Az életnek tanulunk

A félig rendes népek mind elpucolták ma délutánra a gyereküket az iskolából. (A rendesek eleve máshová íratták be csemetéiket.)
3 kiskölyök maradt csak délutánra. Egy kiselsős - nem kell elszállni, már tavaly is az volt - meg két másodikos. Egy fiú - egy lány az utóbbiból. Azonnal diszkriminálni kezdték a bugyuta elsőst: anyukást - apukást játszottak, rá osztották a gyerek szerepét. Két szétberhelt játékdoboz volt a rögtönzött számítógépük, cseteltek rajta veszettül, nem feledkezve meg a "gyerek" percenkénti felelősségre vonásáról.
- Jaj, ez az ember csak szexelőst akar! - csattant fel Betti a dobozfeneket bámulva, mintha monitor lenne. - Jaj, én terhes vagyok! - rángatta Ricsikét - gyere, kísérj a kórházba!
Ricsikének dolga volt viszont: egzecírozta épp Csabit, a gyereket:
- Ha rátelepítettél vírust, akkor én most nem tudom, mit csinálok veled. Jaj, de sok vírust! Százat! Huszonezeret! Most úgy megbüntetlek, hogy úgy... - Tanácstalan lett, mert nem jutott eszébe semmi "úgy".
Csabika tanácstalankodott egy darabig, várta, hogy kapjon valami büntetést. Jól bírta, egyik lábáról a másikra váltott, de nem történt semmi. Betti egy babát gyömöszölt a pulóvere alá, de Ricsi most se kapott az alkalmon.
- Mi lenne - villant fel Csabi - ha játszásiból lenne egy bicskám, és megszurkálnálak vele?
- Nem - zárkózott el Ricsi.
- Deee... csak egy kicsiiiít... na! - kérlelte Csabi, de nem kaptt támogatást az ötlete.
- Gyere már ide! - parancsolgatott Betti. Hallható volt, amint a polc mögött azt súgta Ricsikének: - Jáccunk szexest, jó?
- Eszedbe ne jusson - dörrentem rá - jól hallom, miket sugdolózol!
- Jaj, nem, nem is azt mondtam - radírozott le. - Gyere, menjünk a kórházba!
Elterült a földön, Ricsikét maga mellé parancsolta. Nyilván láthatta anyját már így, mert elfelejtette a szülést, és Ricsikét kezdte ölelgetni.
- Ha megjön a családi, veszek neked mobilt - csábítgatta.
- Nekem mit veszel, ha megjön a családi? - érdeklődött Csabika.
- Menny most innét ki, a kórházba nem jöhecc be - parancsolta le az elsőst a szőnyegről. - Segíts nekem!- dugta be Ricsi kezét a pulóver alá, és kihúzták a babát egyesült erővel. Dajkálták kicsit, puszilgatták a retkes játékot, majd megágyaztak neki. Ricsi csak bazsalygott, nem jutott eszébe most se semmi, de Betti úgy tett, mintha veszekedne vele:
- Azt a fiút meg a barátnőmnek szereztem, mert nincs pasija, de nem akartam elmondani neked, nehogy elszomoroggyál. És nekem semmi közöm hozzá, de tényleg, megkérdezhecc akárkit, nekem csak te kellecc! És terhes vagyok megint, gyerekünk lesz!
Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban a lányok főzőcskést játszottak, akkor azt tanulták az anyjuktól. Betti pedig tapasztalt gyerek. Anyja épp vele beszélte meg tavaly, az igazgatóhelyettest meglátva: - Én ettől a pasitól akarok gyereket! Nem az apátoktól, aki börtönben van, meg nem is attól a nyámnyila Gézától, hú, de jó ez a pasas!
Talán ma is azért hagyhatta itt a gyereket, hogy ne akadályozza otthon. Párja csencsel valamerre, neki meg most van itt a szerelem ideje.
Csabika unatkozott nagyon, engem kezdett szórakoztatni.
- Neked mikor jön meg a családi? Nekünk csak soká.
- Nekem nem szokott jönni, én fizetést kapok.
Ez új volt neki, nem is tudott mit kezdeni vele. Segíteni akartam:
- Anyukád eljár dolgozni? Akkor ő is kap fizetést a munkájáért.
- Az én anyukám csak otthon dolgozik, pelenkázza a nagymamát. A keresztanyum is azt dolgozza. Apukámnak meg fáj a dereka most, ő sem eljár.
- Jé... akkor most otthon van mindenki nálatok Akkor miért nem jönnek érted?
- Nincs otthon mindenki, a testvérem az óvodában van még. Azért jön soká az anyukám.