Rituálé

Roppant elégedett voltam magammal. Tegnapra abbahagytam a sütést: 9 félét sütöttem, plusz 6 féle bonbont, vagy mit. Vettem egy köteg fenyőgallyat is 300-ért, elég az nekem fa helyett.
Egyedül a porszívózásra szántam el nehezen magam - gőzöm sincs, miért utálom. Elmúlt dél, mire kiszedtem a főznivalót a hűtőből.
Igazán férfias ételt találtam ki: aprólékból erőlevest - olyan lett, mint a vas, csak az íze más - és sörben sült kacsacombot krumplipürével, párolt káposztával. Fölaprítottam a pár napja sütött gubát is. Már forrázás közben látszott, hogy ez nem mállik úgy szét a tejtől, mint a kifli, de nem kóstoltam bele. Igaz, hogy semmiféle vallás nem köti a kezem, de otthon szokás volt koplalni az esti vacsoráig. "Bő't este" - mondogatta anyám, gondoltam, helyt adok a hagyománynak.
A gallyakból egész meggyőző kompozíció sikerült. Raktam bele almát, narancsot, fokhagymát (űzzünk boszorkát, azé'), kár, hogy egy vacak dió nem akadt a háznál. Lett fényár is: egy rakás gyertyát gyújtottam, csak a lángja melegéért.
Anyám panaszkodott kicsit, a fiam épp csomagbontogatás közben hívtam. Teljes volt a lelki békém, mire vacsorához ültem.
A leves baromi jó lett, pedig csak beledobáltam mindent, saccra. Kicsit tartottam attól, hogy a sok zeller bekanosít - szart se tudnék kezdeni vele most - majd az utolsó csirkeszárny leszopogatásakor villant csak agyamba, hogy ilyenkor nem ezt szokás enni, hanem büdös halat, a nyálkás bőrével, mert valami bigott alak egyszer szokásba hozta. Igaz, hogy ezt a koraközépkori szerzetesek is utálhatták, mert halnak minősítették a kacsát - hisz úszik - valamint a nyulat is, előttem érthetetlen okból.
Én, hülye, ezzel a csirkelevessel eltoltam a népszokást. Még szerencse, hogy nem vagyok katolikus, mert akkor gyónhatnék, térgyepelve csúszkálhatnék bűnbocsánatért, mondhatnám, hogy mea culpa, mea maxima kulpa, verhetném a mellyem ököllel a hatás kedvéért, azt meg talán ki se bírná a dohányos tüdőm. Igaz, nincs sok variációm: ha elpatkolok, akkor úgyis egy üstben fognak rotyogtatni, mert bujálkodtam, férfiakkal háltam, elkövettem a szodómiát, nem egyszer, nem százszor. Igaz, nem kártyáztam, más feleségét sem kívántam meg, ez valamit talán enyhít a dolgon.
A kacsacomb olyan lett, mint amilyennek a kacsacombot csak elképzelni lehet. Találtam a hűtőben egy doboz sört - nyáron majdnem megittam, de kiment a fejemből - amit most a hús alá öntöttem (ja, a kacsa nem hús, hanem hal). Azt tudom, hogy a malacnak jót tesz, ha sülés közben sörrel kenegetik, gondoltam, a kacsának se árt. Hát, ezután mindig így sütöm, tuti.

Ráálltam ma a mérlegre. 72 kg vagyok. Most megfigyelhetem, hogy tényleg hizlal-e a karácsony. Tele kajával minden, de nincs hozzájuk kedvem. Annyira elteltem az édes illatokkal, hogy most hozzá se nyúlok egyikhez sem. Csak sós mogyorót nassolgatok.