2014. november 23., vasárnap

Hipochonder

Nőtt a térdemre egy izé, a herezacskómra kettő is.
Mentem volna rögtön megmutatni, de csak időponttal lehet.
- Jövő hét péntek 18 óra - parancsolt a kartonozós néni.
Felmentem azért, hátha soron kívül - de dugig volt a rendelő.
Nem halok bele, jó egy hét, esztéká alapon ez van.

Mire a doktornéni a herezacskóm szemrevételezte, beszáradt rajta mind a kettő. Pár napig beleragadt a gatya, apró vérpontot hagyva.
- Ez már szifilisz? - reménykedtem. - Az előző vérvételeknél volt körülötte némi zavar.
- Nem nézem annak - bizonytalankodott a doktornő. Megnézte a térdem is. Az asszisztens közben előszedte addigi bűnlajstromomat.
- Itt van - kopogtatta a lapom - javultak az eredményei, gyógyult, egyértelmű!
- Kár - szaladt ki belőlem a remény - az megmagyarázta volna a dolgokat.
- Ne vicceljen ezzel... a szifilisz komoly betegség, a maga alapbetegségével meg nagyon rossz kombinációt ad.
- Oké. De nem attól leszek szifiliszes, hogy diagnosztizálják, hanem attól, hogy elkaptam.
- Kenegesse a Pimafucorttal ezt is. Van még a múltkoriból? Igen? Szerencséje van. Nem kapni most sehol.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése