Csendes tanulás

Zsueletta:
- Ez itt jó így? - kérdi olvadékony hangon, és az orrom alá dugja a lapját.
- 0+2 az nem nulla.
- Aaaao...! Akkor mind rossz! Fúj, de úútálom magát! Mind rossz... én nem javítom ki! Tudja, mikó csinálom meg! Nézze! - összegyűri, és a földhöz veri a lapot, rátapos. Levágja magát a székre. - Na, de jó nekem! Ennyi! Csinájja meg maga! Most mit röhög??! Mi ebben a vicces! Mit ír most?
- "fúj, de utálom magát" - idézem a lapról.
- Azt minek írja?
- Ha bejön apukád, tudjak idézni tőled, Olyan tarkákat mondasz, mindig elfelejtem. Felírom inkább.
- Jaaj!!! Fúúj...! Tudja, hogy útálom magát?
Látja, hogy a ceruzáért nyúlok, írni kezdek. Felveszi a földről a galacsint, kisimítja, radírozni kezd, számol.
- Nem szokott szólni Klári néni, hogy milyen ronda, gyűrött a lapod?
- Nem veszi észre - vigyorodik el. - Otthon mindég kivasalom.

Márió:
- Hrrrr...! Hhhhrrr...! Aörrrrh! Utálok másolni!!! Írja meg maga! Minden tanár undorító!!! - nyomatékul felrúgja a széket, felborítja a padot.
- Ezzel nem kerültél közelebb a végéhez, még takaríthatsz is. Állítsd fel, rakj rendet. Megvárom.
- Nem!
- Nekem belefér ötig. De addig se szakkör, se labda, se sakk.
Álldogált karba font kézzel egy darabig, de nem figyeltem rá. Elunta. Cirkusz néző nélkül nem pálya. Fölállította a széket, az asztalt, rúgott egyet a szétszóródott könyvei közé.
- Minden tanár szopjon faszt! - morogta az orra alá.
- Juuuúúúj! Hallotta, mit mondott? - sivalkodtak a többiek kórusban. - Azt mondta, hogy minden tanár szopjon fasz!
- Nem is azt mondtam!!! Rohaggyá meg, te geci! - haragját az egyik lány felé fordította, csak úgy találomra. Dzsasztin 60 kilóval több, őt hülyeség szidnia. - Te büdös fasszopó kurva!
- Fasszopó a dadogós kurvaanyád! Engem ne kurvázzá, Márióka! - ordított Zsueletta.
Márió harcira pumpálta magát, nekiment, Zsueletta elugrott, köpött. Ki ütésre, ki szétválasztásra lendült. Ordítozás, pózok, cirkusz, rohangálás, buli, aztán ki-ki vissza a helyére, munka tovább

Dzsasztin:
- Jaj, ilyen sok? Ez nagyon sok! Nem is érzem jól magam! Azt mondta az anyukám, hogy hívja föl maga, és engedjen el. Megcsinálom otthon, tényleg! De fáj a gyomrom. Rögtön hányok. Nem kamu, tényleg hányjak?
Vár, semmi hatás.
- Álmos is vagyok. Ez meg olyan nehéz. Nem tudom. Nem tudom!!!
Nézi, izzad, nekiáll.
- Figyeljen! Jöjjön má ide! Mennyi 8-szor 9? Azt mondta, segít! Ilyen tanárt!! Na, mondja már! Nyóccor 9 az 40? vagy 35?
Melléülök, a ceruzaheggyel mutogatom, épp hol jár.
- Tudom, tudom! - tolja arrébb a ceruzám. Némán mozog a szája, a fejével üti hozzá a taktust, de számol, alig hibáz. 5 példa után szétesik a tekintete, csak mered maga elé.
- Na, 5-ször 4. Mennyi az? Ügyes voltál eddig, csináld.
- Öccör 4... öccörnégy.... öccörnégy... hazatelefonál? Megcsinálom a többit otthon, apám életére. Úgy éljen anyám! Na... hazatelefonál? Na, adok egy százast, vagy öccázat, de telefonáljon már!