A felszín alatt

A suliban örültek nekem. Nem szokásom korábban bejárni, most meg volt vagy másfél óra még. Klárinak fölajánlottam, hogy húzzon nyugodtan haza, már úgyis itt vagyok. Kapott is rajta nyomban, hamarosan elporzott.
- Mi az, be akarsz vágódni nála? -kérdezte a másik kollégám. - Azt hittem, nem vagytok túl jóban.
- Rosszul látod, ez a praktikus jó. Jó Klárinak, mert elmehetett, nekünk meg azért, mert nincs itt. Csináld ezt utánam, tegyél egyszerre ennyi mindenkivel jót.
A gyerekek nyugisak voltak, hevertek padon - szőnyegen. Klári is azt mondta távoztakor: "ma tündérek voltak, leckét se adtam", készpénznek vettem.
Épp színezős lapokat másoltam, amikor odajött hozzám Karatés.
- Te, tudod, mi volt nálatok ma reggel? Szabályos meccs... Tudod, miért?
- Meccs? Ki között?
- A kis Márió, meg a Klári. Fölkenték egymást a falra szépen! - vigyorgott, mert láthatóan nem sajnálta kollégám.
Nem nagyon hittem, csóváltam csak a fejem.
De motoszkált bennem a dolog, s míg Coffival színeztem, megkérdeztem tőle:
- Ma tök aranyosak vagytok. Nem volt semmi verekedés?
- Á, nem, nem, dehooogy - vágta rá Coffi, és láttam, hogy hazudik.
- Kicsit se bunyóztatok? Puha az orrod, füllentesz.
- Jaaaj... de egy kicsit. A Márió hátbavert megint.
- Mit kamuzol má? - okvetetlenkedett Zsueletta. - A Márió meg a Klári néni verekedett. Úgyis tuggya, mé nem mondod ee?
- De azt mondtuk, titok... - védekezett Coffi. Töprengett egy darabig.
- Csak az volt, hogy a Klári néni azt mondta Máriónak, vegye fel a pulóverét, de Márió azt mondta, nem veszi, mert melege van, akkor a Klári néni megrángatta, a Márió meg a fejére tette a pulóverit, hogy na, már rajta van, de akkor a Klári néni a falhoz vágta, és a Márióka meg a falhoz vágta Klári nénit.
Ijedten hallgatott, sejtette, hogy ez nem hétköznapi.
- Aszonta a Márióka, hogy szopjáfaszt loboncgeci, a Klári néni meg aszonta, hogy te szopjáfasztMárió, és a Márió belekapaszkodott itt neki a loboncába, oszt húzta neki kétfelül! - vigyorgott Zsueletta, jelezve a botrányhoz való viszonyulását. - Úgy szitták egymást! Még köptek is!
Márión a cirkuszból semmi se látszott. Kint az udvaron békén üldögélt a kennel előtt, és barátkozott a ma jött iskolakutyával. Fadarabokat dugdosott be neki a rácson át, biztatta, hogy játsszon vele. A kutya örült, csóvált, ugrabugrált, elvoltak kettesben.

- Hónap buli lesz a telepen, megyünk takarítani máma - dicsekedett Zsueletta.
- Ki bulizik? Tán szabadult valaki?
- Á, nem, csak mink bulizunk - tett egy kanyart a kezével, mutatva, kiket is ért a "mink" alatt. - Lenn bulizunk a pincében, de ki köll takarítani, mer lejárnak a szipusok oda, oszt csupa dzsuva mind.
- És vigyáz ott valaki rátok? Valaki felnőtt.
- Ááá, nem köll! Oda mink nem engedünk le ilyen mindenféle kurvákat. A Vanda példájú le se gyühet. Az képzejje, olyan kurva, azt a telepen má mindenki megcsináta.
- Butaságokat mondasz, Vanda csak egy harmadikos kislány. Hogy tudsz kitalálni ilyeneket?
- Miii??? Nem hiszi?? Hát tuggya meg, az olyan egy kurva, hogy a Dzsenikével átmentek a Jajáéknál, oszt mind a kettő a vécében földugta magának a tampont! Milyen az, aki ilyet csinál?