2011. június 1., szerda

Ohne balhé

Már egy ideje vágom a centit: ma volt az utolsó két órám az undormány hatodikosokkal. Kivittem őket a Ligetbe, a szokásos cirkusszal: 3 megsértődött, egy elcsavargott valamelyik terembe, egy meg zsarolta a többit a "nemmegyek"-kel. Végül 8-an vágtunk neki: 2 sértődöttet elcseréltem egy nyeszlett nyolcadikosra. 7 fiú, 1 lány, 13-16 évesek, kész banda már, nyáron tán már markecolnak. Némelyiket már most jegyzi a rendőrség, nem is szokta őket kapun kívül vinni rajtam kívül senki.

A Liget szélén láttam a testtartásukon, hogy verekedni akarnak. Ez olyan jócsávórajvagyok-járás, kifeszített vállakkal, matrózjárással. Szipusokat akarnak verni folyton, amiatt szeretnek ligetezni. Örülnek, ha valaki gyengébb tőlük, vagy nyomorultabb, pláne ők bandában vannak.

Két locsoló pofozta a vizet a nyári hőségben a fűre. Tetszett nekik, ahogy a szerkentyű körbe-körbe lőtte a vízsugarat. Két fiú megpróbálta azonnal elrontani a locsolót, de rájuk ordibált az egyik bokor mögül előtűnő parkőr. Beszólogattak neki, ehhez értenek, aztán nekilódultak csövest keresni. Tudtam, merre tekeregnek a bokrok közt, Dzseniferrel elébük vágtam. Leültem egy padra - mellettem egy házibarkács "BÚZIT A PARKBA VINI TILÓS!" feliratú rózsaszínre fújt tábla - és vártam, míg előbukkannak.

Minden kedvük elszállt, amint megláttak. Pár még verekedni akart, vagy csak kötözködni egyet, de a többség tanácstalankodott.
- Menjünk vissza a locsolóhoz! - indítványozta az egyik, és a Vezérre pislogott.
Az kérette magát kicsit, de a hőség engedékennyé tette.
3 csapatra szakadtak. Kettő szaladgálni akart a víz alatt, három lefikázta őket, hogy tiszta dedó, a többi meg tüntetőleg lemaradt.

A két locsolkodni vágyó rám bízta a telefonját, meg az iratait - elmúltak 14 már - s a vízsugár alá szaladt. HÁ, HÁ, DE KURVA HIDEG! - ordibáltak.
A többi nézte egy darabig őket, egyre szélesebben vigyorogtak. Nem álltak sokáig ellent: ledobálták a pólót, az ázékony kincseiket a zsebembe rakták. Mint az őrültek, rohangáltak a locsoló körbespriccelő vize alatt. Vagánykodtak, ki meri mellen lövetni magát a vízzel, ki fejen; párzó mozdulatokat mímelve ágyékon locsoltatták maguk, aztán seggen, nadrágban persze, alig tudtak ugrálni a rájuk tapadó vizes ruha miatt.

Dzsenifer nem szaladgált. Irigyen nézte a marhulást, de neki tilos, kurvaság lenne ennyi fiúval, az oláhcigánylányra törvények nyomódnak. Az urával majd játszhat, de ezekkel nem, velük csak verekedni szabad. Amúgy se játszhat, mert a játék öröm, neki meg örülni tilos, mert gyászban van.

Alig tudtam őket elcsalni a víztől. Csurgott mindenükből a víz, és fülig ért a szájuk. Először láttam őket játszani, végre gyerekek voltak.
Otthon nem szoktak ilyet. Ott csak Brendát szopatják a lyukban, meg beteszik neki, ha Brenda épp hagyja. Meg verekedni szoktak: kakaskodás, erősorrend, és olcsón megvan.

Nem szaladgáltak szanaszét a hazafelé vezető úton. Tapadt a combukra a nadrág, tocsogott a cipő, lépni is nehezen tudtak. A járdán vizes nyomokat hagytak.
- Jó vóótam most? - kérdezte Dzsorden. - Ugye, most nem szóótam be senkinek?! Lássa ott azt a kurvát? Na, nekem most pont ilyen csajom van!

4 megjegyzés: