Szomorú majom

Iboly nézte csak, amint előszed Reza egy-egy csokit.
- Acc? Aggyá máá!
- Nem lähet. A tanárnak hoztam. Hány tanár läsz?
- Hát, az egész! Vagy hat!
- Jaaaj... - rémült el Reza - csak négyet hoztam! Akkó valamék most nem eriszt át!
- Ne fossá máá! Űj le inkább!
- Nem lähet... az uram tisztára kiszítta a lukam, oszt fáj!

- Era néni, én nem hoztam ugyan csokit, mint ez e - bökött Iboly Reza felé - de ha engem átengednek, megígérem, hogy kiíratkozok az iskolábul! De télleg ám! Nem is látnak többet sose! Nem kamu ám! De ha nem erisztenek át, jövőre minden nap bejárok, oszt kikészítem az összes tanárt!
Röhögött hozzá, Iboly jó politikus. Tudta, mivel kell hatni. Az ilyen többet ér, mint a tanulás.

- Jaj, Reza, nem tudtál tanulni ugye? Majd könnyűt kérdek. A trópusok élővilágából. Mit tudsz a bőgőmajomról?
- Hát, az mindég sír. Az mindég szomorú. Ahogy én.
- Miért? Te szomorú vagy, Reza?
- Az. Hazuttam magának, Era néni. Az uram nem is jó velem. Mindég nekäm esik, räggee meg este, oszt használ. Össze-vissza rág. Úgy kiszítta a lukam, hogy űni sä tudok má. Oszt mägver mindég. A mútkó is begyütt egy embär, oszt beszéégettek. Aszonta, hogy kurva vagyok, mer mägnízett az az 50 éves vínembär. Hijába szalattam be a szobába, utánamgyütt, lätípte rullam a ruhát, pedig új vót még. Oszt ököllel ütött, hogy kurva vagyok, az anyám vére, ráfajzottam, hogy aszonta, kurva az is. Az anyám.
- A szüleid ezt hagyják? Miért nem kérsz tőlük segítséget?
- Nem lähet. Az uramék füzettek értem. Ha hazamennék, vissza köllene anni a pézt. De az má nincs mäg. Oszt má férhő anni sä tunnának, mer mäg vagyok má csináva. Nekäm az oltár előtt má läesne a hajam. Vót má olyan. Az anyám az látta. Nagy szégyän länne ott kopaszon.
- De baba az nem lesz még, ugye?
- Nem. Csak azt hittem. De csak azé vitt ee az uram az orvoshó, mert Era néni főhítta. Oszt mägijett, hogy a gyámügyes embär visz ee doktorhó. Oszt akkó eegyütt velem. De hazunnom köllött neki, hogy nem a doktor vizsgát mäg, hanem az eggyik asszony, mer aszonta, mägöl, ha hozzámnyúl a doktor... Áteriszt, ugye? Csak jó vóna má nyócadikba. De az is lahet, hogy kimaradok. Mer ez főcsinál úgyis.

Tavasz elején, amikor a duplafogú Helén combon szúrt egy hetedikest, rávették az okosok föntről az iskolát, hogy csitt. Ne tegyenek feljelentést, nem kell a botrány, nem kell a tévéhír, kinek hiányzik a mai világban. Aztán rávették a megszúrt kölök anyját, hogy ne jelentgessen semmit. Hisz példás lett a büntetés: megszidták Helént, eltiltották az iskolától, talán volt még szigorúan ránézés is. Elégedjen meg ennyivel anyuka, ne akarjon olyan sokat.
Így éldegéltünk a bűnpártolásban csendesen fél évig. Kész idill mindenkinek: Helént otthon ehette a fene, akkor kelt, amikor akart, nem került se előzetesbe, se javítóba. Az iskolában is jó volt, mert nem szurkált senkit, nem keverte a szart, nem adott ki parancsokat, hogy kit kell kikészíteni, nyuvasztani.
Színét se láttuk. Igaz, be kellett volna járnia hetente magánórára, de nem tette. Megsértődött: ilyen geci iskola, ennyi csöves tanár, mindenki ütet talájja meg? Tisztára rá vannak szállva, csak tunná, miért!
A fenntartó néni, aki beleüti az orrát mindenbe, most rájött hirtelen, hogy törvénytelenül jártunk el. Igaz, tudott az egészről, hisz ő javasolta az eltusolást - de hát szó elszáll, írás megmarad, ő ugyan elfelejtett mindent. Itt kérem, egy szegény kislányt diszkrimináltak, egy romát, nagy cirkusz lenne, ha kiderülne. Át kell engedni, punk-tum, személyesen lesz jelen, készítsék fel azt a kis ártatlant. Nem baj, ha nem akar bejönni, menjen ki hozzá minden tanár, húzzák ki az ágyból, hogy gyere Helén, gyakoroljunk, mondd meg ezt, vagy mondd meg azt, ja, hát nem tudod, akkor mit kérdezzünk, amit tudsz? A hányasamelltartóméreted, vagy a hánycukorraliszodakávét nem tananyag, de okos leszel, nem tudsz rossz választ adni, csak mozogjon a szád, mi majd elhiszünk mindent.

- Mindenki átment, ügyesek voltatok - mondta az igazgató. Aztán jövőre járjatok ám az iskolába! Csak akkor viszitek valamire, ha tanultok! Nem terem ám olyan könnyen a bizonyítvány!