Még egy hét

Az ebédlőbe velünk tartott Klári kollégám is. Letelepedett a fiúk mellé, haszon, legalább bedugultak. Kanalazott egy darabig, aztán ki tudja, miért, letette a kanalat, szájához emelte a tányért, és kiitta a levesét. Zsueletta rámeredt, aztán Coffira nézett:
- Bazmeg! Kiiszi a levest!
És neki mértek 73-as IQ-t. Nem jól van ez a mérés kitalálva.
***
Az eső miatt fedél alá szorultunk már napok óta. Feszítgette a bőrük az energia, nehéz volt velük. Már az uszodából fölspannolva jöttek meg: Dzsasztin és Márió egy nejlonzacskóba hugyozott, Máriusz is akart, de nem volt ideje, mert szaladt árulkodni Zsueletta. Klári leszedte a polcról a sebtében eldugott zacskót, ordibált, hogy intő, meg mész fiam a gyogyóba, menjen gyogyóba maga, kontráztak neki.
Az intőt komolyan vehették mégis, mert tervezgettek vele.
- Nekem aztán beírhassa - pattogott Márió - anyám úgyis csak elolvassa, és aszongya, hogy szopjanak le mind!
- Nekem el se olvassák, csak aláíratom, és mondom, hogy kell egy öccázas, telefonáljanak, ha nem hiszik!
Máriusz nyugis volt, nem az ő baja. Náluk ma úgyis buli lesz. Vettek már sört, pálinkát, cigit, füves cigi is van, de azt még nem kap a nővére, csak rendest, mert még csak nyolcadikba jár. Az anyját úgy se izgatja, hogy a magyargecik mit írnak, kapják be mind.
***
Ebéd után csendes pihenőt játszottak. Feküdtek a szőnyegen, és hangosan veszekedtek a játékszabályokon.
- Aki megszólal, és nem fekszik le, az eggy büdös kurva - indítványozta Zsueletta.
- Te vagy az, mert megszólaltál - ordítottak rá azonnal - egy büdös pedofil kurva vagy!
Ezen röhögcséltek egy darabig. Dzsaztinnak nem volt jó a szőnyegen, felágyazott magának a cipőspolcra. Felmászott rá nagy nehezen, mint rozmár a jégre, és gyurmadarabokkal dobálta, aki aludni akart.
- Hajjál meg, és fekete koporsód legyen! - kiabált mérgesen Zsueletta, és végképp elhagyta a szőnyeget. Dzsasztin Máriót pécézte ki most már, szemvillanásokkal bevonva Máriuszt is. Máriusz úgy tett, mintha kakaskodna vele, műbalhé volt, csak színjáték, Dzsasztinnak el kellett löknie balhéból Máriuszt, úgy, hogy "véletlen" Márióra essen. Ordibálás, pózolások, anyák röpködtek a levegőben. Márió feje vöröslött már, ment benne a pumpa, nem tudta, hogy üssön vagy köpjön. Dzsasztin hirtelen térdre vetette magát előtte, fejük pont egymagasságba került.
- Jaj, ne báncsá, Márióka, jaj, meg ne verjéé - gúnyolódott - jaj, kegyelmezzé má, kis csicska gyerek, jajúgyfélek tülled má!
***
A matekpéldák végre erejüket vették. Dzsasztinnak ma nem ment egyedül az írásbeli osztás, mellémtelepedett. Kinyitottam az ablakot, hogy tompítsam a rohadó tornacipő szagát.
- Ha hazamégy, rakd ki a cipőd szellőzni, cserélj zoknit, de moss lábat előtte!
- Azt nem úgy szoktuk - ábrándozott. - Ha levetem otthon, nejlonzacskóbe kell tennem mindég.
- Talán odaadjátok a szipusoknak? Ettől tuti, hogy hanyatt vágják maguk.