Túlestem ismét a szerdai borzalmon: 2 óra a hatodikkal, 12-16 évesek. Egy tehénistállóban is több a komfort. Leszakították a teremajtót végleg, akár a hetedikesek, a tátongó termekből ki-bejárnak, tetszésük szerint. A folyosóról leverték a vakolatot, leszakították a mosdókagylókat, lerúgták a csapokat, a vizeldéket szétrúgták. Egy wc maradt csak, de oda dohányozni járnak.
Taníthatatlanok.
Eszük sincs, ami van, az is máson jár.
Szőrösödik mind. A hormonokon csak a hagyományűzés fékez valamit.
- Nálunk nagy, nagyon nagy buli lesz - mórikált a lepényképű Amália, nagy seggét rázva. A kezével kecses vonalakat húzott a levegőben, mint egy indiai táncos. Játszotta az agyát, mert nagy esemény lesz az. Nősül a bátyja, már 15 éves, itt az idő. Ronda gyerek - gondoltam - vajon kiműtötték-e már az orrából kilógó polipot? Klasszikus antiszociális példány, 8 éves korától már gondozásba vették, amikor kibelezett és meggyújtott pár kismacskát.
Na, ő nősül most.
Nagy szerencse lesz a lánynak, akit elvesz.
Hatodikba járt utoljára, elakadt ott. Nem is érdekelte, régóta rezezik a apjával már. Az jó buli, tele kábellel a város.
Mire 21 éves lesz, idekerülnek a gyerekei is. Amilyen pechem van, taníthatom is őket. Ha még addig kitart az iskola.
- Szép lány, aki a felesége lesz - hencegett Amália. Meg is mutatta a képét a mobilon. - Ugye, milyen kaffa? Csak nadrágba jár, de azt már apum mondta, hogy nem hagyja. Nem akar szoknyát húzni, de ebben apu nem enged neki.
- Őt is raboljátok, mint Adriánó feleségét? Vagy rá megalkudtatok?
- Nem raboljuk, letette apám a pénzt már.
Feszengett a témától, elbizonytalanodott, mondhatja-e, terelte a szót.
- Képzelje, van egy lány, vagy nem is lány már, a Bea. Az ollyande ollyan bolond, hogy megvolt a lagzi, már meg is csinálta az ura, és az a bolond visszament az apjához. De azok is bolondok tisztára, mert visszaadták a pénzt. Most képzelje! Ilyen egy hülyék?!? Én vissza nem adtam volna! Az ura meg, vagy aki volt az ura, megnősült újra.
Eltöprengtem, hogy megnyugtató-e, hogy így alapozzák a jövőt. Ők, meg a gyerekeik termelik meg majd a nyugdíjam.
2011. március 17., csütörtök
2011. március 9., szerda
Ájláv élet
Az ördög tudja, mitől jutok mostanában olyan ritkán ide.
Titkaim vannak, tartom a számat, van, ami itt is kibeszélhetetlen.
Most egy se jut eszembe, hogy felhozzam példának, de van egy rakás.
Szokatlan, nyom. Ebből tudom, hogy rakom kupacra belül.
Nem vállaltam semmit, nem megyek sehova, ne is hívjon senki.
Relaxos heteket élek.
Épp most volt az első. Agyonmaceráltak, naphosszat baszom a rezet a munkahelyen. Továbbképzés, semminek, idén tán a tizedik, a tököm is tele vele. Oda az elhatározás, hogy semmit se csinálok, idő se maradt semmittevésre.
Voltam a körben, talán most nem kellett volna. Most először valami disszonanciát hoztam haza magammal, kellett a francnak.
Van időm végignézni az összes híradót, rakom össze, amit hallok. Drágul a benzin, húz magával mindent. Mi lesz itt, mennyibe kerül majd élni? A fizetésem kb. stagnál, emelés nincs, 2-3 ezerrel kevesebb is lett. Megszoktam, mostanában tendencia, hogy évről-évre valamicskével kevesebbet kapok.
Meggyűlöltem Vujics Tvrtkot. Műsora kihúzva: hülye fideszessel beszélt, tiltsák be mindenütt a cigit, mert csak, hogy ne legyen jó. V.T. közbeveti: a saját magánautójában is, ha gyerekét viszi valaki.
Szabályozzunk mindent, tiltsuk, ami élvezhető. Jön Mária országa, a picsába is.
Aszongya orbán: aki felelőtlen életet él, az fizesse meg, ami az egészsége helyreállítására kell. Nem tudom, ki lesz a hivatalos felelőtlen. Talán kommandósok rohannak le kövér nőket a cukrászdában, felírják őket, hogy felelőtlenek. Aki rágyújt, az is felelőtlen, ezen nincs is mit ragozni. Aki empéhárommal sétál, felelőtlen, mégnemtaláltamkimiért. Aki autóba ül, az felelőtlen, mert kipufogja a kátrányt, aki kimegy az ilyen utcára gyalog beszívni a koszos levegőt, az is felelőtlen hülye. Aki bemegy a nemibeteg-gondozóba, az is felelőtlen, mert nem a hiteles, pap által rásózott hitvessel kefélt, és hülye, mert titkolná inkább, és halna csöndben bele.
Én a HIV-vel be is foghatom a számat. Ez most a csúcs-felelőtlenség, ráadásul dohányzással tetézem is. Ha a teljes fizetésem gyógyszerre költöm, talán befedi az első 10 napot. Többre nem is kell, mert mellette se cigi, se kávé, se kaja, pár nap még rá, és éhen is halok.
Ha nem fogok gyógyszert szedni, bírom, ameddig bírom. Úgyse kell örökké élni. Ilyen politikai háttérrel motivált se vagyok.
Ha toxoplazmózisom lesz anyám macskáitól, lebénul a fél oldalam. Ha totál pech, akkor AIDS-demencia, azzal se sokat ugrálhatok.
Majd ha ott tartok, valahogy el kéne kapni a pillanatot. Amikor még normális vagyok, azt teszi az izmom, amit mondok neki.
Néztem a tévét, és listáztam, hogy is lehet az ember öngyilkos. Gyógyszerrel sose, mert nőies. Nem is lenne hozzá semmim, mert ha megenném az összes itthoni C-vitamint, szart se érnék vele. Ha kiugranék az ablakon, agyoncsaphatnék valakit véletlenül. Nem kötném fel magam, mert hogy néznék ki kilógó nyelvvel. A Dunába nem ugrok a hídról, mert utálom a hideg vizet. A kádba se vihetek hajszárítót, mert ereszt a dugó. Ötletem semmi, mert mindenre van valami ellenérv.
Szerencsére a tévé segített. Kék fény, börtönriport. Mondják, a két fiatalember - miután péppé verték idős cellatársuk - felvágta az erét, mert az csendes halál, álmos lesz az ember, ahogy a vére elfogy. Zseniális, Petronius is így csinálta jó kétezer éve. Nem hiába nézi az ember a tévét, valamit csak tanul belőle.
Persze az is elég, ha egy szakiskolásnak azt mondom a munkahelyemen: anyád ratyi, apád kukát túró csövesgeci. Azért rögtön szúrnak, ott, helyben, halálommal nem piszkolom legalább a lakást.
De erre sincs sok időm. Bevezetik ripsz-ropsz, hogy 15 év lesz a tankötelezettségi korhatár. Akkor eltűnnek a szakiskolások tőlünk, csak a muszáj miatt jártak be eddig is.
Kell a sok munkaerő, hisz épül az ország, termelnek a gyárak. Hirtelen bedobnak a rendszerbe százezer 15-16-17 éves semmirekellőt, melléjük egy rakás tanárt, akik nélkülük munka nélkül maradnak. Nem lesznek egyedül, mert előttük áll már a sorban 300 ezer rokkantnyugdíjas, akik nyilván csalnak, az úniós átlag szerint ennyi az álbeteg. Nem is munkaképtelenek annyira: van egy lábuk, némelyiknek keze, a skizofrének kincset érnek a munka világában, a depresszió miatt eddig lógók pedig rájöhetnek, mitől is örömtelenek.
Igaz, ezt mondta az orbán is. Bár az egymillióhoz azt tette hozzá eredetileg, hogy "egymillió munkahely", de ez csak kis probléma, elég hozzátenni egy szócskát: "kereső".
Olyan szép ez a világ, tutira ki van találva, olyan jól el van benne rendezve minden.
Klónozzuk semjénzsoltot. Nem roma, nem buzi, nem menstruál, tán cukorbaja sincs. Szerintem nem is dohányzik, csempe szájban nem áll meg a cigi. Tuti, hogy katolikus, és nem nyavalyog a fizetése miatt. Mosolygós, boldog, elégedett ember, tán a köztársasági elnöktől is több esze van. Minek ide másféle, problémás alak?
Titkaim vannak, tartom a számat, van, ami itt is kibeszélhetetlen.
Most egy se jut eszembe, hogy felhozzam példának, de van egy rakás.
Szokatlan, nyom. Ebből tudom, hogy rakom kupacra belül.
Nem vállaltam semmit, nem megyek sehova, ne is hívjon senki.
Relaxos heteket élek.
Épp most volt az első. Agyonmaceráltak, naphosszat baszom a rezet a munkahelyen. Továbbképzés, semminek, idén tán a tizedik, a tököm is tele vele. Oda az elhatározás, hogy semmit se csinálok, idő se maradt semmittevésre.
Voltam a körben, talán most nem kellett volna. Most először valami disszonanciát hoztam haza magammal, kellett a francnak.
Van időm végignézni az összes híradót, rakom össze, amit hallok. Drágul a benzin, húz magával mindent. Mi lesz itt, mennyibe kerül majd élni? A fizetésem kb. stagnál, emelés nincs, 2-3 ezerrel kevesebb is lett. Megszoktam, mostanában tendencia, hogy évről-évre valamicskével kevesebbet kapok.
Meggyűlöltem Vujics Tvrtkot. Műsora kihúzva: hülye fideszessel beszélt, tiltsák be mindenütt a cigit, mert csak, hogy ne legyen jó. V.T. közbeveti: a saját magánautójában is, ha gyerekét viszi valaki.
Szabályozzunk mindent, tiltsuk, ami élvezhető. Jön Mária országa, a picsába is.
Aszongya orbán: aki felelőtlen életet él, az fizesse meg, ami az egészsége helyreállítására kell. Nem tudom, ki lesz a hivatalos felelőtlen. Talán kommandósok rohannak le kövér nőket a cukrászdában, felírják őket, hogy felelőtlenek. Aki rágyújt, az is felelőtlen, ezen nincs is mit ragozni. Aki empéhárommal sétál, felelőtlen, mégnemtaláltamkimiért. Aki autóba ül, az felelőtlen, mert kipufogja a kátrányt, aki kimegy az ilyen utcára gyalog beszívni a koszos levegőt, az is felelőtlen hülye. Aki bemegy a nemibeteg-gondozóba, az is felelőtlen, mert nem a hiteles, pap által rásózott hitvessel kefélt, és hülye, mert titkolná inkább, és halna csöndben bele.
Én a HIV-vel be is foghatom a számat. Ez most a csúcs-felelőtlenség, ráadásul dohányzással tetézem is. Ha a teljes fizetésem gyógyszerre költöm, talán befedi az első 10 napot. Többre nem is kell, mert mellette se cigi, se kávé, se kaja, pár nap még rá, és éhen is halok.
Ha nem fogok gyógyszert szedni, bírom, ameddig bírom. Úgyse kell örökké élni. Ilyen politikai háttérrel motivált se vagyok.
Ha toxoplazmózisom lesz anyám macskáitól, lebénul a fél oldalam. Ha totál pech, akkor AIDS-demencia, azzal se sokat ugrálhatok.
Majd ha ott tartok, valahogy el kéne kapni a pillanatot. Amikor még normális vagyok, azt teszi az izmom, amit mondok neki.
Néztem a tévét, és listáztam, hogy is lehet az ember öngyilkos. Gyógyszerrel sose, mert nőies. Nem is lenne hozzá semmim, mert ha megenném az összes itthoni C-vitamint, szart se érnék vele. Ha kiugranék az ablakon, agyoncsaphatnék valakit véletlenül. Nem kötném fel magam, mert hogy néznék ki kilógó nyelvvel. A Dunába nem ugrok a hídról, mert utálom a hideg vizet. A kádba se vihetek hajszárítót, mert ereszt a dugó. Ötletem semmi, mert mindenre van valami ellenérv.
Szerencsére a tévé segített. Kék fény, börtönriport. Mondják, a két fiatalember - miután péppé verték idős cellatársuk - felvágta az erét, mert az csendes halál, álmos lesz az ember, ahogy a vére elfogy. Zseniális, Petronius is így csinálta jó kétezer éve. Nem hiába nézi az ember a tévét, valamit csak tanul belőle.
Persze az is elég, ha egy szakiskolásnak azt mondom a munkahelyemen: anyád ratyi, apád kukát túró csövesgeci. Azért rögtön szúrnak, ott, helyben, halálommal nem piszkolom legalább a lakást.
De erre sincs sok időm. Bevezetik ripsz-ropsz, hogy 15 év lesz a tankötelezettségi korhatár. Akkor eltűnnek a szakiskolások tőlünk, csak a muszáj miatt jártak be eddig is.
Kell a sok munkaerő, hisz épül az ország, termelnek a gyárak. Hirtelen bedobnak a rendszerbe százezer 15-16-17 éves semmirekellőt, melléjük egy rakás tanárt, akik nélkülük munka nélkül maradnak. Nem lesznek egyedül, mert előttük áll már a sorban 300 ezer rokkantnyugdíjas, akik nyilván csalnak, az úniós átlag szerint ennyi az álbeteg. Nem is munkaképtelenek annyira: van egy lábuk, némelyiknek keze, a skizofrének kincset érnek a munka világában, a depresszió miatt eddig lógók pedig rájöhetnek, mitől is örömtelenek.
Igaz, ezt mondta az orbán is. Bár az egymillióhoz azt tette hozzá eredetileg, hogy "egymillió munkahely", de ez csak kis probléma, elég hozzátenni egy szócskát: "kereső".
Olyan szép ez a világ, tutira ki van találva, olyan jól el van benne rendezve minden.
Klónozzuk semjénzsoltot. Nem roma, nem buzi, nem menstruál, tán cukorbaja sincs. Szerintem nem is dohányzik, csempe szájban nem áll meg a cigi. Tuti, hogy katolikus, és nem nyavalyog a fizetése miatt. Mosolygós, boldog, elégedett ember, tán a köztársasági elnöktől is több esze van. Minek ide másféle, problémás alak?
2011. február 25., péntek
Halál
Deznifer anyja diszlexiás, vagy stupid, kideríthetetlen. Hol Gyeninek, hol Deznifernek írta le lánya nevét, rajta maradt. Keresztelhette volna Marinak is, de megszívta.
- Olyan szép vóót a temetés - áradozott Deznifer - apám húszezeré ekkora koszorút csinátatott - körzött a levegőbe egy nagyot. Úgy sírt mindenki a temetőbe! - bizonygatta. - Oszt aszongyák, hogy a virasztáskóó nem is rítunk! Ilyen egy csöveseket, hogy ilyeneket mondanak!
Bólogatott, de nem hallott ellenvetést. Elégedetten folytatta.
- Elégették a mamát, oszt betették egy ilyen vázába, vagy mibe. Igen, urnába, abba. Oszt berakták egy olyan lukba, be is vakóóták. De én nemtom, hogy fért be abba a mama.
- Az olyat haza is lehet vinni - tudálékoskodott Ádi. - Amikor apám meghalt, őt is elhamvasztották, és betették egy ilyenbe. Mondták anyunak, hogy haza is lehet vinni, de anyu mondta, hogy neki ugyan nem kell! Miért így szokták a halottakat csinálni?
- Nem csak így szokás. Van, akit eltemetnek, van, akit kitesznek a keselyűknek, a tengerészek meg a halottakat az óceánba temetik. Ahány ház, annyi szokás.
- Azt ki mondja meg, hogy eltemetik, vagy elhamvasztják? - érdeklődött Ádi tovább.
- Vagy a hozzátartozók, vagy aki meghal, már életében kitalálja. Én már kitaláltam, hogyha meghalok, akkor hamvasszanak el, és szórják szét a hamvaim.
- És mér azt találta ki?
- Csak. Aki emlékezni akar, emlékezhet, nem kell se sírhelyet, se urnahelyet fenntartani. Tudod, csak egy bizonyos időre szól a sírhely bérlete is. 30 évre. Aztán, ha lejár, valakit a nyakadba temetnek. Rám ne pakoljanak senkit. Inkább szórjanak szét.
Deznifer közben filccel kilakkozta a körmét. Elég volt ennyi a gyászból mára. Elégedetten nézegette a művét.
- Olyan szép vóót a temetés - áradozott Deznifer - apám húszezeré ekkora koszorút csinátatott - körzött a levegőbe egy nagyot. Úgy sírt mindenki a temetőbe! - bizonygatta. - Oszt aszongyák, hogy a virasztáskóó nem is rítunk! Ilyen egy csöveseket, hogy ilyeneket mondanak!
Bólogatott, de nem hallott ellenvetést. Elégedetten folytatta.
- Elégették a mamát, oszt betették egy ilyen vázába, vagy mibe. Igen, urnába, abba. Oszt berakták egy olyan lukba, be is vakóóták. De én nemtom, hogy fért be abba a mama.
- Az olyat haza is lehet vinni - tudálékoskodott Ádi. - Amikor apám meghalt, őt is elhamvasztották, és betették egy ilyenbe. Mondták anyunak, hogy haza is lehet vinni, de anyu mondta, hogy neki ugyan nem kell! Miért így szokták a halottakat csinálni?
- Nem csak így szokás. Van, akit eltemetnek, van, akit kitesznek a keselyűknek, a tengerészek meg a halottakat az óceánba temetik. Ahány ház, annyi szokás.
- Azt ki mondja meg, hogy eltemetik, vagy elhamvasztják? - érdeklődött Ádi tovább.
- Vagy a hozzátartozók, vagy aki meghal, már életében kitalálja. Én már kitaláltam, hogyha meghalok, akkor hamvasszanak el, és szórják szét a hamvaim.
- És mér azt találta ki?
- Csak. Aki emlékezni akar, emlékezhet, nem kell se sírhelyet, se urnahelyet fenntartani. Tudod, csak egy bizonyos időre szól a sírhely bérlete is. 30 évre. Aztán, ha lejár, valakit a nyakadba temetnek. Rám ne pakoljanak senkit. Inkább szórjanak szét.
Deznifer közben filccel kilakkozta a körmét. Elég volt ennyi a gyászból mára. Elégedetten nézegette a művét.
Koop
Csak pár gyerek lézengett az udvaron, a rázósabbak, a javát elvitték Parlamentet nézni.
Coffi mehetett volna, egyedül a gyagyák közül, de inkább maradt. Őt ne nyalósozza Zsueletta.
Hozzám csapódott az udvaron, húzgálták már a haját elegen, elunta.
- Nekem nem lesz piercingem - döntött - akiknek van, azok mind kurvák. Engem meg ne kurvázzanak. Képzelje, van, aki az orrába is rak!
- Van, aki még cifrább helyre is - válaszoltam meggondolatlanul.
- Tényleg? Hova?
Tanácstalankodott egy darabig. Fül, orr, száj, nyelv kipipálva. De sejthette, hogy tudhatok még valamit. Közvéleménykutatásba kezdett, majd visszatért elégedetten.
- Szemöldök! Ja, meg köldök! Ugye, azt nem mondtam? Vagy van még más is?
Széttártam kezem, jelezve, honnan tudjam.
- Látom, van még... bizonytalankodott. Csúnya szó? - villant föl benne a remény sugara.
Bólogattam.
Elrohant tőlem, elkapta Zsuelettát.
- Mondjál nekem csúnya szavakat!
Zsueletta készséges lett azonnal.
- Faszom, rákos, szopki, kurva, csövesgeci - ujjával számolgatta, ki ne hagyja bármelyiket véletlenül.
Coffi tanácstalanul állt. Nem passzolt egybe se a piercing. A válasz mára titok maradt.
Coffi mehetett volna, egyedül a gyagyák közül, de inkább maradt. Őt ne nyalósozza Zsueletta.
Hozzám csapódott az udvaron, húzgálták már a haját elegen, elunta.
- Nekem nem lesz piercingem - döntött - akiknek van, azok mind kurvák. Engem meg ne kurvázzanak. Képzelje, van, aki az orrába is rak!
- Van, aki még cifrább helyre is - válaszoltam meggondolatlanul.
- Tényleg? Hova?
Tanácstalankodott egy darabig. Fül, orr, száj, nyelv kipipálva. De sejthette, hogy tudhatok még valamit. Közvéleménykutatásba kezdett, majd visszatért elégedetten.
- Szemöldök! Ja, meg köldök! Ugye, azt nem mondtam? Vagy van még más is?
Széttártam kezem, jelezve, honnan tudjam.
- Látom, van még... bizonytalankodott. Csúnya szó? - villant föl benne a remény sugara.
Bólogattam.
Elrohant tőlem, elkapta Zsuelettát.
- Mondjál nekem csúnya szavakat!
Zsueletta készséges lett azonnal.
- Faszom, rákos, szopki, kurva, csövesgeci - ujjával számolgatta, ki ne hagyja bármelyiket véletlenül.
Coffi tanácstalanul állt. Nem passzolt egybe se a piercing. A válasz mára titok maradt.
Bűntény a boltban
Kedvenc turkáldám ma akciós napot tartott: 5 darab ötszázért, tele volt az üzlet már nyitáskor. A fél boltot lerekesztették függönnyel, hogy jobban megőrüljenek a népek. Hátizsákok, nyanyák, karok - lábak tömegén lehetett csak válogatni, saccra kapkodott mindenki, amit tudott. Rétessor kígyózott a pénztár előtt, darabokra osztva a válogatók sorát. Kerülgettek, ütköztek, veszekedtek 20 centi helyért, egy sor elejére tolakodó úrinőt többen is elküldtek a jóanyjába.
Hirtelen felsivított egy rozoga 30-as néni:
- Azonnal zárják be az ajtót! Ellopták a táskám, itt kell lenni a boltban a tolvajnak még! - idegesen rángott az arca, remegő kezével zsebeit tapogatta, ahova táska aligha fért.
- Benne volt a telefonom, meg a pénzem, az irataim, zárják be!- sivított az egyik alkalmazott felé.
- Micsoda népek vannak! - háborgott egy matróna - biztos az volt, aki a sor elé tolakodott. Azért sietett a vén kurvája hát! Na, az már messze jár...!
- Ő volt? - csuklott el a Rozoganő hangja, az idegességtől az összecsuklás határán állt.
- Milyen táska volt? Hogy nézett ki? Át kell kutatni mindenkit! - ötleteltek páran.
- Jaj, hát... a táskám... - remegő kezével valami szatyorformát vázolt a levegőbe a Rozoganő.
- Milyen volt a színe? - nyomult rá egy pocakos nő. Látta, hülyével van dolga, kiabálva ismételte:
- A színe? Sárga? Barna? Milyen??
Rozoganő tehetetlenül leengedte kezét, képtelen volt valami értelmeset kinyögni. Szétesett tekintete nézte a semmit: fizetésig se kenyér, se szafaládé, éhenhal a gyereke, leölték itt, lemészárolták.
Többen előkapták a telefonjukat.
- Mi a száma? Ha kicsörög, meglesz a táska!
Rozoganő kétségbeesetten magába roskadt. Talán eljutottak a fülébe a szavak, mert számokat motyogott maga elé, amit szomszédja hangosan közhírré kiáltott.
Tárcsáztak sokan, vágni lehetett a csöndet.
- Nem csöng ki. Ezt már kikapcsolták - összegeztek páran. Rozoganő sírva fakadt.
- Mondja újra a számot! - rendelkezett szomszédja ellentmondást nem tűrő hangon.
Rozoganő szótagolva diktálta a számot, a sírástól levegőt is alig kapott.
- Csönd!!! - rendelkezett a szomszéd, s vagy 50 fülpár figyelte a manőverét.
Valahol halk, alig kivehető ciripelés nesze mászott elő.
Szuszogás se hallatszott. Fülek, szemek kutatták a hang helyét. Pár kar a levegőbe lendült, mint az elefántormány, és a mutatóujjak lassan fordultak a pult felé.
Egy kupac ruha halmozódott ott, Rozoganő gyűjteménye. A halom alatt a táskája, előhúzva belerondított a némaságba a diadalmas csörgés.
A mozdulatlanságot hirtelen taps törte meg.
Eddig second handban nem hallottam ilyet.
Rozoganő arcán leírhatatlan változás: apátiából eufória. Kapkodott, kaszált a levegőbe céltalanul.
- Nem lopták el! Elnézést! Bocsássanak meg! Hát megvan! Én rakhattam oda! Jaj, de szé... jaj, de kedvese... jaj, én most bonbont hozok!
Hátrahagyta a kupacát, és kirohant bonbonért a boltból.
A feszültséget némi röhögés, és azonnali agresszió követte. A két alkalmazottra zúdította mindenki maradék dühét.
- Maguk csinálták ezt! Micsoda munka így összezsúfolni mindenkit? A mi pénzünkből élnek! Följelentem a tűzoltóságnál a boltot! - ordibáltak össze-vissza. Boltos nénik rezignáltan állták a sarat, nem szóltak, nem reagáltak még egy grimaszt se. Péntek van, kettős front, jön a hó, de soká lesz még zárás.
Hirtelen felsivított egy rozoga 30-as néni:
- Azonnal zárják be az ajtót! Ellopták a táskám, itt kell lenni a boltban a tolvajnak még! - idegesen rángott az arca, remegő kezével zsebeit tapogatta, ahova táska aligha fért.
- Benne volt a telefonom, meg a pénzem, az irataim, zárják be!- sivított az egyik alkalmazott felé.
- Micsoda népek vannak! - háborgott egy matróna - biztos az volt, aki a sor elé tolakodott. Azért sietett a vén kurvája hát! Na, az már messze jár...!
- Ő volt? - csuklott el a Rozoganő hangja, az idegességtől az összecsuklás határán állt.
- Milyen táska volt? Hogy nézett ki? Át kell kutatni mindenkit! - ötleteltek páran.
- Jaj, hát... a táskám... - remegő kezével valami szatyorformát vázolt a levegőbe a Rozoganő.
- Milyen volt a színe? - nyomult rá egy pocakos nő. Látta, hülyével van dolga, kiabálva ismételte:
- A színe? Sárga? Barna? Milyen??
Rozoganő tehetetlenül leengedte kezét, képtelen volt valami értelmeset kinyögni. Szétesett tekintete nézte a semmit: fizetésig se kenyér, se szafaládé, éhenhal a gyereke, leölték itt, lemészárolták.
Többen előkapták a telefonjukat.
- Mi a száma? Ha kicsörög, meglesz a táska!
Rozoganő kétségbeesetten magába roskadt. Talán eljutottak a fülébe a szavak, mert számokat motyogott maga elé, amit szomszédja hangosan közhírré kiáltott.
Tárcsáztak sokan, vágni lehetett a csöndet.
- Nem csöng ki. Ezt már kikapcsolták - összegeztek páran. Rozoganő sírva fakadt.
- Mondja újra a számot! - rendelkezett szomszédja ellentmondást nem tűrő hangon.
Rozoganő szótagolva diktálta a számot, a sírástól levegőt is alig kapott.
- Csönd!!! - rendelkezett a szomszéd, s vagy 50 fülpár figyelte a manőverét.
Valahol halk, alig kivehető ciripelés nesze mászott elő.
Szuszogás se hallatszott. Fülek, szemek kutatták a hang helyét. Pár kar a levegőbe lendült, mint az elefántormány, és a mutatóujjak lassan fordultak a pult felé.
Egy kupac ruha halmozódott ott, Rozoganő gyűjteménye. A halom alatt a táskája, előhúzva belerondított a némaságba a diadalmas csörgés.
A mozdulatlanságot hirtelen taps törte meg.
Eddig second handban nem hallottam ilyet.
Rozoganő arcán leírhatatlan változás: apátiából eufória. Kapkodott, kaszált a levegőbe céltalanul.
- Nem lopták el! Elnézést! Bocsássanak meg! Hát megvan! Én rakhattam oda! Jaj, de szé... jaj, de kedvese... jaj, én most bonbont hozok!
Hátrahagyta a kupacát, és kirohant bonbonért a boltból.
A feszültséget némi röhögés, és azonnali agresszió követte. A két alkalmazottra zúdította mindenki maradék dühét.
- Maguk csinálták ezt! Micsoda munka így összezsúfolni mindenkit? A mi pénzünkből élnek! Följelentem a tűzoltóságnál a boltot! - ordibáltak össze-vissza. Boltos nénik rezignáltan állták a sarat, nem szóltak, nem reagáltak még egy grimaszt se. Péntek van, kettős front, jön a hó, de soká lesz még zárás.
Mélyvíz
Kérném szépen, én csak azt akarom, hogy segítsenek! Gyenge vagyok már, meg kell kapaszkodnom a kerítésben, elgyengülök, ha megyek. Tele van a lábam sebekkel, meg is mutatom, kérem. És nem foglalkoznak velem, mindenhonnan elküldenek.
Amikor jelentkeztem szifilitisszel, akkor mondták, kérem, hogy van ez az AIDS is, menjek kórházba vele. De ott azt mondták, fizessek! De honnan vegyek én arra annyi pénzt kérem??? Nincs tébém, mondták, mert nem voltam bejelentve kérem. Elmentem abba a nagy épületbe is, ahol adják a tébét, de azt mondták, nincs bejelentett címem. Kilöknek engem mindenhonnan, kérem. Pedig fizettem itt adót is 2005-ben, meg 2004-ben. A pénzem bezzeg elvették akkor, jó volt nekik, most meg nem adnak semmit érte! Tessenek engem meggyógyítani! De mindenhonnan kinéznek, lenézik itt, aki a határon túlról jött, kérem. Pedig itt vagyok már tizenegy éve! Haza nem mehetek már, mert ott úgy van kérem, hogyha megtudják, AIDS-es vagyok, összeszednek. Elvisznek Bukarestbe, ott van egy udvar, ott gyűjtik össze az ilyeneket, és leinjekcióznak, kérem... Végső elkeseredésemben már arra gondoltam, összegyűjtök pénzt, kimegyek Svájcba, hogy gyógyítson meg a Vöröskereszt! Vagy repülőjegyet veszek valahova, és megmondom fent a gépen, hogy hívjanak hozzám mentőt, ha leszállunk kérem, mert AIDS-es vagyok kérem.
Rettentő világ van itt, felelőtlenek, bűnösek az emberek. Nem is tudom, milyen világ ez! 2004-ben kaptam először szifilitiszt, aztán 2006-ban, utána meg 2007-ben. Fel is akartam jelenteni a szaunát kérem, mert borzasztó, hogy ilyen felelőtlen fertőző emberek járnak oda, kérem! Akik terjesztik a szifilitiszt, kérem! A kórházat is fel akarom jelenteni, mert mi az, hogy elküldenek kérem! Csak egyetlen vérvételt kértem, hogy állapítsák meg, tényleg AIDS-em van nekem! Csak beszúrnak a karomba, kiveszik a vért, mi van abban olyan nagy dolog, kérem? Hogy 67 ezer FT? Mi van azon olyan drága, kérem? Nem kell nekem, hogy vizsgálják, csak mondják meg az eredményt, kérem! A gyógyszer meg 250 ezer??? Miből fizessem azt ki, kérem? És havonta? Miért van itt ilyen drágaság, kérem?
Amikor jelentkeztem szifilitisszel, akkor mondták, kérem, hogy van ez az AIDS is, menjek kórházba vele. De ott azt mondták, fizessek! De honnan vegyek én arra annyi pénzt kérem??? Nincs tébém, mondták, mert nem voltam bejelentve kérem. Elmentem abba a nagy épületbe is, ahol adják a tébét, de azt mondták, nincs bejelentett címem. Kilöknek engem mindenhonnan, kérem. Pedig fizettem itt adót is 2005-ben, meg 2004-ben. A pénzem bezzeg elvették akkor, jó volt nekik, most meg nem adnak semmit érte! Tessenek engem meggyógyítani! De mindenhonnan kinéznek, lenézik itt, aki a határon túlról jött, kérem. Pedig itt vagyok már tizenegy éve! Haza nem mehetek már, mert ott úgy van kérem, hogyha megtudják, AIDS-es vagyok, összeszednek. Elvisznek Bukarestbe, ott van egy udvar, ott gyűjtik össze az ilyeneket, és leinjekcióznak, kérem... Végső elkeseredésemben már arra gondoltam, összegyűjtök pénzt, kimegyek Svájcba, hogy gyógyítson meg a Vöröskereszt! Vagy repülőjegyet veszek valahova, és megmondom fent a gépen, hogy hívjanak hozzám mentőt, ha leszállunk kérem, mert AIDS-es vagyok kérem.
Rettentő világ van itt, felelőtlenek, bűnösek az emberek. Nem is tudom, milyen világ ez! 2004-ben kaptam először szifilitiszt, aztán 2006-ban, utána meg 2007-ben. Fel is akartam jelenteni a szaunát kérem, mert borzasztó, hogy ilyen felelőtlen fertőző emberek járnak oda, kérem! Akik terjesztik a szifilitiszt, kérem! A kórházat is fel akarom jelenteni, mert mi az, hogy elküldenek kérem! Csak egyetlen vérvételt kértem, hogy állapítsák meg, tényleg AIDS-em van nekem! Csak beszúrnak a karomba, kiveszik a vért, mi van abban olyan nagy dolog, kérem? Hogy 67 ezer FT? Mi van azon olyan drága, kérem? Nem kell nekem, hogy vizsgálják, csak mondják meg az eredményt, kérem! A gyógyszer meg 250 ezer??? Miből fizessem azt ki, kérem? És havonta? Miért van itt ilyen drágaság, kérem?
2011. február 12., szombat
Status quo
***Naaszongyahogy:
***Status quo, vér
- CD4 558 (szépen, lassan, de tendenciózusan fogyogat)
- 31% (az a jóféle parasztvér, győzi a strapát)
- vájrusz 125 ezer (fele a félévvel ezelőttinek, de ugyanazon nagyságrend)
A vírusok mellett kezd már vér is kerengeni az ereimben. Érzem is, alig bírok magammal.
Milyen jó, hogy bővérű vagyok.
Telik belőle mindenre.
***Status quo, vérszerinti
Unoka1 3 nap múlva egyéves. Nagylány már, lassan főzni tanul. Csak a cserépből a földet ne enné ki.
Unoka2 lassan már tud akkorát rúgni, hogy érezzék a jelenlétét. Augusztusig jó helyen van.
Unoka3 nagy esemény, fiaméknál első gyerek (lesz).
Őszre háromszoros nagypapa leszek. Vénfasz, öregbuzi, trottyos, ráncostata.
***Status quo, vérbő
Egy hét kényszerpauza után újra fogdossák az ajtókilincset.
A frász kerülget néha. A telefont eldugom, el ne lopják megint. Aztán csörög, mint a franc, mert ahogy belépnek hozzám, rögtön telefonál valaki.
Találtam egy bareback oldalt, a sok koton után azon vigasztalom magam.
***Status quo, vér
- CD4 558 (szépen, lassan, de tendenciózusan fogyogat)
- 31% (az a jóféle parasztvér, győzi a strapát)
- vájrusz 125 ezer (fele a félévvel ezelőttinek, de ugyanazon nagyságrend)
A vírusok mellett kezd már vér is kerengeni az ereimben. Érzem is, alig bírok magammal.
Milyen jó, hogy bővérű vagyok.
Telik belőle mindenre.
***Status quo, vérszerinti
Unoka1 3 nap múlva egyéves. Nagylány már, lassan főzni tanul. Csak a cserépből a földet ne enné ki.
Unoka2 lassan már tud akkorát rúgni, hogy érezzék a jelenlétét. Augusztusig jó helyen van.
Unoka3 nagy esemény, fiaméknál első gyerek (lesz).
Őszre háromszoros nagypapa leszek. Vénfasz, öregbuzi, trottyos, ráncostata.
***Status quo, vérbő
Egy hét kényszerpauza után újra fogdossák az ajtókilincset.
A frász kerülget néha. A telefont eldugom, el ne lopják megint. Aztán csörög, mint a franc, mert ahogy belépnek hozzám, rögtön telefonál valaki.
Találtam egy bareback oldalt, a sok koton után azon vigasztalom magam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)