervezöl hazagyünni? - kérdezte a tesóm a telefonban. - Jó länne, ha hazagyünné pedig, mer ettű a zistenfasza muttertű má tisztára elegem van! Képzeed, fővätte a nyugdíját, és azonnynomba el is tüntette valahova. Vagy egyugta valahova, vagy nekiatta valakinek, nem taláni sähun! Má a mút hónapba is én attam neki pézt, 5 ezret, mer nyivákót, hogy nincs neki. Eevittem előtte a bótba, hogy vásárojjon az ötezerbű, ami köll, de csak eggy tejfölt vätt, mäg ägy kiló känyeret. Monta, neki sämmi más nem kő. Mägyünk a pénztárhó, hát erre ráveti magát a macskakajákra, rögtön vätt 6 doboz konzervet. Abbú a pénzbű, amit én attam neki! A guta maj mägütött, tudod, hogy nekünk is alig van.
Nízem oszt a bukszáját másnap, ott van 15 ezer benne. Aszongya, nem tuggya, hogy kerűt oda.
A faszom is kivan má a vín tökéletlennee!
Elintéztem most a póstán, hogy nekäm aggyák ide a nyugdíját, mäg a csekkjeit is, mer azokat is széthánnya. Most itt áll a nyugdíja néékű, nízäm a gázszámláját, ami kigyütt: 45 ezer! Eevittem a mutärt a bankba, kivättük a pézt, amit a fődéé kapott. Kifüzettem a csekkjeit, ami mägmaratt, nem attam oda neki, csak szólok rulla, hogy tuggyad. Gyere haza, beszéni kő, szólok annak a zistenfasza méltóságos úr bátyádnak is. Ki kő talánunk valamit, nä csak én tarcsam a hátam!

Dobszerda

Túlestem ismét a szerdai borzalmon: 2 óra a hatodikkal, 12-16 évesek. Egy tehénistállóban is több a komfort. Leszakították a teremajtót végleg, akár a hetedikesek, a tátongó termekből ki-bejárnak, tetszésük szerint. A folyosóról leverték a vakolatot, leszakították a mosdókagylókat, lerúgták a csapokat, a vizeldéket szétrúgták. Egy wc maradt csak, de oda dohányozni járnak.
Taníthatatlanok.
Eszük sincs, ami van, az is máson jár.
Szőrösödik mind. A hormonokon csak a hagyományűzés fékez valamit.
- Nálunk nagy, nagyon nagy buli lesz - mórikált a lepényképű Amália, nagy seggét rázva. A kezével kecses vonalakat húzott a levegőben, mint egy indiai táncos. Játszotta az agyát, mert nagy esemény lesz az. Nősül a bátyja, már 15 éves, itt az idő. Ronda gyerek - gondoltam - vajon kiműtötték-e már az orrából kilógó polipot? Klasszikus antiszociális példány, 8 éves korától már gondozásba vették, amikor kibelezett és meggyújtott pár kismacskát.
Na, ő nősül most.
Nagy szerencse lesz a lánynak, akit elvesz.
Hatodikba járt utoljára, elakadt ott. Nem is érdekelte, régóta rezezik a apjával már. Az jó buli, tele kábellel a város.
Mire 21 éves lesz, idekerülnek a gyerekei is. Amilyen pechem van, taníthatom is őket. Ha még addig kitart az iskola.
- Szép lány, aki a felesége lesz - hencegett Amália. Meg is mutatta a képét a mobilon. - Ugye, milyen kaffa? Csak nadrágba jár, de azt már apum mondta, hogy nem hagyja. Nem akar szoknyát húzni, de ebben apu nem enged neki.
- Őt is raboljátok, mint Adriánó feleségét? Vagy rá megalkudtatok?
- Nem raboljuk, letette apám a pénzt már.
Feszengett a témától, elbizonytalanodott, mondhatja-e, terelte a szót.
- Képzelje, van egy lány, vagy nem is lány már, a Bea. Az ollyande ollyan bolond, hogy megvolt a lagzi, már meg is csinálta az ura, és az a bolond visszament az apjához. De azok is bolondok tisztára, mert visszaadták a pénzt. Most képzelje! Ilyen egy hülyék?!? Én vissza nem adtam volna! Az ura meg, vagy aki volt az ura, megnősült újra.
Eltöprengtem, hogy megnyugtató-e, hogy így alapozzák a jövőt. Ők, meg a gyerekeik termelik meg majd a nyugdíjam.

Ájláv élet

Az ördög tudja, mitől jutok mostanában olyan ritkán ide.
Titkaim vannak, tartom a számat, van, ami itt is kibeszélhetetlen.
Most egy se jut eszembe, hogy felhozzam példának, de van egy rakás.
Szokatlan, nyom. Ebből tudom, hogy rakom kupacra belül.

Nem vállaltam semmit, nem megyek sehova, ne is hívjon senki.
Relaxos heteket élek.
Épp most volt az első. Agyonmaceráltak, naphosszat baszom a rezet a munkahelyen. Továbbképzés, semminek, idén tán a tizedik, a tököm is tele vele. Oda az elhatározás, hogy semmit se csinálok, idő se maradt semmittevésre.

Voltam a körben, talán most nem kellett volna. Most először valami disszonanciát hoztam haza magammal, kellett a francnak.

Van időm végignézni az összes híradót, rakom össze, amit hallok. Drágul a benzin, húz magával mindent. Mi lesz itt, mennyibe kerül majd élni? A fizetésem kb. stagnál, emelés nincs, 2-3 ezerrel kevesebb is lett. Megszoktam, mostanában tendencia, hogy évről-évre valamicskével kevesebbet kapok.
Meggyűlöltem Vujics Tvrtkot. Műsora kihúzva: hülye fideszessel beszélt, tiltsák be mindenütt a cigit, mert csak, hogy ne legyen jó. V.T. közbeveti: a saját magánautójában is, ha gyerekét viszi valaki.
Szabályozzunk mindent, tiltsuk, ami élvezhető. Jön Mária országa, a picsába is.

Aszongya orbán: aki felelőtlen életet él, az fizesse meg, ami az egészsége helyreállítására kell. Nem tudom, ki lesz a hivatalos felelőtlen. Talán kommandósok rohannak le kövér nőket a cukrászdában, felírják őket, hogy felelőtlenek. Aki rágyújt, az is felelőtlen, ezen nincs is mit ragozni. Aki empéhárommal sétál, felelőtlen, mégnemtaláltamkimiért. Aki autóba ül, az felelőtlen, mert kipufogja a kátrányt, aki kimegy az ilyen utcára gyalog beszívni a koszos levegőt, az is felelőtlen hülye. Aki bemegy a nemibeteg-gondozóba, az is felelőtlen, mert nem a hiteles, pap által rásózott hitvessel kefélt, és hülye, mert titkolná inkább, és halna csöndben bele.
Én a HIV-vel be is foghatom a számat. Ez most a csúcs-felelőtlenség, ráadásul dohányzással tetézem is. Ha a teljes fizetésem gyógyszerre költöm, talán befedi az első 10 napot. Többre nem is kell, mert mellette se cigi, se kávé, se kaja, pár nap még rá, és éhen is halok.

Ha nem fogok gyógyszert szedni, bírom, ameddig bírom. Úgyse kell örökké élni. Ilyen politikai háttérrel motivált se vagyok.
Ha toxoplazmózisom lesz anyám macskáitól, lebénul a fél oldalam. Ha totál pech, akkor AIDS-demencia, azzal se sokat ugrálhatok.

Majd ha ott tartok, valahogy el kéne kapni a pillanatot. Amikor még normális vagyok, azt teszi az izmom, amit mondok neki.
Néztem a tévét, és listáztam, hogy is lehet az ember öngyilkos. Gyógyszerrel sose, mert nőies. Nem is lenne hozzá semmim, mert ha megenném az összes itthoni C-vitamint, szart se érnék vele. Ha kiugranék az ablakon, agyoncsaphatnék valakit véletlenül. Nem kötném fel magam, mert hogy néznék ki kilógó nyelvvel. A Dunába nem ugrok a hídról, mert utálom a hideg vizet. A kádba se vihetek hajszárítót, mert ereszt a dugó. Ötletem semmi, mert mindenre van valami ellenérv.
Szerencsére a tévé segített. Kék fény, börtönriport. Mondják, a két fiatalember - miután péppé verték idős cellatársuk - felvágta az erét, mert az csendes halál, álmos lesz az ember, ahogy a vére elfogy. Zseniális, Petronius is így csinálta jó kétezer éve. Nem hiába nézi az ember a tévét, valamit csak tanul belőle.

Persze az is elég, ha egy szakiskolásnak azt mondom a munkahelyemen: anyád ratyi, apád kukát túró csövesgeci. Azért rögtön szúrnak, ott, helyben, halálommal nem piszkolom legalább a lakást.
De erre sincs sok időm. Bevezetik ripsz-ropsz, hogy 15 év lesz a tankötelezettségi korhatár. Akkor eltűnnek a szakiskolások tőlünk, csak a muszáj miatt jártak be eddig is.

Kell a sok munkaerő, hisz épül az ország, termelnek a gyárak. Hirtelen bedobnak a rendszerbe százezer 15-16-17 éves semmirekellőt, melléjük egy rakás tanárt, akik nélkülük munka nélkül maradnak. Nem lesznek egyedül, mert előttük áll már a sorban 300 ezer rokkantnyugdíjas, akik nyilván csalnak, az úniós átlag szerint ennyi az álbeteg. Nem is munkaképtelenek annyira: van egy lábuk, némelyiknek keze, a skizofrének kincset érnek a munka világában, a depresszió miatt eddig lógók pedig rájöhetnek, mitől is örömtelenek.
Igaz, ezt mondta az orbán is. Bár az egymillióhoz azt tette hozzá eredetileg, hogy "egymillió munkahely", de ez csak kis probléma, elég hozzátenni egy szócskát: "kereső".
Olyan szép ez a világ, tutira ki van találva, olyan jól el van benne rendezve minden.
Klónozzuk semjénzsoltot. Nem roma, nem buzi, nem menstruál, tán cukorbaja sincs. Szerintem nem is dohányzik, csempe szájban nem áll meg a cigi. Tuti, hogy katolikus, és nem nyavalyog a fizetése miatt. Mosolygós, boldog, elégedett ember, tán a köztársasági elnöktől is több esze van. Minek ide másféle, problémás alak?