Mai csízió

Egyik jó ismerősöm ajánlotta figyelmembe ezt a cikket az Indexen.
Nem tudom, hogy csak hüvelyben használható-e eredményesen, vagy a kutatócsoport tagjai fókuszáltak csakis a hüvelyre?
Ha valaki csak hüvelyben jártas, cselekdhet így.
De hátha lesz valakiben akkora üzleti szellem, hogy síkosítót gyárt belőle bareback-szex kedvelők részére...
Az is nagy buli lenne.

"Újabb hüvelyi gél a HIV-fertőzés megelőzésére
2010.05.18. 14:29 - MTI

Egy HIV-ellenes gyógyszer hatóanyagát tartalmazó hüvelyi gél alkalmazása csökkenteni látszik a fertőzés kockázatát HIV-negatív nőknél.

A következő hétvégén rendezik meg az amerikai Pittsburghben azt a nemzetközi konferenciát, amelyen ismertetik a dél-afrikai tanulmány előzetes eredményeit is. A tenofovir hatóanyagot tartalmazó hüvelyi gél kipróbálására kilencszáz, HIV-negatív dél-afrikai nő vállalkozott.

Salim Abdool Karim, a kutatás vezetője elmondta, hogy 1994 óta ez a kilencedik teszt, amelyben helyi védelmet ígérő szert próbálnak ki, és az előzetes eredményeket biztatónak tartja. A vizsgálatba bevont heteroszexuális nők az új gélt az aktus előtt is és után is alkalmazták.

Az Egyesült Államok Országos Egészségügyi Intézete (NIH) támogatja a próbák hamarosan kezdődő második szakaszát, amelyben immár több afrikai országban 5 ezer egészséges önkéntes nőt kérnek fel rá, hogy használják a tenofovir hatóanyagú hüvelyi gélt."

Átlaghétfő

Dzsasztinnak nem ment egyedül a matek. Elfelejtette, hol járt épp, szétesett még a nézése is. 3 példánként le kellett állni, mert csak ismételgette gépiesen, amit hallott: 550 meg 10 az ötszázhatvantíz. Ennyi ésszel még stricinek se lesz jó, nyúztam újra meg újra hát. Kikészült teljesen: fél óra múlva sztrájkba lépett, és elterült aludni a szőnyegen. Máriusz már a feladatvégzés elején elnyaklott: ráfeküdt a padra, és aludt két órán át.
Coffiból és Márióból a mai viharos idő előhozta az összes agressziót. Percenként egymásnak ugrottak. Egyik ütött, a másik rúgott, csak az ordítás volt közös. Kész csoda, hogy aludni tudott a másik kettő mellettük.
Zsuelettát másképp bolondította meg a front: égett a keze alatt a munka, még a szünetekben is megszállottan ténykedett. Rózsaszín papírból és celluxból műkörmöket gyártott, majd büszkén mutogatta:
- Na, ilyen rajos vagyok én!
Az alvók rá se tojtak, a verekedők se álltak le miatta, engem traktált hát:
- Juj, vót a tesóm ultrahangon, ekkora a kisbaba máá! - mutatott vagy 5 centit az ujjaival. - Ha lány lesz, Tifaninak híjják, ha meg fijú, akkor Rodrigó, vagy Rikárdó, de azt nem tuggyák még.
Maga elé nézve bazsalygott egy darabig, majd sóvárogva folytatta.
- A tesóm barátja... azok olyan gazdagok...! Azoknál van minden! Galériás a szobájuk, a fürdőszobájukban meg van akkora kád... Nekem is ad pénzt mindég.
Még mindig esélytelen volt a többiekkel szóbaállnia, engem szórakoztatott tovább.
- Olyan rossz vót tennap, meg szombaton. Ki se lehetett menni a házbul, mer' esett az eső. Én azé kimentem. Képzejje, odagyütt egy rendőr, és megbüntette a Lalót, mer' ledobta a szotyit a földre. Ötezer FT-ra! Ott, a telepen, pedig ott mindenki ledobja! Odamentem a rendőrhöz, és ledobtam én is a szotyit. Aszonta, hogy vegyem föl. Mondtam neki, hogy dehogy veszem! Más is ledobja, meg se láccik a többi közt! Aztán eeszalattam, és szótam a többieknek, hogy dugják el a szotyit, mer' itt van egy bolond rendőr! - vigyorgott egy darabig, lapozott az agyában, mit nem mondott még.
- Képzejje, hónaptul a telepen nem lesz víz! Azé, mer' a házban sokan nem fizetik, oszt kikapcsóják. Senkinél se lesz. Addig, amíg ki nem fizetik. De azokat biztos kilakótatóják. Tartoznak, sok ezerree, milijóva! Ott mindenki tuggya, kik nem fizetnek. A Fikásékat biztos kilakótatóják. Aszonta anyu, hogy vesz a teszkóban ásványvízt, oszt azza főzünk, de nem olyanba fürdünk, hanem átmegyünk majd a mamájékhó fürdeni.
- Akkor baromi büdös lesz nálatok. Nem tudjátok lehúzni a WC-t.
- Téélleg... rémüldözik. - Júúúj... ott lesz a kaki - vigyorog, mert ez a szó telibe találja a humorérzést nála. - Csak a Dzsasztinnak lesz jó. Ű má most is olyan büdös. Észre se veszi, ha nem lesz víz. Űk nem fürdenek. Tuggya, hogy az apukája strici? Abbú van pézük! Az anyukája is tuggya, de megbocsát neki. Eeviszi magáva' Dzsasztint is az autóvaa, mer' aszongya, hogy abbú is stricit csinál.
Hüledező tekintetem félreérti.
- Télleg nem tuggya, mi az a strici? Hát mit tud maga?! Ilyet nem tudni... hát kinn a Gubacsin kurváji vannak, azok aggyák neki a pézt. Jujj, azok olyan csúnyák...!
Mondta volna még, de faképnél hagytam. Fölállíttattam a 4 felrúgott széket, meg az asztalt, amit Márió és Coffi harca hagyott.
Milyen egészséges is volt régen lekeverni egy maflást - ábrándoztam. Ha majd szedem a Strocnint, álmomban biztos ezeket pofozom.

Gyertyagyújtás

Nem is tudom, hanyadszor mentem ki a gyertyagyújtásra. Az összejöttek jó része már ismerős: ki innen, ki onnan, van, akit csak itt, évente látok.
Ramaty idő volt a maihoz. Rendületlenül szitált a hideg eső, csapkodott a szél, ráfagyott a kéz az esernyőnyélre.
Neveket olvastak, akik tavaly óta haltak meg. Csak keresztneveket. Összerezzentem, ha ismerősnek tűnt valamelyik név: csak nemhogy Ő?
8 név, közülük kettőt ismertem is. Kettejüknek nem közvetlen a vírus okozta a halálát: egyikük a gyógyszerszedés okozta mellékhatás áldozata lett, a másik a napokban lett öngyilkos. Kideríthetetlen már, hogy mekkora szerepe volt ebben a vírusainak. Nem mindenki tud együtt élni velük.
Vittem nyolc mécsest.
Nyugodjanak békében.

Csontváz a szekrényben

Meglehetősen ritkán szoktam MSN-ezni. Volt már régen, de töröltem, mint sok mindent a negatív múltból.
Zé is mindenhonnan törölte magát egy éve, amikor megmondtam neki, hogy pozitív lettem. Emlékszem szegény hangjára most is. Hogy mennyire beszart, amikor tavaly március elején azt mondtam neki a telefonba: tegnap megtudtam, hogy HIV pozitív vagyok, menj el tesztre te is.
Nem mondtam neki, hogy tőle kaptam, mert akkor lecsapta volna, vagy el sem hiszi, vagy ki tudja.
Aztán teljesen eltűnt. A telefont nem vette fel, az SMS-ekre nem válaszolt, a régi társkereső profiljainak nyomárt se láttam. A régi MSN-em törlésekor vettem észre, hogy ott fennfelejtette magát, de sose lépett be.
Csak miatta lett újabb MSN-em. Két hónapon át mindennap lestem, meglátom-e, de hiába. Aztán egyszer csak megjelent. Beszélgettem vele: mondta, hogy tönkre van, hogy biztos AIDS-es. Beadta a válópert a felesége ellen, szakított a szeretőjével is, teljesen maga alatt van. Nem tudott semmi biztosat, mert nem mert elmenni szűrésre még.
Biztattam, jöjjön, elkísérem. megígérte, egyeztettünk, de nem jött, és eltűnt megint.
Valamikor karácsonytájt csíptem el újra. Nem tettem szóvá, hogy eltűnt. Panaszkodott: rettenetes éve volt, kivan teljesen. A válóperen túl van, kibékült a kidobott nőjével, de semmi sem oké. Biztattam, találkozzunk, rábólintott: oké - aztán máig semmi hír róla megint.
Ma viszont újra megláttam az MSN-en. Írtam neki, de fél óráig semmi válasz. Gondoltam: beleáll az ideg, ha lát - de álljon! Pipa lettem.
Aztán írt: ebédelt, bocs, meg egy-két tiszteletkör.
Aztán belevágott. Elment a Lászlóba, pozitív. Nagyon összetört, rendes volt az orvos, vigasztalta. Pár napja csak. Nem tudja, mi lesz. Hamarosan megy újra, gyógyszert kap, kell neki. Kérdeztem: CD4, százalék, vírusszám - de kiesett a fejéből szinte minden, csak egy "pontszámot" tudott. Baromi szar CD4-szám, immunrendszere a béka segge alatt, csoda, hogy él.
Nem mondtam neki, hogy évek óta pozitív, azt se, hogy tőle kaptam. Ha megmondanám, nem merne elém állni, nem hinné, hogy nincs bennem semmi harag, semmi vádaskodás.
De engem is meglepett, hogy elégtételt éreztem. Nem azért, hogy pozitív ő is: nem, nem. Csak igazolást nyertem, hogy jól következtettem, amikor visszakövettem a saját vírusom útját.
Hálás. Azt mondja, megmentettem az életét. Nem ment volna, ha nem baszogatom. De nem tudja, hogy lesz. Ugye, nem sokáig él?
Barátnő? - kérdem. Tudja már? Nem, nem még, de nem is tudja, hogy vágjon bele.
Nehéz ez, mondja. De majd megbeszéli velem, hogy is kezdje.
- Dughatok most veled gumi nélkül is, ugye? - kérdi.
Fura, mik jutnak eszébe az embernek nehéz élethelyzetben.

Csendes tanulás

Zsueletta:
- Ez itt jó így? - kérdi olvadékony hangon, és az orrom alá dugja a lapját.
- 0+2 az nem nulla.
- Aaaao...! Akkor mind rossz! Fúj, de úútálom magát! Mind rossz... én nem javítom ki! Tudja, mikó csinálom meg! Nézze! - összegyűri, és a földhöz veri a lapot, rátapos. Levágja magát a székre. - Na, de jó nekem! Ennyi! Csinájja meg maga! Most mit röhög??! Mi ebben a vicces! Mit ír most?
- "fúj, de utálom magát" - idézem a lapról.
- Azt minek írja?
- Ha bejön apukád, tudjak idézni tőled, Olyan tarkákat mondasz, mindig elfelejtem. Felírom inkább.
- Jaaj!!! Fúúj...! Tudja, hogy útálom magát?
Látja, hogy a ceruzáért nyúlok, írni kezdek. Felveszi a földről a galacsint, kisimítja, radírozni kezd, számol.
- Nem szokott szólni Klári néni, hogy milyen ronda, gyűrött a lapod?
- Nem veszi észre - vigyorodik el. - Otthon mindég kivasalom.

Márió:
- Hrrrr...! Hhhhrrr...! Aörrrrh! Utálok másolni!!! Írja meg maga! Minden tanár undorító!!! - nyomatékul felrúgja a széket, felborítja a padot.
- Ezzel nem kerültél közelebb a végéhez, még takaríthatsz is. Állítsd fel, rakj rendet. Megvárom.
- Nem!
- Nekem belefér ötig. De addig se szakkör, se labda, se sakk.
Álldogált karba font kézzel egy darabig, de nem figyeltem rá. Elunta. Cirkusz néző nélkül nem pálya. Fölállította a széket, az asztalt, rúgott egyet a szétszóródott könyvei közé.
- Minden tanár szopjon faszt! - morogta az orra alá.
- Juuuúúúj! Hallotta, mit mondott? - sivalkodtak a többiek kórusban. - Azt mondta, hogy minden tanár szopjon fasz!
- Nem is azt mondtam!!! Rohaggyá meg, te geci! - haragját az egyik lány felé fordította, csak úgy találomra. Dzsasztin 60 kilóval több, őt hülyeség szidnia. - Te büdös fasszopó kurva!
- Fasszopó a dadogós kurvaanyád! Engem ne kurvázzá, Márióka! - ordított Zsueletta.
Márió harcira pumpálta magát, nekiment, Zsueletta elugrott, köpött. Ki ütésre, ki szétválasztásra lendült. Ordítozás, pózok, cirkusz, rohangálás, buli, aztán ki-ki vissza a helyére, munka tovább

Dzsasztin:
- Jaj, ilyen sok? Ez nagyon sok! Nem is érzem jól magam! Azt mondta az anyukám, hogy hívja föl maga, és engedjen el. Megcsinálom otthon, tényleg! De fáj a gyomrom. Rögtön hányok. Nem kamu, tényleg hányjak?
Vár, semmi hatás.
- Álmos is vagyok. Ez meg olyan nehéz. Nem tudom. Nem tudom!!!
Nézi, izzad, nekiáll.
- Figyeljen! Jöjjön má ide! Mennyi 8-szor 9? Azt mondta, segít! Ilyen tanárt!! Na, mondja már! Nyóccor 9 az 40? vagy 35?
Melléülök, a ceruzaheggyel mutogatom, épp hol jár.
- Tudom, tudom! - tolja arrébb a ceruzám. Némán mozog a szája, a fejével üti hozzá a taktust, de számol, alig hibáz. 5 példa után szétesik a tekintete, csak mered maga elé.
- Na, 5-ször 4. Mennyi az? Ügyes voltál eddig, csináld.
- Öccör 4... öccörnégy.... öccörnégy... hazatelefonál? Megcsinálom a többit otthon, apám életére. Úgy éljen anyám! Na... hazatelefonál? Na, adok egy százast, vagy öccázat, de telefonáljon már!

Szociális alapon

Most két pasas hiszi azt, hogy jár velem. Rendesek, elfogadók, meg nemtommi, összetehetném a kezem. Nem bánom, ha már itt van valamelyike, de nincs bennem hiány, ha nincs.
Nyomaszt, hogy várnak tőlem valamit, nyomaszt, hogy már napok óta hesselgetem őket. Lehet, ha pihentebb lennék, ha több lenne az időm, türelmesebb lennék, de nem vagyok az.
A múlt héten elutaztam 3 napra, így az arra eső dolgaim előre meg kellett csinálnom. Bár ez is inkább álindok volt önmagamnak, mint valóság, menekülés, vagy kicsusszanás. Jelezték, hogy várnak, jönnének már, SMS-eztek mindenfélét, de csak műfasznak éreztem magam, amit megint föl akarnak dugni. Magányt akartam, ráérést, hogy egyedül kattintgassak a tévén, hogy keresztbe tett lábbal dohányozzak, levelezzek sosem látott pasasokkal, jöjjek-menjek kedvem szerint.
Úgy értem haza szombat éjjel, hogy mindez oda, nem halogathatok a végtelenig. Jó lenne kimondani egy sima nemet, de kockázatos: megbántódnak, eltűnnek, kiesnek a rendszerből.
Mi lesz, ha nem jön a helyükre más?
Oda a vasárnap, teljesíteni kell, dolog van, munkaidő.
Nem volt kedvem hozzá.
Húztam a délelőttöt: nem vettem fel a telefont - alszom - nem léptem be azokra az oldalakra, ahol a nyomom láthatják, hadd legyen legalább egy fél vasárnapom.
Aztán bekavart a rendszerbe Zé. Felhívott: rég volt nálam, megnézne, itthon vagyok? Nem vagyok odáig érte, de hát pozitív, szociális alapon jár neki, jöjjön.
Nem volt nagy kedvem beszélgetni, dugtunk hát egy darabig. Aztán elment, mert ma jön meg a barátja, mert hát közben lett neki, mióta nem láttam.

Kiszellőztettem, és felhívtam 2S-t: itthon vagyok már, jöhet, ha akar. Itt akart aludni, de nemet mondtam: dolgom van még este, csak 10-ig lehet. Ezt se értette, azt meg biztos nem fogta volna fel, hogy Jerry Springert akarok nézni, híreket olvasni, levelezni, ráérni, nem azt figyelni, mit mond a másik, kér-e kólát, főzzek-e kávét, finghatok-e.
Elment végre.
Illett volna úgy éreznem magam a két pasas után, hogy dejó, hogy tök eufória, kielégülten nyújtózni az ágyon, de nem éreztem semmi ilyet. Csak azt, hogy megcsináltam a mai dolgomat, ez már nem tolódik holnapra legalább.
Végre letehettem a seggem netezni. Azonnal írt Cé, hogy kanos, kerek-perec megmondta, mit akar most csinálni velem. Álmos vagyok, hazudtam, elteszem magam, és fájt a szívem, hogy ki kellett lépnem, ne maceráljon.

Reggel telefonált Bé, hogy hiányoztam ám neki. Rendes fickó, locsolta a virágaim, míg oda voltam, aggódott, hogy van-e pénzem, adjak bankszámlaszámot, mondta, és utal, csak legyen... Röhögtem magamban, hogy ez az, végre, végre luxuskurva lehetnék, ha élnék vele - de belül jólesett, hogy pátyolgatni akar. Nem mondhatok hát neki nemet, oda a délelőtt.

Meló után jött Zsé. Annyi időt se hagyott, hogy letegyem a seggem. Aranyos, tetszik is, de nős és negatív, aztán egy merő görcs, minden mondata én így, én úgy, én, én, én-én.
Behúzta most fülét-farkát, utoljára feszültséggel váltunk el. Nem tudott választani a poppers és köztem, ő egyszerre akart, én meg nem. Bosszantott, hogy akárhova dugtam el a popperses üvegét, a legihletettebb pillanatokban lemászott a farkamról, az üvege után ugrált - megmondtam hát neki, hogy a poppersnek adom, szexeljen vele.
Otthon hagyta most az üvegét, engedelmesen viselkedett. Megfogni se nagyon mert, hatott a drill.
Itt akart aludni. Egész hétre alibit csinált, hogy velem lehessen. Nemcsak a szex miatt, mondta, beszélgetni is szeret, de abból nekem épp elegem van, mást se csináltam 4 napon át, mint másra figyeltem, jártattam a szám. Most kuss legyen, csönd, és ne is nagyon mocorogjon itt senki nekem. Elküldtem 10 előtt, mert nem alhat itt. Dolgom van, sok a teendő, nem érek rá. Ráadásul velem akart aludni 2S is, addig erőszakoskodott tegnap, hogy ráhagytam, csak ne baszogasson már.
Semmi kedvem nem maradt kóláztatni - kávéztatni, figyelni rá, felhívtam hát, hogy fáradt vagyok, ne jöjjön át.
Csalódott volt. Várt rám, szeret velem lenni, nem ért.

Reggel hívott Bé. Beugrik feltétlenül, siet hozzám, jaj.
Aztán telefonált A., hogy Pesten lesz 10-re, találkozzunk már, jön kontrollra a körmével. Bementem a rendelőbe, láttam, hogy ménkűhosszú sor végén áll. Tudtam, ha nem végez 1-ig, Pesten reked. Ne aludjon pályaudvaron emiatt, ha vész van, csörgessen, jöhet hozzám.
Bé-re csak negyedórám maradt. Ki akarta mosni magát, de lebeszéltem. Hagytam, hogy fogdosson kicsit, és húztam melózni.
Hazaérve a kapuban A. várt. Mondtam, tévézhet, netezhet, de nincs duma, és nincs szex. Nekiálltam gombát rántani, tartárt csinálni, kevertem egy valag palacsintatésztát. Nem tévézett, nem netezett, kint állt végig mellettem, és szóval tartott. Megetettem, megágyaztam, kerestem neki egy ütősverős csatornát, s a számítógép mellett megvártam, míg horkolni kezd.
Reggel sajnáltam kicsit. Láttam, csalódott. Igazán megdughattam volna, 3 havonként ez szegénynek jár.

Májusi eső

Valami baj lehet Zsuelettával, mert napok óta észlelem, hogy beszéd közben ideges szuszogások szakaszolják mondandóját. Befele kapkodja a levegőt, néha a horkantásig elmegy, olyan, mint a fölspannolt sündisznó.
Csak fáradtan lökdöste magát a hintán, mellette Coffi, benne se volt sok élet. Úsztak ma, kiszedte belőlük az erőt.
- Ha nincs sok leckétek, kaja után kimegyünk a Ligetbe - ígértem be.
Dzsasztin az árnyékban hűsölt a padon, úgy ült ott, mint egy nagy rakás tehénszar. Nem tudott ordítani - fájt a torka - melege volt, de nem vette le a pulóverét. A Liget kimondása se dobta fel.
- Hát-hát, ne menjünk a Ligetbe. Nincs kedvem, messze van. Menjünk inkább a parkba... ottan annyi de annyi játék van! Nem is kell mennünk gyalog, mehetünk a 95-ös busszal!
- Nincs jegyetek, pénzetek sincs rá. Nem bliccelek veletek.
- Az nem úgy van! A 95-ösön nem kell jegy! Azon senki se szokott jegyet venni! A telepről még senki se használt azon jegyet! Nincs is ellenőr, ha meg van is, akkor is leszáll, mert egyszer megverték, amikor jegyet kért. Menjünk azzal, az ingyen van!
- Egyik BKV járat se ingyenes. Rosszul tudod.
- Hát, hát ez nem igaz! Maga miért nem érti meg??? Hát ilyet! Még ezt se tudja!!! Igaz-e Zsuzsu, hogy a 95-ös ingyen van?
- Azon tényleg nem kell jegy - helyeselt Zsueletta. Mink se használunk sose.
Nem jutottunk dűlőre, a vitára meg pontot tett, hogy ebédelnünk kellett. A sóska-tojás után végleg kimerültek, elfeküdtek bent a szőnyegen. Nyugi volt: Csatara 2 napja eltűnt, szülei úgy döntöttek, hogy megint máshol laknak egy darabig. Csak Márió pörögte túl magát, mintha beszpídezett volna.
Fél óra teltével teljesen kicserélődtek. A lányok magukhoz vettek egy babát, meg kellett várnunk, míg bepólyálják. Egész évben hozzá se nyúltak, de most valamiért nagyon fontos lett nekik. Márió lenyugodott, de Máriusz és Dzsasztin már az első 20 méteren megvadult. Az egyik ordított, a másik meg lehugyozta az iskola melletti kerítést, majd mentek, mint a lovak, a Ligetig le sem fékeztek. Valami kocsmanótát harsogtak, örültem, hogy alig találkoztunk valakivel.
Nem sokat voltunk kint. A lányok egy darabig hintáztatták a bepólyált babát, de megriadtak 3 nejlonzacskós szipustól, akik a hinták közelében tanyáztak le. A fiúk a bokrokban csatangoltak, majd kötözködni kezdtek egy hajléktalannal. Nagy nehezen elindítottam őket, de előbb egy mókus után rohantak be a fák közé, majd elkaptak két szerencsétlen gyíkot. Márió hozzám rohant, megmutatta, milyen szép, majd beeresztette a bokrok közé a kis állatot, de Máriusz és Dzsasztin egyre messzebbre rohant. Csak azt láttam, hogy feldobják és rugdossák a gyíkot. Teljesen megbolondultak.
- Ez állatkínzás. Mind a kettőtöknek intőt adok!
- Adjon, adjon, kit érdekel maga! - üvöltött rekedten Dzsasztin. Máriusz Márió nyakának ugrott.
- Csicskageci!!! A dadogós kurvanyádnak pofázzál! Köcsög!
Le-lemaradtak, előzgettek, váltogatva, de Márió mellett elhaladva mindig rúgtak - löktek rajta egyet.
Mire beértünk, teljesen beborult, és esni kezdett az eső. Fura, hogy ennyi időváltozástól is teljesen megzavarodnak. Pár év, és egy futó zivatartól akár börtönbe is jutnak.