Hitetlen vagyok

Találtam egy roppant érdekes receptet a neten - juszt se írom le, hogy mást ne üssön meg a guta.
Valami hülye tyúk beverte a fejét, vagy férje bántalmazta, és kitolásból írta le ezt a receptet, vagy ravaszul röhög a markába, hogy de sok barom bedől neki... nem tudom. Az is lehet, hogy egy pasas találta ki a receptet: a gázt se tudja begyújtani, csak álmodozik korgó gyomorral mindenféle extra után, és bolti kaján él.
Nagyon tetszetős dolgokat olvastam a receptben: elszaladt a fantáziám egy-egy sor láttán, és csak készítés közben mérgelődtem, hogy hova tettem a realitásérzékemet, úgy kell nekem most.
A cirka 1 kilónyi vegyes aszalt gyümölcsöket beáztattam a parancs szerint, összetörtem a diót - pörkölt mogyorót, cukrot, rumot rá, összekevertem az egész mismancot. Lett vagy 3 kiló. Na. Ezt kellett volna összevegyítenem 15(!)dkg lisztből készült kenyértésztával. Az esze tokját a barom állatjának - néztem a nevetségesen kevés masszára, és kapásból dupláztam az adagot.
Amíg kelt, megnéztem újra a receptet, hátha félreolvastam. Nem, nem, pont annyi. Keresgélni kezdtem a neten hasonlók után - hát, vagy tíz blogban, saját recepttárban, konyhatündérgyűjteményben találtam meg szóról szóra ugyanazt, a záró bölcs tanáccsal egyetemben. Rájöttem, hogy ezt soha senki nem sütötte meg még, egyiknél sincs ott, hogy lehetetlen, pofozd meg magad inkább, az gyorsabb szórakozás.
Volt pofája bemásolni mindnek, mint saját találmányt, internetgecik, netpatkányok és netpatkánynék, az egyiket egyszer biztos elkapom.
Ráadásul a kenyértészta 40 percig egy centit se kelt. Szar volt az élesztő, vagy a technika, vagy megsértődött rám - kideríthetetlen.
Újabb dagasztás, 40 perc kelesztés, hiábavaló kísérlet, hogy a kelt tésztát a 3 kiló ragaccsal összevegyítsem. Rácsaptam a tepsire végül is, olyan pont, mintha tehén szarta volna.
Valamikor este 9 tájt kezdtem. Most, hajnali fél 3-ra jutottam el addig, hogy bedugtam a sütőbe. Mostmár semmiség, csak 80 perc sülés, hajnal 4-re kész is lesz talán.
Nem érdekel, nincs visszaút, megsütöm. "jól záródó fémdobozba" teszem a receptvégi bölcs tanács szerint. Keményre sülve csak könnyebb lesz fejbevágnom vele valakit.