2009. augusztus 9., vasárnap

Azték kávé pácban

A kávézóban a sok flancos nevű kávé közül L. ízlésére bíztam magam. Meglepő volt a a számban keveredő csoki - csili - kávé ízkontrasztja, és ihlető.
Recept következik.
Hozzávalók:
- pác
- csirke
- házasodós meleg pár
- demonstráció
- BKV-bérlet hiánya
- lustaság
- étvágy

A hűtőben egy napja dekkolt egy rakás csirkecomb, minden ajtónyitáskor megfenyegetve, hogy megromlik, ha azonnal nem teszek vele valamit.
Egy kevés olajba elkevertem borsot, fahéjat, csilit, dijoni mustárt, kb. egy kávéskanálnyit mindből. Belehempergettem a combokat, a maradékot rátapicskoltam a húsra, és befóliázva a hűtőbe dugtam.
Aztán elmentem az esküvőre, vagy mire.
PB és AR már jó ideje együtt élő meleg pár. Elhatározták, hogy egybekelnek, élve az összeregisztrálási lehetőséggel.
Szép szertartás volt, bár borsódzok a ceremóniáktól. Örömmel láttam T. barátom, aki a saját lábán jött el az esküvőre (ki kell még a jó szót találni helyette). T. épp PB kitartó akciózásának köszönheti az életét. Ha PB nem mozgat meg minden követ másfél éve, hogy műtsék már meg végre T-t, akkor ma már nem lehetne köztünk.
T. barátom rákbeteg volt, és AIDS beteg ráadásul. A László kórházban nem foglalkoztak vele, azt javasolták, hogy agyonmorfiumozzák, hogy ne érezze: FÁJ! Orvosokat kerestünk és találtunk, akik fogadták, új reménysugarakat gyújtva. Bonyolult műtét várt rá, team kellett hozzá, de hol az aneszteziológus, hol a takarítónő mondott rá nemet - mindenhonnan visszadobták a Lászlóba. Irgalmatlan fájdalmai voltak, az utolsó 4 hónapban ülni sem tudott már, nemhogy a maga érdekei után járni. Aztán a betegjogi képviselő, az Eü. Minisztérium, a Betegbiztosítási Felügyelet és a TASZ közbenjárására hajlandóak voltak DeNegri sebész "sebészeti beavatkozást nem igényel" döntését felülírni, és kiműtötték a daganatát végre. Most itt van, másfél év telve, 90 kilósan megint, a saját lábán, meghatottan vigyorogva.
Az anyakönyvvezető kellemes csalódás volt, a násznép gyakorlatlan és rakoncátlan.
Hazatérve a csirke várt, meg egy demonstráció a város túlsó csücskén. Lelőtt izraeli meleg aktivistákra hívtak emlékezni. BKV- bérletem nincs, nem telik rá, annyiszor kell átszállni, hogy az oda-vissza 6 BKV jegy, 1800 Ft. Bicajjal messze van, hegynek föl, nem ártana, mert 70 kiló fölé híztam, de lusta vagyok. Meg oda lenne az este, a csirke potyára a pácban.
Inkább öreg vagyok én már demonstrálni.
Bedugtam a sütőbe a húst, pont befért mellé egy keskeny tepsiben egy rakat újkrumpli. Csak úgy hajastul, de ez parasztos, biztos valami "csőben sült" lenne a trendy.
50 percig sült, az illata is kész orgazmus. Kiszedtem a húst, a megmaradt lét átrottyantottam tejszínnel, szósznak.
Isteni lett.
Nézegettem a hasam. Nem vagyok még mindenórás, de már úgy az ötödik-hatodik határán járok. Ilyen krapekot nem szednék már fel. Az tuti.

3 megjegyzés:

  1. "70 kiló fölé híztam"
    Juj, ez drámaian hangzik! :)

    Szerintem neked még az enyémnél is rosszabb eredményt adna az "implicit asszociációs teszt". (https://implicit.harvard.edu/implicit/hungary/selectatest.jsp) Különböző kategóriáknál nézi a rejtett előítéleteket, úgy találták ki, hogy ne lehessen tudatosan befolyásolni az eredményt. Nekem az jött ki, hogy az összes kategóriából /rassz, életkor, etnikum, szex. orientáció, testsúly.../ a kövér embereket utálom a legjobban. Valamiért úgy sejtem, a Te eredményed is hasonló lenne.

    VálaszTörlés
  2. Nyugi, mások kövérsége abszolút nem izgat. Csak én nem szeretnék hájban fuldokolni.

    VálaszTörlés
  3. Addig kell örülni, míg az ember hízik... Vannak olyan állapotok, amelyek fogyással járnak, szerintem van köztük néhány nagyon rossz. Pl. a depresszió.

    VálaszTörlés