Az előbb megnéztem a naptáram: utoljára április 10-11-re eső hétvége volt az, amikor nyugodtan keresztbe pakoltam a lábam itthon. Azóta folyton valakire figyelnem kellett, folyton készültem valamire, tele a tököm, hagyjanak békén, ne nyisson senki ajtót rám. Kell két nap legalább, ami csak az enyém, amivel itthon önzősködhetek, könyökölhetek az ablakban bámulni a semmit.
Muszáj.
***
A Jóisten nem szeretheti ezt az orbánviktort. '98-ban, amikor véletlen nyertek, akkor is ilyen özönvizet eresztett az országra. Emlékszem, akkora esők voltak akkor is májusban, hogy elmostak hegyvidéki hidakat, házakat apró kis patakocskák.
Persze az is lehet, hogy a Jóisten a kereszténydemokratákat utálja. Ha semjénzsoltra nézek, ez totál érthető.
***
Anyám szereti orbánviktort, de már elfelejtette, miért is. De pechje van orbánviktornak, mert anyám elfelejtette a nevét is. Kisegítettem tegnap, mondtam neki, hogy ő most a miniszterelnök. Valami biztos rémlett anyámnak, mert nem köpött a neve hallatán, mint ahogy az előző három miniszterelnök nevére szokása volt tenni.
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése