Kollegina

Este fölhívott Klári, hogy menjek be korábban, dolga akadt. Olyan részeg volt, hogy majd kiesett a kezéből a kagyló.
Néztem a naptárat, 14-e van csak még, tart a fizetésből a jelek szerint. Elképzeltem a nevelt fiát, hogy de jó lehet neki ilyenkor.
Ezt láthatja már évek óta.
Csodálkozni se lehet, ha narkós.
Szegény gyerek, ez jutott neki.
Vannak, akik a kocsmába járva elégítik ki szenvedélyük, de Klári nem ilyen. Csak otthon vedel, műszak után és hétvégén, persze csak, ha pénze van. Kikapcsolja a telefont ilyenkor, ne zavarja senki, készül rá, mint más a szexre. Beszlopál, aztán bőg meg röhög, váltakozva, de jó program. Férfi tán 10-15 éve illette testét, az is tán egy pofon volt, amit volt férje búcsúzóul adott.
Azt hiszem, nem akar inni.
Húzza - halasztja, hogy hazamenjen, mert csak otthon parancsol a pia. Bent marad órákig a suliban, de szenved, kínjában macerálja a kölköket. Parancsolgat, meg veszekszik, aztán intrikál, vagy látványosan sértődöttet játszik. Nem szól ilyenkor senkihez, vérig van sértve, a fasz se tudja, miért. Hurcolja loboncát föl és alá, mint a véres rongyot, a tököm se kíváncsi rá. Aztán kedvet vált, gügyög, olyanokról édeleg, akiket fél órája még rohadékozott. Jobban szeretem, ha veszekszik, mert azzal legalább el lehet hajtani a faszba. A gügyögésétől meg hányok. A székét rendszeresen kihúzva hagyja, hogy akadály legyen, hogy mindenkit legalább az üres széke irritáljon. Nekimegyek folyton, leverem a ráterített nedves törülközőit, amikbe a protézisét szokta törölni. Néha fölveszem, de viszolygok érinteni, inkább átlépem, vagy berúgom az asztal alá, hogy ne lássam. Mások inkább rátaposnak, vagy átkerülnek a túloldalra inkább.
Mellettem van az asztala.
Pech.
Néha lerámolja a cuccaim, mert zavarja a kilátásban, vagy telepakolja a holmijaival, hogy jobban szeressem őt.
Látatlanban is megértem a volt férjét, hogy otthagyta annak idején.
Nekem meg jövőre is vele kell dolgoznom.
A picsába is.