"Megvan az AIDS ellenszere, ezt állítja egy külföldi kutatócsoport. Már tesztelték is a védőoltást, igaz csak majmokon, de sok esetben sikeres volt, ami azt jelenti, hogy embernél is hatásos lehet. Gyakorlatilag úgy működik, mint egy influenza elleni védőoltás, a legyengített vírust adják be, így lesz ellenálló a szervezet a valódi vírussal szemben." - olvastam a TV2 hírei közt.
Talán itt látni is lehet a riportot:
http://tv2.hu/tenyek/video/megvan-az-oltas-az-aids-ellen
Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy vajon uborkaszezon van-e már - de láttam a riportban Marát, meg a Szlávikot, drámai vágóképként meg a 17-esből egy előbukkanó kis darabot.
Eltöprengtem, hogy deérdekes. Tuti, hogy majd sokan faggatnak róla, jobb megjegyezni. Aztán bevillant, hogy ez akár engem is érinthet. 10 év, mondta Szlávik, mire ebből lesz valami.
Eltűnődtem.
Próbáltam kitalálni, hogy tíz múlva akarok-e HIV negatív lenni. Nem örültem, fura, én se értem. Valamiért arra gondoltam, hogy elvesznek tőlem valamit.
Mikor már úgy megszoktam.
Kezdődhet majd megint a cirkusz, hogy vigyázni kell, el ne kapjam megint.
Nem tudom, hogy a mindenmindegy szabadság-e, vagy letargia.
Az is lehet, hogy a vírus átprogramozta az agyam.
Akarja, hogy megmaradjon nekem.
De egy vonzó azért van benne.
Valaha arról fantáziáltam, hogy öregkoromban majd falun lakom, lesz egy kajla kutyám, és éldegélünk kettesben. Aztán valaki belerondított az idillbe, mert azt mondta, hogy egy öreg HIV+ buzi a kutyát se érdekli.
Na, ha negatív leszek, lesz falu, lesz kutya. De öreg... tán sohasem leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése