Jó nekem

Hát, érdekes az, amikor annyit nyavalygok itt, hogy én is megunom. Egy mozdulat volt kitörölni félóra szenvelgést, elégedett vagyok.
Tegnap felbukkant egy régi ismerős. Túl szép nekem, túl jó, kevés lennék neki, kár lenne ábrándozni. Mégis... ki nem megy a fejemből azóta se.
Túl szép hozzám, túl okos, túl jó.
Roppant esélytelen vagyok.

Fülledt volt a tegnap éjjel, a régi zsáner felbukkanása feldobott. Szó sem lehetett szexről mással, aludni meg kedvem nem volt.
Csetelgettem.
Egy pasas gumi nélkül akart velem, de meggyőztem, hogy hülye. Azt mondta, nem tudja, fertőzött-e, legutóbb még nem volt. Lebeszéltem, ne jöjjön át, késő van, meg se dugnám.
- Nem félsz amúgy? A bareback nem garancia arra, hogy negatív maradj.
- Á, nem, nem, nem félek - mondta. - Végiggondoltam már. Ha fertőzött leszek, két héten belül kinyírom magam úgyis.
- Ez is egy ötlet - nyugtáztam - jobbat miért nem találtál ki még? Adok neked most időt, gondolkozz.
- Nem kell gondolkozni, ez a helyes, más megoldás nincs.
- Akkor én elbasztam valamit, hogy élek még?
- Nem, te más vagy, neked könnyű, neked jó - érvelt. - Nekem se pénzem, se cigim, se... nem is folytatom, untatni nem akarlak. Nekem semmi se sikerül. Ha legalább rágyújthatnék!
Megsajnáltam. Szar lehet tudni, hogy elfogyott az utolsó szál, és reggel se telik másikra.
- Közel laksz? Adok cigit, ne szenvedj. De szex nincs!
- Oké - csapott le rögtön. - Piád van?
- Nincs - tagadtam le - és itt piálás sincs. A szagát se bírom.
Saccra negyed óra teltével befutott. Állt csak hülyén a markába nyomott cigivel, mint egy rakás szerencsétlenség.
- Tök gáz nem, hogy így vagyok..? - röstellkedett.
Hogy ne olyan legyen, mint amikor hazaviszi a kegyelmeséktől a maradékot, behívtam, leültettem. Még csak hajnali fél 3 volt, és fülledt idő. Szakadt róla a víz, és azonnal rágyújtott.
Nincs pénze, az anyja talán holnap küld neki. Két éve munka nélkül van, több diplomával, de nem is keres munkát már jó ideje. Kannás bort iszik, az olcsó, néha 2-3 litert is. Bebasz, aztán átalussza a napot. Utál élni, semmit se ér, senkinek se kell, anyjáék tartják el. Egyszer megpróbált dolgozni, de nincs monotónia-tűrése, el se kezdte inkább. A pszichiátrián szarnak rá, csak felírják neki kérdezés nélkül a Xanaxot, az anonim alkoholistáknál meg olyan volt, mint a halál. Ültek körben, mint egy misén, meg kellett mondani, hogy hogy hívják, meg hogy alkoholista, de nem volt képes kimondani, elmenekült, kétszer is, mert még nem lepukkadt, nem olyan, mint a többi, ha kimondta volna, belehal talán. Aztán lehet, hogy AIDS-es, mert bebaszott a múltkor, elment részegen autóval egy pasashoz. Nem is emlékszik, mi volt, de gecit szart a vécén, 3 nap múlva folyt a farka, azt mondták, tripper, kapott egy baszott nagy injekciót. Aztán lázas lett utána, meg fosott, de az már az idegtől is lehet. Csináltatott 2 hetes tesztet nyolcezerért, de nem hiszi, hogy tényleg megúszta, elmegy újra. De neki az már sok lesz, ha HIV-es, elintézi magát.
30 körüli, erőteljes, mondhatnám. Szét van csúszva teljesen, csak a Xanax meg a pia tartja egyben. Hogy kikkel akad össze az ember így késő éjjel... Nem tudtam, hogy jót tettem-e a cigivel, vagy csak segítettem továbbéltetni a káoszt - a többi nem az én kompetenciám.
- Hajnali 3, indulj el már. Reggel kelnem kell.
Kifele még megkérdeztem: éhes-e. Van krumplilevesem, palacsintám, annyit kibírok még.
- Húst ennék - mondta. - Hús nincs? Ha reggel utal pénzt anyám, benyomok valami gyrost.
Igen, anyád... gondoltam. Hogy valaki ilyen fiatalon... a francba. Tényleg jó nekem.