Élt

Meghalt.

*****

Ma délután meghalt anyám.

*****
*****
*****

Hat hete haldoklott.
Nem igazság,
egy embernek ennyi szenvedés.

*****
Anyák napján még azt mondta a virágra: szép.
Hozzá menet a háza felé kanyarodtam, törtem egy-egy szálat a kétféle orgonájából
Hadd lássa még
hadd szagolja
az illatát.
De jól tettem.

Somlóit vittem, az puha, pár kanállal el is fogadott.
Valamivel jobban lehetett, mert nyugodtan feküdt, de nem kommunikált.
Csak nézte a semmit.
Meg néha puszilgatta a kis plüsskutyáját -
mert dédelgetni kellett valamit.

*****

Most vasárnap - pedig csak 1 hét telt el - már nagyon rossz állapotban volt.
Bal keze könyékig, jobb keze félalkarig bekötözve, mint egy múmiáé.
Ami karjából kilátszott, csupa hüvelykujjnyi lilás-vörös-barnás folt.
Azt mondta a nővér, kirepedeztek a foltok, véreztek, kaparta - rágta, muszáj volt bekötözni.
Lába kötve,
két karja kötve, ereje hagyva
csak feküdt -
Próbáltam neki tiramisut adni, de elfordította a fejét.
- Haggyanak máá! - jajdult fel.
Nem erőltettem, gyáván álltam,
fájt is, hogy
nem fogadott el
a kezemből ételt.
Nem szólt semmit, csak nézte a falat.
Megcirógattam az arcát, jól eshetett neki, mert mosoly suhant át az arcán -
De csak nézett a semmibe
és minden levegővételnél fájdalmasan sóhajtozott.
- Mänjenek má! - mondta még,
tán nem is nekem,
tán észre se vette, hogy ott vagyok.

*****

Ez lett az utolsó kép.

*****

Élt
szeretett
kínlódott.

*****

Drága anyukám
Isten nyugosztaljon