Egyik éjjel SMS-t kaptam M-tól, hogy itthon van a messzi idegenből, akarom-e látni.
Akartam, és féltem akarni, így eljátszottam magamnak, hogy nem vagyok már ébren, tulajdonképpen alszom, holnap meg el lehet már felejteni a választ.
Csak 2 nap múlva reagáltam az üzenetére, de akkor már Bulgária felé utazott.
Ma hazaért.
Üzent újra.
Hogy átmegyek-e hozzá.
Meg is csörgetett, hogy ne aludjak délután 1-kor a telefonon.
Megmondtam neki.
HIV pozitív lettem, mióta nem látott.
Csönd, csak csönd, csak csönd.
Aztán azt mondta: hidd el, nagyon sajnálom.
Mondtam:
engem
nem
kell,
saját magát sajnálja,
22 évesen több a szavatossága,
mint nekem.
Jó egy éve, amikor utoljára szeretkeztünk, nem voltam még fertőzött.
Miattam nem kell aggódnia.
Vigyázzon magára.
Hogy ne járjon így.
Elköszöntem.
Örök ködbe veszik
összes csigolyája
a születésnapi tetoválásával,
tüzével,
bőre hamvával,
nyálkahártyáink összeforrasztásával.
Múlttá vált ez is.
De kár.
Hahóó!
VálaszTörlés