2010. június 3., csütörtök

Szomszédok

Az egyik szomszédom korán fekszik, nagyot hall, és nyárra a telekre költözik. Ideális néni.
Az alattam lakókat nem is ismerem. Leesnék a körfolyosóról, ha kíváncsiskodnék rájuk. Tuti, hogy nem vehetik jónéven, amikor a helyi rengés epicentruma az ágyam, persze azt se tudom, lehallik-e.
A másik szomszédom, aki jobbról lakik, képben lehet. Az ágyától talán csak 30 centi választhatott el. Egy darabig azt hittem, lakatlan lakás, éltem is világom, volt hörgés, nyerítés, meg minden. Néha volt mozgás, egy szürke-kisegérke-lány járt ki -be. Aztán egyszer hajnaltájt nyöszörgést hallottam, gyalázta épp a szomszédlányt valaki, tisztán, közelről, szinte a lehelet is hallható volt. Mit kellett szegénynek kiállnia addig... Pasasa van, szimpatikus, bringás gyerek, de feltűnően kerül, ha összefutunk.Nem látok a fejükbe, de érdekes lehet, amikor férfihang kiabálja a fal túloldalán a "húmicsodafaszodvan-kúrj-csakkúrj" szavakat.
Átrámoltam a szobám, az ágy és a fal közt van azóta 30 centis légrés. Nekük is jogukban áll áttelepíteni a szekrénysoruk, ha az agyukra megyek. A túl hangos pasasaimnak befogom a szájukat, megteszek a békéért mindent.
Az alattam levő emeleten viszont ott lakik az igazi szőke herceg. Ritkán látom sajnos: körfolyosós házban csak húz mindenki a vackába, kevés a társadalmi élet. Ha annak idején fél méterrel szélesebbre tervezik, csábítana a kint létre is talán - de szűk lett, nem fér el egymás mellett két ember.
A fickó viszont mindig magával ragad: ha látom, kiszárad a torkom, akarom őt, csupa izgalom, úgy néz, mintha a csontom is látná. Nem tudom, mit tud rólam, hány pasast látott már ki-bejárni tőlem, ijeszti-e, vagy csak kíváncsibb... Kávéra már hívtam, de talán újabb tűz kell, hogy át is jöjjön. Csak innen, a házból ismer, sehol sem botlott belém máshol, én vagyok neki izgató, cakk-pakk, csak úgy magamtól... 4 éve nézem már, csupa romantika. Ha átjön kávézni, rávetem magam.
Persze, meg kéne neki mondani előtte, hogy pozitív vagyok.
Az idilli az lenne, ha azt mondaná: ő is.
De ha ő nem?
Ha megijed, és elszalad?
Hova lesz a romantika?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése