Dobszerda

Reggel a Nagyvárad téren vártam B-t. Ismerem már lassan 5 éve, igaz, ebből kiesett 4. Megöregedett közben: már túl van a 24-en is.
Kicsit zavart voltam: rendességnek, vagy nyomulásnak veszi-e, hogy elkísérem - aztán azzal nyugtattam magam, hogy legalább a kíváncsiságom kielégül, kikbe botlok odabent.
Lassan több az ismerősöm a Lászlóban, mintha beesnék az Alteregóba.
B késett, és rosszkedvű volt. AIDS-es, beteg, elbaszta az életét - kb. ez a 3, ami elsőre eszébe jut saját magáról. Lassan ér be tudatáig 1-1 új érv e három vastag falán át, de nem reménytelen.
Csendes, aranyos, rendes fickó. Mutogatom, merre kanyarogjon majd, ha egyedül jön, de inkább azt figyeli, látja-e valaki.
Zavartan ült a rendelőben, zavarta, hogy nekem majd mindenki ismerős. Talán pislogni sem mert fél óráig, aztán eltűnt Nelli nővér mögött.
Meglepett, mennyi nőt láttam ott, míg rá vártam. Aztán megjött J, a nyakába varrtam, nézzék csak meg a fogászaton is.
Negyed 10-kor tekertem ki a kapun, s fél után 5 perccel már a Nyugatinál interjúztam. (Nagy találmány a bicikli, pláne pesti csúcsforgalomban.)R-val pár elégedett mondat, megérte, a fickóból tán lesz még valaki.
A fogorvos után felhívott B. Megijedt, mondott neki valamit az orvos, amit nem tudott hová tenni. Meg fog halni, 1 éve sincs, fiatalon, vonta le a konklúziót. Át jöhet este? Nem akar egyedül lenni, most.
Meló után hármasoztunk, munkailag. Konstatáltuk hamar: egyikünk sem üzletember. Amire felkértek, ingyen is megcsinálnánk, hobbiból, de hát fizetni akarnak érte. Igaz, ez volt szinte az egyedüli megvitatandó, de minden más téma fölékerekedett. Vacsora közben le -föl grasszált a világ 2. legtápláltabb macskája. 12 kilóra saccoltam, 10 deka előnyt hagyva E. macskuszának. (érdekes, mennyire gyorsan kedvelek meg macskáékat mostanában gazdájuk miatt)
B. megint késett. 2 és fél órát. Aludt, sírt, aztán megint aludt, vele még a metró is lassabban jár.
Papírokat teregettem ki elébe, rajzoltam, írtam, magyaráztam a CD4-ek, százalékok, vírusszámok világát. Meddig számít tünetmentes HIV fertőzöttnek, mikortól AIDS-es. És hol van az még?
Valamennyire megnyugodott.
Megágyaztam, hosszú volt a nap nekem is.
B nem tudott aludni. Volt pasasáról beszélt: kitárgyalta őt mindenkinek, hogy pozitív, a háta mögött röhögött a szerettein, meg rajta. Nem törődött vele igazán, talán nem is szerette... egyszer se mondta, hogy menjen el vizsgálatra. Vagy hibázott, neki kellett volna, egyedül? Anyja se kérdezte, egyszer se, amióta elmondta neki, hogy mi van vele... - Egy év óta te voltál az első, aki megkérdezte, miért nem megyek el kontrollra - nézett rám. - Nem törődött velem senki.
- Akkor én most törődök? Jó - nyugtattam meg.
Beszélt még, biztos, de elaludtam. Elfelejtettem szólni, hogy horkolok.
Sebaj... legalább hallotta, hogy nincs egyedül.