Anyámat az olyan tudálékos megközelítések, hogy mitől volt '56, nem győzték meg. Szerinte forrt a bor, itták a murcit a népek, a fejükbe szállt, megvadultak, ahogy legények közt a kocsmában is szokás. Aztán nem fértek a bőrükbe, egyik se maradt a valagán, nekimentek mindennek. Hőzöngeni könnyű, férfimuri, az asszonyokra meg ottmarad minden.
Áldotta a Bató doktort, aki elrekkentette 5 terhességét is a Ratkó-korszakban, pipa volt apámra, hogy mit vigéckedik folyton. Neki abból állt az élet akkoriban, hogy van-e otthon egy marék zsírunk, meg egy kis liszt, hogy összeüssön valamit. 3 gyerek marta egymást a lábainál, vagy bömböltek épp, amíg begyújtott a sporhétba, hogy főzzön valamit. Fel se tűnt neki, ha néha megpofozta apám.
Apját tavasszal temette. Furcsa volt a viszonyuk: apja nem szívelte, hogy lánya lett. Igazából akkor kezdte csak becsülni, amikor sorra szülte a fiúkat anyám. Átjárt testvéreimmel játszani, talicskát fabrikált, játékméretet, birkózott velük, lovagolhattak a hátán. Ha még vár jó félévet, engem is láthatott volna, de rám csak a legendája maradt.
Akkorra már eltűntek az állatok az istállóból, pár koszlott tyúk volt az összvagyon. Nagypapa beadta a földjeit a TSZ-be, vagy adni se kellett nagyon, vitték maguktól is. Nagymama lebetegedett, haldoklott 2 hétig, az orvos csak legyintett rá. Anyám Pestről hozatott koporsót - ki tudja miért - aztán szégyellte hazahozni a vasútról. Letakarta egy pokróccal, hogy ne lássák, mit húznak a lovak a pletykás népség közt. Fölvitette aztán a padlásra a hátsó kémény mellé, legyen készen, ha szükség lesz rá.
Fél óra múlva már ott állt két rendőr az ajtóban, hogy mutassa csak azt a disznót, amit az állomásról hozott, letakarva, hogy így tévessze meg a szocializmus éber őreit. A zugvágás tilos, lefoglalják a malacot, a nép nevében, pakoljon ő is, mert viszik.
Anyám elbőgte magát, megmutatta a koporsót a padláson, meg a nagyanyám. A rendőrök elmentek - kinn állt az egész utca - nagymama meg felgyógyult, élt még 15 évig.
Akkor már anyám hasában voltam 4 vagy 5 hónapja. Sose kérdeztem még, hogy velem lekéste Bató doktort, vagy csak nem vett észre abban a nagy ramazuriban.
Aztán híre jött, hogy kitört a forradalom Pesten. Apám lelkes lett - könnyen ment nála az ilyen - anyám előadta az elméletét a murciról, meg hogy maradjon a valagán nyugton, akinek már 3 és fél gyereke van. Azt már nem tudom, hogy kapott-e ezért is egy taslát, de apám biciklire ült, fölkerekezett Pestre, napokig nyomát se látták. Nekem sose mesélt forradalmi emlékeiről, de pár év múlva egy pesti útjuk során végigmutogatta anyámnak, kiket kefélt meg a népfelkelés buzgalmában. Csak azért nem lettem elvált szülők gyereke, mert anyámnak annyira ismeretlen volt Pest, hogy nem talált volna haza, kénytelen volt hát nyelni.
A faluban is felbuzdultak a népek. Égettek zászlót, meg söprűnyelet, agyoncsapták Biksza Miklóst, a helyi párttitkárt. Kergették előbb, aztán lincseltek, alig maradt belőle felismerhető valami.
Nagybátyám - megrögzött ellenzéki révén - akkor alapozta meg a szerencséjét. A Horthy-korszakban fél évet ült a "pléhpofájú kormányzó" megjegyzéséért. 6 hónapot kapott a Rákosi-érában is, mert elénekeltette a kocsmában a falubolondja Ádám Potyóval a "Horthy lovát kormányozzá"-t. Most is azonnal rátalált, hogy lehet kisebbség: karon ragadta Biksza özvegyét, hogy kihúzza a népharagból.
Neki megvoltak a földjei akkor még, mert természetéből adódóan ellenállt a kollektivizálásnak. Nem is vették el tőle sose: sőt, nekiadták érdemeiért az egyik, addig lakatlan nemesi kúriát a szölleivel együtt.
Nagy ház volt, el lehetett tévedni benne. Ketten lakták csak, valamiért nem volt gyerekük.
Érdekes volt nagybátyám rokonsághoz való viszonya: ha valahol lány született: oda se köpött. Ha fiú, akkor beállított egy tíz literes demizson borral, telt neki a szőlőkből.
Amikor megszülettem, jött is a szokásos demizsonnal. Győzködte apám-anyám, hogy adjanak oda neki: kinn a seggük a szegénységtől, minek nekik annyi gyerek. "Urat nevelek a fiadból, Mari!" - puhította a makacsabb láncszemet, de eredménytelenül.
Na, így nem lettem én úr. Pedig mekkora majom lehettem volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése