Agresszív kismalac

Klári kolléga ma is rodéziázott. Drill volt, vasfegyelem, vagy valami kísérlet rá.
- Ülsz! Nem mozdulsz! Ossstobák!! Feláll! Leül! Mit vihogsz, te ostoba??? Rendet rak a padban! Miééééért a földre hajigálod a könyved??? Majd megveszed szépen, kisfiam! Van anyádnak 20 ezer rá! Ott koszolod, eszednél vagy?
- Maga is odahajigálja le, amikor kiborítja a padom! - szájalt Zsueletta.
- Befogod! Elegem van mára belőled!
Aztán leült, sorra vette egyenként mindet. Hogy hány rágót köpettek ki Csatarával, miért ment fel pornóoldalra Dzsasztin, miért játszott Máriusz.
- Nem érdekel maga! - lázadt fel Máriusz. - Be se jövök holnap az iskolába!!!
- Rendben van, kisfiam, maradj csak otthon. Már úgyis kiment egy feljelentés hiányzásért. Akárcsak ennek a két tökfejnek! - mutatott a két lányra.
Az ebédlőbe is utánunk jött, ráért ma nagyon. Belenézett a tányérjukba, muszáj volt megenniük mindent.
- Még 5 kanál! - rendelkezett, pedig már a fülükön bugyogott ki a leves.
Teljesen magukon kívül voltak, mire kimentettem őket az udvarra. Láttam, Zsueletta lemaradt. Csak jó idő múlva bukkant fel, átkokat szórt maga köré.
- Behívatom az apám, oszt majd jól szájbabassza! A büdösszájú loboncgecit! Hogyrohaggyonle a szemeis!
Kint, a játszótéren üvöltve hajtották a hintát. Valami dalfélét ordítottak bőszülten, aztán elszedték az elsősök homokozó készletét, és intenzív talajmunkába kezdtek.
- Az a följelentés pénzzel jár? - tudakolta az egyik.
- Igen, de nem kapjátok, hanem fizetni kell. Büntetés.
- Sok pénz?
- Hát, 50 - 80 ezer. Azon már pár biciklit lehetne venni.
- Fúúúj! A följelentős geci!
- Muszáj járni iskolába, nem szabad lógni. Ha nem gondoskodik erről az anyukátok, akár el is vehetnek tőle.
- Persze, csak a cigányokat jelentik fel! A magyargecit nem! A parasztgecit! Mindig csak a cigányokat! - háborgott Máriusz. A fűcsomókat rugdosta, majd csúszdázni kezdett. Hősködött, villogni kellett, mert árgus szemekkel figyelte Csatara, s az egyik vad manőver során beverte a kezét. Némán tátogott, sűrűn pislogott könnyezés ellen, s az ujját rázogatta.
- Áááá...! Fáj! Csípi!!! Hogy írok így leckét? - aggódott, mintha a legnagyobb hiánya ez lenne.
Vizes borogatást tettem az ujjára, amin semmi sem látszott. Tanácsoltam, felfele tartsa a kezét, hogy ne szálljon bele a vér. Jó ötletnek bizonyult: azonnal betegnek tartották, köré sereglettek, a póz pedig lehetetlenné tette, hogy ma már bárkivel verekedjen.
- Ha már nem fáj, leteheted. Akár a leckének is nekiláthatsz. De ha fáj, nem kell!
Bolond lett volna ezek után gyógyultnak mutatkozni.
- Képzelje, a Gigi, a Dzseni anyukája, aki elkurvult - súgta a fülembe Zsueletta - most terhes. De nem a Dzseni apukájátul, mert az börtönben ül, hanem egy másiktul. Oszt az utcán alszik. - Fura volt hallani, mert Gigi kimondottan szép nő, és még az okosabbjából való. - Tegnap odagyütt a telepre, oszt ivott. Az terhesen nem árt? Így dülöngélt - mutatta a tántorgást - aztán elfeküdt az úton, így ni! - vetette magát hanyatt.
A látványos bemutató felcsigázott mindenkit.
- Ki az? Ki csinált így? - kérdezgették.
- Senki, csak egy film - hazudtam. - Ne mondd el -súgtam neki - mert piszkálni fogják Dzsenit.