2010. december 30., csütörtök

Vérszívógeci

Úgy gondoltam magamról, nincs bennem túl sok előítéletesség. Még büszke is rá az ember, hogy ő aztán nem, nem áll be a sorba, barátokat gyűjt maga köré.
Vagy 3-4 éve ideszokott egy nagyfülű roma gyerek. Nem volt szép, elálló fülei, ménkűnagy ádámcsutkája viszont roppant férfiassá tették. Heterónak mondta magát, láttam hagyományt űzni a Blahán: méterre lemaradva lépdeltek mögötte a kíséretében lévő cigánylányok.
Aztán támadt vagy egy évnyi pauza köztünk: gyanús körülmények közt eltűnt a telefonom. Nem akartam rá gyanakodni - bár aznap csak ő járt nálam - kieshetett a zsebemből bárhol, az iskolában se szent egy csábító mobil. Keresgetett egy darabig, én meg elküldözgettem, aztán egyszer csak visszatért.
Utoljára december elején járt nálam. Kipipáltuk a szexet, sietni szokott, de most kávét kért.
Furának találtam, hogy utánam nyomakodott a konyhába, mintha valamit takarna. A telefon! - ugrott be bennem a régi emlék. Valami ócska ürüggyel visszaugrottam a szobába, azonnal megláttam a telefon hűlt helyét.
- Nem raktad el véletlen a magadé helyett az én telefonom? - adtam a naivat.
- Nem, nem, dehogy! - tiltakozott a konyhaasztal mellett felemelt kézzel. - Nézzél szét! Nem ez az? - mutatott az asztalon fekvő telefonra.
Bűvész - konstatáltam - még rendes is, hogy visszakozott. Szar lett volna átkutatni a zsebét.
Ez se teszi be a lábát hozzám többé - döntöttem. Bezártam utána az ajtót. Csak akkor vettem észre, hogy a telefont kikapcsolta pillanatok alatt. Profi. Pedig nekem azt mesélte, jazz-zenész.

Nem szabad szem előtt hagyni semmit, vontam le a tanulságot. Tolvajt nevelek a késszel. Hogy kérdezzek ki bárkit is, hogy szoktál-e lopni idegen helyen?

Haragudtam rá. Eszembe jutott BM, micsoda jó fej, mit kellett kiállnia a múltban a roma származásáért.
Ez jutott eszembe tegnap, amikor feljött hozzám egy fickó. Magas, szép-sudár, markáns arca idézett valakit, akiért sok mindent odadobnék. Az ideál elérhetetlen, ő meg itt, közel. Vacogott a hidegtől, csak egy vékony dzseki fedte testét.
- Képzeld, a netkávézóban megfújták a kabátom - háborgott. - Azt hittem, szétvet a méreg. Ilyet, egy kávézóban?? Kabátlopás 2010-ben? Ez Európa???
Előszedtem a szekrényből egy bőrkabátot. Meleg, téli, csak a helyet foglalta eddig, kényelmetlenül esett benne a biciklizés.
- Fogadd el, én nem használom. Beléd fagy a töltelék ebben a hidegben.
Kissé húzódozva próbálta fel, aztán a tükör előtt forgolódott. Láttam, tetszett neki, a trendi nadrághoz egész jól állt.
Aztán beszélgettünk. Mondta, micsoda hülye jó szíve van neki is, ő is lemond más javára mindenről. Karácsonykor töltött paprikát csinált, levitte a hajléktalanoknak, hogy hadd lássák: ő, cigány létére, tudja, mi az önfeláldozás. Állami gondozásban nőtt fel, csak a külseje roma, nem kapott semmi roma kultúrát. De amikor kikerült, hány helyen lecigányozták... de ő megmutatta: tanult, saját lakása van, munkája, szociális munkás.
Aztán kúrtunk egy darabig, jól esett. Kérdeztem, kér-e kávét, sütit, vagy mit hozzak? Kávét kért, sütit azt csomagoljak, jó lesz neki, mert ma éjszakás, majd eszegeti a melóhelyén.
Ki-bejártam, hol ezt, hol azt hoztam, beszélgettünk sokat. Tök normális, vonzó, de jó, örülgettem. Sütit csomagoltam, megengedtem, hogy felhívja egy haverját a telefonomról, mert az övéről lefogyott a pénz.
- Ilyenkor egy se haver... kifogytam a pénzből, csak 2 nap múlva kapok. De egy se segít. Öööö... nem, nem is merem kérdezni. Olyan sokat adtál, szemtelenség lenne...
- Pénzem nincs - nyugtattam meg - én is várom a fizetést. De mindenem van - lisztem, zsírom, cukrom - nem halok éhen addig.
Komótosan öltözködött.
- Egy doboz cigire valót tudnál adni? Az utolsót szívtam el, és nincs a zsebemben pénz.
- Pénzt nem, nekem sincs - hazudtam - de cigit azt tudok adni egyet. A másik elég lesz most nekem.
Hálálkodott, örült, hogy találkoztunk. Keressük egymást majd, látni akar még.

Két óra múlva lefekvéshez készülődtem. Oda szoktam készíteni egy kosárkát az ágy mellé, benne a saját, meg a segélytelefon, ha keresnek, le ne essen a csörgetéstől. Elő akartam szedni a fiókból, ahova dugtam, de hűlt helye.
Nem ide raktam? - állt meg az eszem.
Fölforgattam mindent, de sehol.
Csak az ócska, a saját.
Ez a tetű ellopta! - vágott belém a felismerés. - Hogy rohadjon a belébe a sütemény!
Felhívtam, megvolt a száma. Csörgött, csörgött, de nem vette fel senki. Küldtem egy SMS-t: elvitte a segélytelefonom, azért kerestem. Hívtam újra, de volt türelme állni a csörgést.
Nem sokat aludtam, ébren tartott az ideg.
Győzködtem magam: annyi pasasból csak kettő lopott eddig, elviselhető arány.
Telefont, talmi csecsebecsét, ha árulni akarja, gagyi szar.
Lopottból különb a divat.
1- 2 ezerért eljátssza azt a kevés renomét.
Hülye, piti tolvaj.
Aljas, mert szarik rám.
Bíztam benne, kedveskedtem, vendégként azt kapott, amit csak kért.

Próbálkoztam reggel is, de nem volt kíváncsi rám.
Aztán írtam neki. Megkérdeztem, lépése mennyire képes csökkenteni az előítéleteket, és tudja-e még szégyellni magát? Érti-e, amit írok? Azt biztos érti: a KURVAANYÁD!

A rendőrségen kérdezte a zsaru:
- Minek ment fel magához ez a személy?
- Egy szexpartnerkeresőn ismerkedtem meg vele. Azért. Meleg vagyok - magyaráztam a rendőrnek, mert pillanatra megmerevedett az ujja a billentyűzeten.
- De ezt ugye ne írjam bele? - kérdezte.
- Nekem mindegy, tegye, ahogy akar.
- Cigány volt? - kérdezte, és bólogatott a válaszhoz, hogy magától értetődő az egész.
Olvastam a jegyzőkönyvet utólag: "185 cm magas, jól öltözött cigány személy. Ruházata divatos farmer, fekete bőrdzseki"
Ha ezt egy jogvédő meglátja... Előítéletes lettem? Nem tudom... de hozzám eztán nem jön fel ilyen személy.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon elgondolkodtató bejegyzés, köszönöm, és kívánok Neked egy sokkal szebb Új Évet. Évi

    VálaszTörlés
  2. Ez a hátránya, ha az ember alkalmi szexpartnereket felvisz a lakására... Szerintem mázlid van, hogy eddig csak kettő lopott el és az is "csak" telefont. Most ez nem ilyen "naugyemegmondtam" akar lenni, meg szerintem köze nincs az illetők roma származásához, inkább ahhoz, hogy otthagyod szerte heverni a telefonodat, amikor egy vadidegen van a lakásodban.

    VálaszTörlés
  3. Húvazzeg...
    Egyetértek Macskamedvével, a helyedben én is jól megnézném, hogy az alkalmi ismerősök közül kit engedsz be a lakásodba.

    Nekem is eszembe jutna: minő véletlen, hogy mindkét telefont "etnikai hovatartozása miatt halmozottan hátrányos helyzetű" embertárs nyúlta le Tőled... pedig azért megfordultak Nálad már csomóan, ahogy írogatod.

    Tudod, abból, amit most elmeséltél, engem a csávesz jóízű potyázása éppen úgy felidegelt, mint a lopás. Sokan vannak, akik nagyon könnyen kiszúrják: ki az, aki elég rendes ahhoz, hogy szép szóval lejmolni lehessen tőle, pofátlanul. Velem is megcsinálták párszor (nem kisebbségiek): azóta jól megnézem, kivel vagyok rendes.

    VálaszTörlés
  4. Hát, ez igaz, a tanulságaim vonogatom... az előítéletem csak a csirkefogóknak szól, de nem a kedves fajtának, hanem a parazitának.
    Csak kurva nehéz kiszűrni, mert egy se mondja: "Para Zita vagyok".
    Az exismerőseim elől pedig sose kellett elrakni semmit. Én se lopom meg a partnereim, tőlük se feltételezem épp ezért.

    VálaszTörlés