Falufarka

Annak idején nagynéném igazi falufarka asszony volt: idegesítették a gyerekei, a nagyobbakra sózta a kisebbeket, aztán bódorgott mindenfelé naphosszat. Hírt vitt, hírt hozott, toldotta, ahogy bírta, szart kavart, aztán ha hazaért, elverte találomra valamelyik kölykét.
Zsuelettában fedeztem fel ugyanezt a vénát. Igaz, Pesten él, a telepen kívül ritkán kodészol, de hát ott is élnek annyian, mint egy kisebb faluban máshol.
Anyja két állásban is robotol - hogy apjának legyen mit a gépbe dobni - így Zsu, ha hazamegy, össze-vissza kószál. Félteni nem kell: a jég hátán is elél, ráadásul rokona a fél telep, valaki mindig néz rá.
Mindent tud, mindenkit ismer, mindenbe beleüti az orrát.
Ma híre volt, alig várta, hogy megérkezzek.
- Képzejje, de ez titok ám - sugdolózott. Coffi odafúrta magát hallgatózni, de eltolta rögtön:
- Neked má montam, mennyé má! Tudod, az annya - súgta, és Máriuszra mutatott.
- Nem szabad, hogy a Máriusz hajja - folytatta -, de a Máriusz annya tennap annyi pálinkát ivott, képzejje, hogy meggyullatt benne! - megdicsőülten vigyorgott, hisz végre igazán pikánsat mondhatott. - De télleg, hajjon meg anyám, még a szemöldöke meg itt a haja is leégett, úgy kicsapott belülle a láng! - és meggondolatlanul csapkodta a homlokát.
Máriuszban valami gyanút ébresztett a mozdulata, mert fenyegető pózban megindult felé. Zsueletta észrevette, és szemrebbenés nélkül hazudásba váltott:
- Oszt azt az asszonyt úgy híjják, hogy Marcsa, és itt tisztára beverte a homklokát! - ezt már jó hangosan mondta, így legálisan röhöghetett más baján. - Tuggya, akit mesétünk, hogy lenn lakik a pincében, oszt ráfolyt a szar, amikó eetört a cső ja házban! A Sebella Marcsa!
- Jaj, annál tűz is volt egyszer! - nyugodott meg Máriusz. - Amikó a többijek bedobáltak égő papírokat hozzá a pinceablakon. De én nem, én csak láttam! Tiszta korom volt a feje is, amikó kijött, nyihihi, úgy nevettük mind! - vihogott, jelezve empátiáját.
Fel se tűnt neki, hogy Zsueletta nem a Marcsán röhög.
- Én sajnálom a Seballa Marcsát. Nagyon szegény lehet, ha ott a telepen csak a pincében lakik. Igazán gonoszok vagytok hozzá.
- Az eggyátalán nem szegény! - cáfolt Zsueletta emelt hangon, mintha a Duna túlfelére kiabálná. - Ha van neki péze, nem kenyeret vesz, vagy párizsit, hanem megy a bótba, oszt bort vesz mindég! Eccerre egy egész üvegge megiszik! De a lánya az nagyon gazdag, az igazi milijomos. Nem is értem, mé nem vesz az annyának házt. Ha én a lánya lennék, biztos vennék neki!
A hazudós beszéddallam nem volt feltűnő, azt hitték, hogy engem kábít vele. De a szeme villogásán láttam, jól megjegyezte Máriusz anyja pálinkáját. Ha majd egyszer konfliktusba kerül vele, előveszi. Ér az annyit, mint egy tökönrúgás.