Cigányút

A tantestületin állt a levegő. Találgattunk egy darabig, mire föl a rendkívüli. Nem szokott az ilyen jót hozni. Egyik kotnyeles kollégám kiszagolta, hogy felmondás lesz: valamiért beszaladt az irodába, és elkapott egy szófoszlányt.
Fülledt meleg, levegő alig, várás és találgatás.
Hirtelen megjelent Klári, belerobbant a csendbe.
- Legalább nektek nem kell reszketnetek, engem rúgnak ki! Most közölték velem az irodában!- tört ki ideges zokogásban.
Levágta magát a helyére, reszkető kézzel ide-odapakolászott, cél nélkül.
- Hétfői nappal ki vagyok rúgva! Csak tudnám, miből élek?! Hova kellek 54 évesen?! Mindezt annak a rohadt TÁMOP-nak köszönhetem! - összefogott egy paksamétát, és dühösen az asztalra vágta. - Ha nem megyek bele, hogy az ötödikes rohadékokat tanítsam tanítói végzettséggel, akkor most elsős lennék, és nem én lennék lapáton! Jaj, de jó, baszhatom a 270 óra idei továbbképzésemet! Kapva-kapnak értem, ha állást keresek! Jaj, de jó, a hétfői továbbképzésre már nem kell mennem! Keressük a jót, egy már máris van! - hisztérikusan felnevetett. Akkurátusan lehúzott 30 órát a 270-ből, és elégedetten szemlélte a 240-et. Aztán megint zokogott. Amúgy se volt rendben idegileg, ez meg most alaposan rátett.
Aranka jött be, megállt, és gipszelt kezével csendet intett:
- Búcsúzom tőletek, nem hosszabbítják meg a szerződésem. Elhatároztam, nem fogok sírni, mert szeretlek titeket. 2 évig voltam munka nélkül, elárverezték a házam, igazán mélyről jöttem ide közétek. Csodálatosak vagytok mind, nagyon szerettem itt lenni köztetek. Most megint írhatok 200 pályázatot, megint nélkülözhetek, csak nem tudom, szegény ápolásra szoruló édesanyám miből tartom el - csuklott el a hangja. - Ha sikerül, elmegyek ebből az országból, és ti is menjetek el, ha tehetitek! Bárhova, akárhol többre nézik az embert, és szedjétek meg magatokat, és szüljetek rengeteg gyereket! Itt nem becsülnek senkit, semmibe sem néznek. A villamoson is tegnap, két szatyorral, gipszelt kézzel megkértem két fiatalembert, hogy adja át valamelyikük a helyét. Az egyik felállt, a másik meg se mozdult, csak fokhegyről vetette oda, kérhettem volna szebben is. Elmegyek most bébiszitternek, mert imádom a gyerekeket, gyerekek nélkül nem vagyok el... Nagyon sajnálom, hogy lemondtam a kevéske pénzemről a magánnyugdíjpénztárban, mert nem lesz nyugdíjam, és nektek sem lesz! Kicsalták tőlem, az én pénzemből ne törlesszenek államadósságot, rohadt fidesz!
Alig lehetett érteni a végén a sírásától, amit mondott. Hogy szeret bennünket. Hogy szóljunk, ha tudunk valahol könyvtáros állást. Hogy őrizzük meg őt emlékünkben.
Margit be sem jött a tanáriba, az íróasztala mellett sírdogált. Neki már rutinja van az itteni kirúgásban: létszám okok miatt már 3-szor rakták ki és vették vissza, lecsökkentették felére a fizetését majd kinevezték vezető óvónőnek, liftezett már eleget itt.
Arankát nagyon sajnáltam, hihetetlenül kedves ember. Klárit nem szerettem, olyan, mint tüske a talpban, de megrendítő, amin most átmegy.
Senki nem pusmogott, mindenkinek az arcán, vagy a gyomrában ott a döbbenet.
Ez a lapát akármelyikünknek áll.
Nincs pénz, kevés a gyerek.
A fenntartó se tarthat fenn a semmiből.
Rohadt világ ez.

Szeret - nem szeret

Felhívott este Bé.
Csak úgy.
Lehet, hogy volt benne pia, mert szépeket mondott.
Nem kérdezte, hogy vagyok, mi van velem, hogy telt a tegnapom,
hanem magáról beszélt.
Hogy mennyire szeret velem lenni, hogy milyen jó velem, hogy mennyire megnyugszik mellettem.
Kis híján szerelmet vallott.
Otthon volt, hallottam, hogy kisfia mellette gagyarász.
***
Átjött ma, 11 körül.
Már a konyhában letolta a gatyáját, mire a szobába ért, az inget gombolta. Fel volt ajzva.
- Hogy vagy, hogy vagy? - kérdezte lelkesen.
- Jól, köszi. Itt aludt egy faszi, de reggel 7-kor elment. Aztán jött egy nős, dugtunk, fél órája ment el.
- Akkor most... mi... nem is?? - horgadt le.
Lehuppant a számítógép mellé, bekapcsolta.
- Az ám, bekapcsolhatom? - tört fel belőle az illem. - Válaszolnom kell a lávponthun egy csajnak, meg törölnöm kell egy képem! De gyorsan, nehogy meglássa Móni, ő is fent van ezen az oldalon. Megmutassam az aktképeit?
- Most ne. Kíváncsi se vagyok muffokra, meg jönnek hozzám nemsokára.
Valóban, pár perc múlva csörgött eL. A KÖKI-n van, nemsokára itt lesz.
Alig tudtam kilapátolni Bé-t a számítógép mellől. Még ezt a levelet elküldi, még ráír erre a csajra, rögtön végez.
A kapkodásban el is felejtettem megkérdezni, hogyha munka nélküli, hogy értelmezzem azt az üzenetét: "mégse nálad hagytam a pendrive-omat, itt hagytam az irodában"?
Nagy nehezen kiraktam Bé-t, eL már várt a sarkon.
Nem járt még nálam.
Régebben kamatyoltunk párszor, aztán felszívódott. Amikor újra belé botlottam, már a párjával élt. Egyszer hármasoztunk is, de nem törtem magam a folytatásért.
Aztán 2 éve meghalt a párja. Nem pont az AIDS, inkább mellékhatás, eL maga alá zuhant.
Jó fél év múlva felhívott, hogy találkozni akar velem.
Aztán csak ültünk, befulladt a beszélgetés köztünk, mentegetőzött, hogy nem megy ez még neki, pedig célzást se kapott, minek kéne menni. Letolta a melegítőt magáról, nézzem, föl se áll, meg se mozdul, megvan halva ez is. Majd egyszer, majd máskor, már nem is tudja, mit akart.
Láttam néha egy pasassal. Kollégája, nős, nem is tudja, mit akar vele. A HIV-et se tudja, de meg se mondja neki.
Aztán egyszer csak nála lakott a fickó.
Húzott eLhez, de húzta a család is, és az utóbbi győzött.
Magányos lett megint.
Múlt hétfőn megkeresett, hogy beszélni akar sok mindenről velem.
Beszélgettünk is, meg működött az is, ami múltkor nem.
Azt mondta, járjunk, próbáljuk meg.
Nem sokat kellett beszélnem, mondta a magáét, látszott, magában már sokszor elmondta mindezt.
Találkoztunk tegnap is, de egymáshoz se értünk. Se puszi, se kézfogás: tartós kapcsolatban gyorsan kihuny a szex. Ettünk, megpróbáltam elzavarni a számítógépe mellől, sikertelen. Valami kertültetés játékon lógott, muszáj volt ültetnie.
Eluntam a romantikát, eljöttem, amúgy is, a kapuban várt rám egy vidéki pasas.
Ma ő jött hozzám. Nem látta még a lakásom, megnézte minden zugát. Bejelentette: van két fontos dolog, beszélgetni akar. Egyik: menjünk el egy programra, tud rá szerezni jegyet. Irredenta gyűlés, nem fűlik hozzá a fogam.
- A másik: ez! - emelte fel nyomatékkal karkötőjét.
- Az mi? Óra? - nézegettem az érdekes kis gumikarikát.
- Nem. Ez egy hihetetlen találmány! A Föld mágneses rezonanciájára hangolja a mi testünk rezgését. Csak hétezer-ötszáz. Kicsit drága, de jó. Amióta hordom, mintha kicseréltek volna.
- Hát, hinni drága. De én nem rezgek.
- Én se hittem benne, és mégis jó. Ha te nem is árulod, akkor majd megyek veled, és árulom én. Te sok embert ismersz...
Puszi ma se volt, pedig profi kurva vagyok.
Nem volt hozzá kedvem.

Nahát!

Érik meglepetések az embert.
Rájöttem, korlátolt vagyok.
Ezt nem gondoltam volna.
Pedig olyan tarka a fantáziám.
Viccelni se mertem volna ezzel.
Hogy mik vannak!
Félek.
Lehet, hogy egyszer még heteró leszek?

Telepi szibylla

Ugri Fánci Indiába megy.
Szent küldetés, valami sugallatot kapott.
Énekeltünk neki,
de észre se vette.
Magába merült,
befelé nézett,
karjait ívesen felhúzta, mint a szárnyaló hattyú.
Türelmetlenül várta, hogy véget érjen az ének, és jövendölni kezdett.
- Én elmegyek most, mert el kell mennem, feladatom van, de imádkozom értetek. Visszajövök január elején, de tudnotok kell:
január 3-tól 9-ig rájön a földre a SÖTÉTSÉG!
Zárkózzatok be,
ha tudtok,
a föld alá,
és vizet vételezzetek!
A VÍZ nagyon fontos,
a VÍZ az élet.
Ne bízzatok a csövekben,
kannákban, edényekben legyen VÍZ.
És még egy fontos:
ne legyetek terhesek,
az anyák ne szüljenek!
Ez olyan csodás - örvendezett - képzeljétek, pont annyi pénzt kért az utazási iroda, mint amennyi nekem volt, pont ki tudtam fizetni az utat. Nincs is most pénzem, csak háromezer-ötszáz FT, mert elosztogattam mindent.
Szegény csórikám. Pénz nélkül, skizofrénen nekivág Indiának. Cinkos mindenki, cinkos vagyok én is, hogy engedem.
Letettem arról, hogy elénekeljem neki a bujdosó-dalt. Van benne két sor (árva vagyok, árva, mint réten a tarló, kinek ékességét levágta a sarló), még célzásnak venné.
Az ellenségei, akik bemásznak éjjelente a harmadik emeleti ablakán a védelemül kirakott cserepes aloe vera dacára, radioaktív banánt dugdosnak a hüvelyébe, és ki akarják metszeni csiklaját.
Előlük menekül, India mentsvár.
Sugallatot kapott.

Fájront, babákkal

Na, ennek az évnek is vége lett.
Elballagtak a nyolcadikosok.
A pénzbehajtó lánya diszkókirálynőnek öltözött, striciapuka bizonytalan nemű gyereke lila öltönyben pompázott. Az összebukott testvérpár egyike olyan volt, mint Callas a díszbemutatón, nővére kurvának öltözött. A cápafogú Helénről meg nem mondta volna senki, hogy szurkál és csöveseket ver, sőt, felismerni sem lehetett. Tűsarkúban billegett, hajában friss melír és csillám, pislogni is alig tudott a szemfestéktől. Helén nőnek öltözött. Transzvesztita, nyugtáztam.
Eljátszották mind a fájó búcsút, de kamu az egész. Mikor kivágják őket a középiskolákból, visszacsordogál mind.
Reza nem ballagott, gyásza van. Meghalt a hasában a gyerek, a nyolcadik hónapban. Meg kellett szülnie a halott csecsemőt.
Hogy miken nem megy át, 15 évesen.
A vendégsereg közt megláttam Endrét, volt tanítványom öccsét. 3 éve eltűntek a szemünk elől, mert Nóra, Endre nővére megunta, hogy nagyanyja hol ennek - hol annak adja el. Bement a lány a gyámügyre, hogy vegyék őket állami gondozásba.
- Mi van Nórival? Jól vagytok?
- Köszönöm, jól. Nóri már a harmadik gyerekét várja. De nekünk is lesz, ez a csajom, e! - bökött a mögötte trécselő lányra.
Hát, eljárt az idő. Endre már 16 éves.
Amanda is betolta gyerekét. Tavaly ballagott, a kicsi tán kéthetes. Rövidke lánykort szabott magának.
Láttam, utánpótlás az lesz.

Túrós-barna

Utálom a "brownie" szót,. Aki már sütött ilyet, annak ez se kunszt.
Tetszik.
Nem lett olyan hajdejó, az epret machinálni kellett volna valamivel, de letojom.
Alulra ez került:
2 pohár liszt,
fél pohár cukor,
2 evőkanál kakaó,
1 teáskanálnyi fahéj,
őrölt gyömbér saccra,
fél sütőpor,
csipet só.
A szárazakat összekevertem, raktam bele
- 2 tojást,
- fél pohár étolajat,
- 1 kefirt,
- kb. 1 adag feketekávét.
Nem kell vele gatyázni, ennek a durva összekeverés is jó.
Beleöntöttem egy teflonos tepsibe.
Erre került a túrós mismanc, amiben:
- fél kg túró
- szájíz szerinti cukor (kb. 3 ek.)
- 2 tojássárgája
- reszelt citromhéj és fél citrom leve
- 2 dl. tejföl
- 1 cs. vaníliapudingpor
- maréknyi mazsola
- 3 evőkanál gríz
- a végén a 3 tojásfehérje kemény habja.
A tetejét kiraktam félbevágott eprekkel.
Előmelegített sütőbe raktam, kb. 170 fokon majd egy órát sült. Akkor jó, ha a túró már tapintásra ruganyos.
Amíg nem hűl ki, tilos hozzányúlni!

Fáj most

Tegnap éjjel írt egy régi ismerős. Vagy talán nem is az, hisz sose láttam. Egy volt pasasom párja lett, annak idején azért vált kíváncsivá rám.
A nevemen szólított, amin csodálkoztam. Annak idején nem voltam még pozitív, nem ismerhette ezt a netes oldalam.
Ő volt L. párja, írta igazolásul, talán emlékszem rá. Az egyik kép alapján rám gyanakodott.
- Mi van veletek? Jól vagytok?
- Hát, elvagyok. L. nincs már, biztos hallottál is róla.
- Nocsak, szakítottatok?
- Nem. L. meghalt. Négy éve már.
- Meghalt??? Hisz fiatal volt még. Baleset talán?
- Bedagadt hirtelen a torkán. Kiderült, nyirokrák. Az ötödik kemót már nem bírta, meghalt szegény. Ő is pozitív volt, tudtad talán. Azóta így vagyok, egyedül. Velem nem tudom, mi van, nem mertem elmenni még tesztre. Nem bírnám ki, ha megtudnám.
*
Egyik megrendülés a másik után.
*
Hirtelen kezdett összeállni az évekkel ezelőtti mozaik.
*
L. nagyon kedves srác volt. Hetekig cseteltem vele még annak idején. Szinte belezúgtam, de nem volt könnyű találkozni vele, mert messze élt. Akkoriban még rendes csávó voltam, nem dugtam fűvel-fával, kerestem az igazit.
Nagyon közel került már L. hozzám, éjszakákon át beszélgettem vele. Akkoriban még nem laktam Pesten. Internetezni csak az irodából tudtam. Miatta utaztam fel, átcseteltük az estét, reggel a vonaton aludtam annyit, hogy kibírjam a másnapot. Este megint vissza Pestre, mert L. várt az internet másik végén.
Nem volt annyi pénzem, hogy kivegyek valami szállást, hozzá nem mehettem, mert útlevél kellett hozzá akkoriban még. Elszántam mégis magam, mert látni akartam már. Megbeszéltük, találkozunk. Neki van útlevele, átjön a magyar oldalra, aztán legalább látjuk egymást.
Megnéztem a városka térképét még itthon, hol vannak ott csendes, nehezen átlátható helyek. A város közepén mégse csókolózhatunk. Bemagoltam mindent, ami ott jól jöhet.
*
Nagyon örültünk egymásnak, amikor találkoztunk. Édes volt, kedves, nagyon ölelni való. A folyóparton üldögéltünk, dobáltuk egy darabig a kavicsokat. Állt körülöttünk az idő, örökkévalóság.
Magamhoz akartam ölelni,
de szégyellős volt.
Azt mondta,
kíván,
ölelni akar,
meg csókolgatni,
de hiába ajánlgattam a folyópart távoli bokrait, nem akart mozdulni.
A néptelen folyóparton semerre senki, akár itt is összebújhattunk volna, de megjelent egy nagyanyó két unokával, és mellénk telepedett. Odalett minden intimitás, már beszélgetni sem tudtunk.
Elindultam elszántan az erdős rész felé, L. kis tétovázás után követett.
Végre megcsókolhattam. Nála is átszakadt minden gát: egy épület takarásában ledobtuk az összes ruhánk. Fényes nappal, a folyó túlfeléről akárki láthatott, de ki törődött ezzel, akkor ott.
Csak szeretkezés után tört ránk az ijedtség.
L. vérzett.
Túl mohó volt, vagy én voltam túl vad?
Marcangolt az önvád, de a combján látszó vércsík ettől nem csillapodott.
Elhasználtuk majd az összes zsebkendőt. A százas csomag maradékát a gatyájába betétnek beraktuk. Ijedtek voltunk mindketten, és észrevettük hirtelen a szaladó időt. Haza kellett mennie, nekem meg indult a vonatom.
Sokáig néztem, amint gyalogolt keresztül a hídon. Aggódtam érte. Már a vonaton ültem, amikor értesített: rendben van már, hazaért, fáj még, de már javul.
Nem is tudom, miért nem lett belőle szerelem. Pest bedarált, én meg hagytam magam. Még a vonaton ültem, és L.-n gondolkodtam, amikor telefonált egy másik pasas. Azt mondta, kijön elém a pályaudvarra, ma egyedül van, szabad a lakás.
Gondoltam, elküldöm majd, mert L. elvarázsolt. Nem kell más. Ráadásul még értem fájdalmat is elviselt.
De a pályaudvaron rám váró fickó túl vonzó volt, én meg túl ingatag. Talán akkor kezdődött a kurvaságom. Az a fűvel-fával korszak.
*
Találkoztam újra vele. Eljött Pestre, hogy láthasson. Nem itt éltem még, de találtam egy találékony diákot, aki a nyári szünetben egy ezresért átengedte a kollégiumi szobáját akár egy napra is. Kipróbáltam már párszor, megbeszéltük, ott alszunk.
L. még mindig rajongott. Kevesebbet beszélgettünk azóta: ő várt ugyan, de én szaladgáltam mások után. Sétáltunk a városban mindenfelé, és folyton ismerős pontokba botlott. Itt élt diákként, de megcsömörlött. Nem akart beszélni róla, miért. Együtt aludtunk, de valami közénk költözött.
*
Amikor utoljára találkoztunk, távolságtartó volt. Tartott tőlem: csak kihasználom, csak arra kellek, morgott. Eleve nem volt jó kedve. Mászkáltunk megint, nem akart eljönni hozzám, pedig akkor már Pesten laktam.
A feltoluló emlékei tovább rontották a kedvét, én meg gyanakodni kezdtem. Féltékennyé tett az ismeretlen múltja. Próbáltam kitalálni, miért menekült vissza a falujába? Miért haragszik Pestre? Miért haragszik rám? Neheztelt, éreztem. Valamiért, amiért talán nem is én vagyok felelős.
*
Aztán nagy-néha még egymásba botlottunk a neten. De inkább a párjával beszélgettem, akinek mesélhetett rólam, mert kíváncsi lett rám.
*
De már halott. Négy éve már. Nem is tudom, lenne-e már harminc - harmincöt.
Istenem.
Nyugodj békében, L.kám.
Le kellett ezt írnom, most.
Ez itt a Te temetőd.
Majd egyszer találkozunk.

Ajaj

Már jó régen történt, a boldog békeidőkben, hogy egy vidéki pasas levelezni kezdett velem. Nem akart semmi különöset, csak ugyanazt, mint mások is. Nem volt egy túl jó krapek, ráadásul a profilján feltüntetett 85 kilós súly már nálam határeset. Hetente háromszor is cseszegetett, hogy mikor kúrom meg már, de halogattam csak egyre-egyre. Egyszer aztán a szomszéd városkából indult a bringatúra, gondoltam, leugrom hozzá. Megteszem, amit akar (mert hát olyan szépen kéri), aztán átkarikázok reggel a találkozási helyre, tök praktikus megoldás.
Meg békén is hagy legalább.
Le is utaztam az utolsó aznapi vonattal. Nagy könnyelműségnek tűnt, mert mi van, ha kamuzik? Nincs mivel visszajönnöm Pestre - de a döntés az döntés, nem szokásom a gatyázás.
Amikor leszálltam a vonatról, félelmem beigazolódott. Akármerre tekingettem, sehol se láttam a 85 kilós fickót, az állomáson csak egy ménkűkövér pasas álldogált.
Ő viszont nyomban célba vett, ahogy meglátott, és odakacsázott hozzám. Kinyúlt mackónadrág feszült rengő valagán, nagy hasát eltakarta egy hullámosra nyúlt viseltes póló. Kiderült, ő az, csak a fotója nem friss, azóta változott kicsit, szakított vele a barátja, nézzem csak meg, attól lettek a szeme alatt karikák.
Arról szemlátomást tudomást se vett, hogy kétszeresre hízott.
Nem volt visszaút: vagy nála alszom, vagy a retkes pályaudvaron.
Marha messze lakott az állomástól: fönn a hegyoldalon, a város fölött. Lassan haladtunk csak, mert nehezen cipelte a túlsúlyát.
Olyan, mintha felpumpálták volna - néztem kövér testét, amint néha elébem került. Azon járt az agyam, hogy ússzam meg az estét. Megtudtam közben a fél élettörténetét, hogy elhagyták őt, hogy itt nincs senki komoly, hogy nem élet az élet így.
Néha próbált hozzámérni, de gondosan kettőnk közt tartottam védelemül a bringát.
A lakásán is látszott, hogy csak a bánaton jár az esze, söprűn-lapáton ritkán.
Egyek vele, mert ő éhes.
Nem, nem, fáradt vagyok az úttól, alszom inkább, amúgy sem szoktam elsőre szexelni, most csak megnézzük egymást.
Végigvártam, míg eltünteti magában a bőséges vacsorát, és a horkolásomra hivatkozva elhárítottam magamtól a dupla ágy gondolatát.
Amíg ágyazott, az asztalon lévő pár képet nézegettem. Jóképű pasas rajta, csinos fickó, biztos a volt krapek. Van mit sajnálni rajta, nem volt rossz tényleg.
- A volt barátod? - mutattam a fotókra.
Megállt a kezében a lepedő, és csodálkozva meredt rám:
- Dehogy... hát én vagyok. Nem ismersz rám?
Megdöbbentem a válaszán. Ez a pasas nem is vette észre, hogy 160 kilóra hízott??
Félrehúzódtam az ágya melletti pamlagra, hiába invitált maga mellé. Oda se néztem, amikor levetkőzött, csak a lekapcsolt villany után meresztgettem a szemem.
- Aztán bejövök neked egy kicsit legalább? - hallatszott a mellettem lévő ágyra nehezedő hatalmas kupacból.
Nem tudtam mit válaszolni. Szegény csórikám... kinek kell így? Reménytelen eset. Én meg geci vagyok, itt alszom nála, lehetnék hálásabb igazán.
Megsajnáltam.
Úgyse kúrtam még kövéret, aztán sose látom többé.
Lehet az ilyet szociális alapon is.
Szívjóságból.
Legyünk túl rajta.
Hajnalban az első rigószóra kipattant a szemem. Összekaptam magam, és úgy elporoztam, mintha kergetne valaki.
A bringatúra elején háromszor kaptam defektet. Elhasználtam az összes pótgumim, meg a másokét. Szentségeltek, mentek volna már, de miattam folyton várniuk kellett. A negyedik defektnél föladtam: elköszöntem tőlük, és eltoltam a legközelebbi állomásra a bringám.
Tartoztam az ördögnek ezzel úttal, nyilván.
De csak én tudok róla, ez legalább jó benne.
*
Már aznap írt, hogy menjek megint hozzá. Már ki is írta a profiljára, hogy de jó volt velem, nem is keres mást. Messze vagy, reménytelen, ne számíts rám, hárítottam el.
Nem volt mit tennem, töröltem magam. Azt a nevem már nagyon leamortizálták.
*
Eltelt pár év, és rám talált megint. Írta: a távolság már nem akadály köztünk, Pestre költözött. Írta az utcát is - itt lakom én is - csak meg ne tudja valahogy.
Nem izgatnak a testes pasasok, keressen mást.
Lefogyott, most már csinos.
Nem hittem neki.
Akárhányszor írt, nemet mondtam. Később már választ se küldtem. Mert sokszor írt, az összes társkeresőn, baszogatott, találkozzunk már.
Még a rágondolás is irritált.
Ez már szexuális zaklatás.
*
Amikor pozitív lettem, az elsők közt volt, akik levelet írtak. Ő nem pozitív, de akar engem (azt se tudta, ki vagyok), dugjam meg, élvezzek belé.
Bárhova, bármilyen néven regisztráltam, tőle pár napon belül jött levél. Be van sózva marhára, konstatáltam.
Csak pozitívokkal ismerkedem - hárítottam el. És miattam ne legyen pozitív - nem ő az esetem - keressen mást!
*
Ma írt megint, hosszú szünet óta. Most már ő is pozitív, két hete. Találkozni akar velem, beszélgessünk. Szüksége van rám. Maga alatt van egy kicsit. A barátjától kapta el. Biztos ismerem, megmondja a nevét? Átküldje a barátja meg az ő intim képeit? Azokon az is látszik, hogyan csinálták.

Ohne balhé

Már egy ideje vágom a centit: ma volt az utolsó két órám az undormány hatodikosokkal. Kivittem őket a Ligetbe, a szokásos cirkusszal: 3 megsértődött, egy elcsavargott valamelyik terembe, egy meg zsarolta a többit a "nemmegyek"-kel. Végül 8-an vágtunk neki: 2 sértődöttet elcseréltem egy nyeszlett nyolcadikosra. 7 fiú, 1 lány, 13-16 évesek, kész banda már, nyáron tán már markecolnak. Némelyiket már most jegyzi a rendőrség, nem is szokta őket kapun kívül vinni rajtam kívül senki.

A Liget szélén láttam a testtartásukon, hogy verekedni akarnak. Ez olyan jócsávórajvagyok-járás, kifeszített vállakkal, matrózjárással. Szipusokat akarnak verni folyton, amiatt szeretnek ligetezni. Örülnek, ha valaki gyengébb tőlük, vagy nyomorultabb, pláne ők bandában vannak.

Két locsoló pofozta a vizet a nyári hőségben a fűre. Tetszett nekik, ahogy a szerkentyű körbe-körbe lőtte a vízsugarat. Két fiú megpróbálta azonnal elrontani a locsolót, de rájuk ordibált az egyik bokor mögül előtűnő parkőr. Beszólogattak neki, ehhez értenek, aztán nekilódultak csövest keresni. Tudtam, merre tekeregnek a bokrok közt, Dzseniferrel elébük vágtam. Leültem egy padra - mellettem egy házibarkács "BÚZIT A PARKBA VINI TILÓS!" feliratú rózsaszínre fújt tábla - és vártam, míg előbukkannak.

Minden kedvük elszállt, amint megláttak. Pár még verekedni akart, vagy csak kötözködni egyet, de a többség tanácstalankodott.
- Menjünk vissza a locsolóhoz! - indítványozta az egyik, és a Vezérre pislogott.
Az kérette magát kicsit, de a hőség engedékennyé tette.
3 csapatra szakadtak. Kettő szaladgálni akart a víz alatt, három lefikázta őket, hogy tiszta dedó, a többi meg tüntetőleg lemaradt.

A két locsolkodni vágyó rám bízta a telefonját, meg az iratait - elmúltak 14 már - s a vízsugár alá szaladt. HÁ, HÁ, DE KURVA HIDEG! - ordibáltak.
A többi nézte egy darabig őket, egyre szélesebben vigyorogtak. Nem álltak sokáig ellent: ledobálták a pólót, az ázékony kincseiket a zsebembe rakták. Mint az őrültek, rohangáltak a locsoló körbespriccelő vize alatt. Vagánykodtak, ki meri mellen lövetni magát a vízzel, ki fejen; párzó mozdulatokat mímelve ágyékon locsoltatták maguk, aztán seggen, nadrágban persze, alig tudtak ugrálni a rájuk tapadó vizes ruha miatt.

Dzsenifer nem szaladgált. Irigyen nézte a marhulást, de neki tilos, kurvaság lenne ennyi fiúval, az oláhcigánylányra törvények nyomódnak. Az urával majd játszhat, de ezekkel nem, velük csak verekedni szabad. Amúgy se játszhat, mert a játék öröm, neki meg örülni tilos, mert gyászban van.

Alig tudtam őket elcsalni a víztől. Csurgott mindenükből a víz, és fülig ért a szájuk. Először láttam őket játszani, végre gyerekek voltak.
Otthon nem szoktak ilyet. Ott csak Brendát szopatják a lyukban, meg beteszik neki, ha Brenda épp hagyja. Meg verekedni szoktak: kakaskodás, erősorrend, és olcsón megvan.

Nem szaladgáltak szanaszét a hazafelé vezető úton. Tapadt a combukra a nadrág, tocsogott a cipő, lépni is nehezen tudtak. A járdán vizes nyomokat hagytak.
- Jó vóótam most? - kérdezte Dzsorden. - Ugye, most nem szóótam be senkinek?! Lássa ott azt a kurvát? Na, nekem most pont ilyen csajom van!

Az igazi

Az ideális pasas a László rendelőjében terem: szép lesz, és hiv+.
Biztos valami perverzió, de sose Nelli tűjén jár az eszem, hanem azt lesem, belebotlok-e az igaziba.
Tegnap reggel is ott ült egy igazi. Friss lehetett még, leszegte a fejét, hogy senkit se lásson. Jóképű legény, a szavatossága is eltart még egy darabig. A karján lévő ragtapasz jelezte, hogy túlesett már a mai vérvételen. Valamire várnia kellett még, mert belesüllyedt a műanyag székbe, nem mozdult.
Pikk-pakk kitessékelt Nelli, beszarni is elfelejtettem a tűtől.
Beintette a székbe bújó fickót. Hamar eltűnt az ajtó mögött. Gusztusos, osztályoztam.
Elmeséltem eSnek este, hogy egy hűdejópasit láttam.
- Azt a kockás ingest? - tapintott a lényegre - azt én is láttam. Akkor jött, amikor pont végeztem. A pofám leszakadt, amikor megláttam! Képzeld, írtam neki a romeón pár hónapja, és úgy, de úgy lebaszott, hogy hogy merek én neki írni, hogy húzzak az AIDS-emmel a picsába! Erre ott áll velem szemben! A Lászlóban!!!