Palacsinta

Kikevertem életem első szabadkézi palacsintáját. Nem olyan ördöngösség az, századokra visszamenőleg sikerült már mindenkinek, én se ronthattam el.
Az ilyet nyitott ajtónál illik tenni, de hiába nyújtogattam a nyakam, az egy emelettel alattam lakó szőke herceg nem mutatkozott.
Felkéredzkedett viszont Bé, a pár napos eltiltás után roppant jól viselkedett. Mondtam neki: emberkerülő vagyok még, csak 1 órát maradhat.
Szexelni akart, de rendre intettem: dolog van, sül a palacsinta, fő a spárgaleves.
Be kellett érnie 1-1 elcsent palacsintával, ha nyúlkált, megfenyegettem a palacsintafordító műanyag késsel.
A palacsinták sültek, mint a parancsolat, a leves is felforrt, nekem meg nagyon tetszett, hogy szexmegvonhatok.
- Csak egy kicsit, hadd húzom le...- mutogatott cipzáram felé.
Mivel nem beszélt hülyeségeket, nem kapcsolt be semmi élvezős videót, megengedtem kicsit neki. Strapás volt így forgatni a palacsintát, és kétfelé figyelni, hogy sül-e már, ezért elzártam a gázt.
Behúztam Bé-t a szobába, és nem volt kecmec. Tetszett neki, hogy jajgathatott, de nem húztam soká, hisz várt a palacsinta.
- Bekapcsolhatom a gépet? - kérdezte utána.
A picsába! Korán volt a jutalom. Rácsuktam az ajtót. Untam a pinás képeit, a szart se érdekelte, a nője kivel kefél. Megsütöttem a maradék palacsintát, befejeztem a levest, és beszóltam neki:
- Letelt az 1 óra!
- Ja, vársz valakit?
- Senkit. Mondtam, hogy emberkerülő vagyok.