Egész héten be kell járnom még a számat tátani napi 4 órában. Gyerek szerencsére nincs már, igaz, ma bejöttek az osztályozóvizsgások.
Ez már eleve dicséretes tett, hisz idetaláltak, ami év közben nem sikerült mindig.
Reza magassarkúban, szétcsócsált nyakkal jött, szelet csapott a fara, ahogy riszált rajta a hosszú szoknya. Ibolya hozzácsapódott a kapuban, ahol addig dohányozott.
- Az uram, mindég rágja nyakam - dicsekedett büszkén. - Ugye átenged nyócadikba? Hoztam magának csokit is!
A tanárnő szemet hunyt a csoki fölött, rátért a tananyagra.
- Készültél? Könnyűt kérdezek: mi a szavanna fő növényzete?
Reza laposakat pislantott, a "mi"-t, a "fő"-t még értette.
- "F"-fel kezdődik, "Ű" a vége - próbált segíteni a kolléga.
- Elefánt! - ragyogott fel Reza.
- Dik má, de hülye vagy! Mé nem mondod, hogy szegfű?! - kiabált rá Ibolya. - Engem átenged ugye? Lássa, én tuttam!
Helénhez ki kellett menni a lakására. Megsértődött, nem hajlandó bejönni. Jogaiban sértették, amikor a szurkálás után magántanulóvá tették, megtudta a minisztériumban. Be se járt a heti pár órájára - megbántódott nagyon.
A négyszer nyolc sok volt neki - a bicskához jobban ért - de nem lehet mit tenni. Át kell engedni, hadd járjon jövőre nyolcadikba. A szorzótábla, meg az ABC akadozik, de az utat már jól megtanulta a minisztériumba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése