2015. szeptember 7., hétfő

Csak úgy

Ma volt az első olyan napom, amikor egyedül voltam az elsőseimmel. Beindult a nagyüzem: hol kolléganőm, hol én gardírozom őket.
Reggeliztünk, azzal szokott indulni a nap.
A terem egyik sarkában kialakítottam egy reggelizősarkot, ahol csipegethet vagy falhat ki-ki gyomra szerint.
Beszélgetünk: ki mit álmodott, volt-e balhé, vagy mi jár abban a kiselsős gyerekfejben épp, 2 lépésre az óvodától.
- Nekünk van rádiónk - dicsekedett a legkisebb és legszőkébb - csak áramunk nincsen.
- Akkor hogy hallgatjátok a rádiót?
- Nem szoktuk hallgatni, mert csak nézni lehet. Az egész házban mindenkinek van áramja, csak nekünk nincsen.
Látni rajta, nem érti, mitől igazságtalan az élet.
- Hogyan világítatok akkor este?
- Anya vesz az ikeában lámpát, tekerőset.
- Fürödni hogyan tudtok? Nincs is meleg vizetek?
- De van, anya főzi.
- Mit csinálnál, ha lenne áramotok nektek is?
- Nem tudom... úgyse lesz. Anya mondta. De akkor felkapcsolnám a lámpát este is, és tudnék játszani.
A többi gyerek csak morzsolgatta a kiflijét, vagy rötyögtek valami banálison.
Semmi csodálkozás, vagy jéé. Tán nem érették, vagy ehhez vannak szokva maguk is.

8 megjegyzés:

  1. Szia,
    olyan keveset írsz mostanában, pedig nagyon szeretem olvasni az írásaidat:) Tudom, nem kívánságműsor, de légyszí:)
    G

    VálaszTörlés
  2. Majd minden nap benézek én is, hátha....
    Várom a bejegyzéseidet.

    VálaszTörlés
  3. Nemlesz már itt soha más..? :-/

    VálaszTörlés
  4. Légy szíves írj egy új bejegyzést! Nagyon hiányoznak az írásaid.

    VálaszTörlés
  5. Nekem is hiányzik, kevesen írnak ennyire jól...

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Nincs semmi baj?
    Farkas Tünde

    VálaszTörlés
  7. Épp én is ugyanerre gondoltam!
    Nincs baj?
    Várom az írásaidat.

    VálaszTörlés
  8. Szia,
    tetszenek az írásaid.
    Remélem folytatod majd.
    G.

    VálaszTörlés