A rajong B-ért, B rajong C-ért, C szeretne D-vel, D nem rajong senkiért.
B letojja A-t, C le se szarja B-t, D leszar mindenkit, E kesereg, hogy senkinek se kell, F nagyképű, mert olyan hülye, hogy azt hiszi, mindenkinek kell.
Jól van ez kitalálva így.
Ha egyszerűen mennének a dolgok, odalenne a keserűség, a csalódottság, a megéletlen vágy, a szomorúság se jelentene semmit.
Mi edzene akkor?
Ha csupa siker érne, tanulnánk-e belőle valamit?
Ha könnyen válnánk elégedetté, működne-e az evolúció?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése