A hétfői stressz után a keddet csak átlógtam.
Felraktam az egyik bringát, a nehezebbiket a tárológalériára - még most bírom, de később ki tudja? - aztán ültem, feküdtem, néha szültem. Stabilan 38 fok, nem ment feljebb, de se étvágy, se energia tőle.
Szervezkedtem is, mert ahova a beutalóm szólt, elérhetetlen volt.
Kaptam tőlük 4 számot, de az összes azt mondta: "jelenleg minden munkatársunk foglalt, próbálkozzon később, vagy várjon".
Az anyázás adott ugyan némi erőt, de nem sok hasznot hajtottam.
Felvettem a kapcsolatot egy maszekkal, de csak kedden tud majd fogadni. Mondta, csináltassak addig egy szifilisz meg egy tripper vizsgálatot, zárjunk ki, amit lehet.
Ma úgyis vérvételre kellett mennem. beutalt még jó múltkor a tüdődoki valami mellcsúcsi homály miatt CT-re meg MR-re, vagy mire, ahhoz kellett ez is. Kitört belőlem indulás előtt a mozgalmár, lefotóztam mind a két beutalót, amikre a begépelt szövegen túl ráírta jó feltűnően - a mások által nagyon rendesnek titulált K.doki - kék tollal: HIV POZ!
(piros biztos nem volt neki)
A vérvételest még talán érthetőnek tartottam volna, de hogy a CT-s papírra ez miért kellett... úgyse lenne most kedvem dugni velük.
A laborban élénk forgalom volt: ménkű hosszú sor a bejelentkezéshez, alig tudtam állni. Negyed óra, aztán leülhettem végre. Várakoztam egy jó sort, aztán bekerültem. Egy nénit épp mellettem szúrtak, kettő meg csak becsámborgott a nyitott ajtón. Az asztalon, a nővér mellett a papírom, kiabált rajta messziről a HIVPOZ, de vagy még a nővér se törődött vele, vagy nem érdekelte: kesztyű nélkül szúrt.
A bőrgyógyon örültem, hogy nem az idős, prédikálós doktornéni rendelt. Fiatal, kimondottan szép nő fogadott. Mondtam neki, daganat van a fenekemben, és a proktológus kívánsága, hogy vigyek neki tripper eredményt, mert sose tudni, mi az a genny.
- Volt alkalmi kapcsolata? - kérdezte tárgyilagosan, ám a persze! válaszra bedühödött.
- Nem értem, milyen felelőtlenek! Szórják szét a vírust!
Meglepődtem, most épp nem erről volt szó.
- Valaki legyen itt, mert egyedül nem csinálom! - parancsolt rá a két ki-bejáró nővérkére. Biztos lelki támogatást várt tőlük, mert szerepük a seggem bámulásán kívül nem volt.
- 10 nap múlva lesz kész, akkor kontrollra várom!
Nem tűnt kedvesnek, papírjaiba temetkezett. Szerintem ezek után külföldre távozik.
Itthon, csudák csudája, félórányi kísérletezgetés után szóba állt velem a kórház. Kedves nénike, örültem neki, péntekre már hipp-hopp, időpontot is adott. Megtudom végre, hogy rák, vagy mák, ami nyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése