2009. október 27., kedd

Elmaradt konklúzió

Rég voltam olyan klasszikus gruppenben, ahol a résztvevők száma meghaladta a hármat. Talán 2-3 éve?
Akkor megcsömörlöttem: a társaság zöme szétnarkózta az agyát, amit műveltünk, az messze esett az általam szexnek minősítettektől. Mikróban sült a ketamin, akciózás volt, genitáliák összeillesztése, kb. annyi intimitással, mint egy Brezsnyev - Nixon találkozó. Egy fickó folyton monitorozta a társaságot, kinek kell vizelnie. Végre fogott valakit, aki a kádban lehugyozta, én meg hazajöttem.
Tegnap csak a kíváncsiság vitt el, na meg a praktikum: itt voltak egy köpésre, útba esett a bolt is, úgysincs krumpli itthon. Időm is volt: 5-re ígérte magát egy hülyegyerek, aki vagy jön, vagy se.
Félhomály volt, csukott ablak, behúzott függöny, fülledt meleg, szinte azonnal szakadni kezdett rólam a víz. Egy darabig álltam a beszédes pillantásokat, bezsebeltem a megszokott irigykedést: talán hármuknak összekötözve lehetett akkora a farka, mint nekem. Jó királynak lenni, kétes helyeken is akár. Egy fickót kezdtem dugni, akire már régebben is kíváncsi voltam, de a házigazda - régebbi ismerősöm lévén - kizökkentett folyton. Hogylétem felől érdeklődött, emlékeket idézgetett, közben biztatta a partnerét, hogy "de jó, csak dugjál tovább, csúcs vagy apám". Időnként kipattant alóla, és végigkínált kóláva-dzsúzzal mindenkit. Fojtogatott a szobába szorult poppersbűz, határozottan untam az egészet. Amikor jött egy újabb pofa, átengedtem neki a dugnivalókat, és leléptem.
Bementem krumpliért a boltba. Kurvára idegesített a sorbanállás. Haza akartam menni, mielőbb, lemosni magamról a szagot, az érintéseket, az izzadást. Egy nyanya piszmogott a sor elején az aprójával, kölök visított előttem kettővel, álltunk csak, nem haladtunk, egy örökkévalóság.
A lefolyóban örvénylő víz megnyugtatott.
Türelmesen válaszoltam egy fickónak, aki fél évig csak levelezgetni akar, hogy jól megismerjen. Nem írtam neki, hogy idealista, ezt már évek óta csinálom, mégse ismerem magam rendesen, pedig napi kapcsolatban vagyok magammal.
Jött a hülyegyerek is. Van neki esze valahol, de nem szokta használni. Szalad csak, mint a kerge tyúk, baromságokat beszél és eszetlenül cselekszik. Elnézem neki: okosodhat még, érhet, hisz csak 20, nyunyesz, 55 kiló, és ő is pozitív. Volt olyan pont az életünkben, amikor pont annyi volt az eszem, mint neki - és ez megnyugtató. Hátha nevelek rajta valamit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése