2010. március 7., vasárnap

HHH

A háromhás besorolás tökéletesen passzolt a mai napomra: unokázni mentem, számon herpesszel, nyelvemen candidával, ruhámon az út porával.
Eldöntöttem: nem fogdosom, semmi puszi, csak mint roziamoziban, nézek.
Békésen szopott épp, amikor megérkeztem. Aztán szunyált: mondta a lányom, hogy valami beépített órája lehet, mert 3 óránként nyekereg, aztán bömböl, keservesen, mint akit vérig sértettek, addig, míg meg nem tömi a hasát.
Lányom esze az etetésen kívül csak az őrködés körül forog: képzeljem, átjött az apósa nője, a cipőt se rúgta le, kezet se mosott, és fogdosta a babát, a kezét is megfogta, azzal a kézzel, amivel kukát tologat, ergo a Pici lenyalja a kezéről a kukát. Az unokatestvére se komplett, áthozta mindkét gyerekét 3 napja, és most az egyikük bárányhimlős lett mára. Összehimlőzik itt a Picikét, nem normálisak, csupa merénylő meg terrorista az egész rokonság.
Közben beállított a fiam is asszonyostul. Babanézés, meg hát szülnapom van, meglepi az ebéd.
- Apu, nem is láttad még a házunkat. Gyere, elviszünk, úgyis sokáig fő még az ebéd.
Láttam, lányom is, vőm is elvan pont nélkülünk, szabad utat kapott a kíváncsiság.
A szomszéd faluban laknak fiamék, eddig kimaradt, hogy az épülő házukhoz vetődjek. Ősz óta benne laknak, hadd látom hát.
Amikor megláttam az épületet, igazat adtam Szőkegének, hogy könnyű nekem, mindkét gyerekem jó partit csinált: a 31 négyzetméterhez szokott szemem szinte szédült a nappali láttán. Van vagy 130 nm ez a szint - saccolgattam - alatta az alagsor ugyanekkora, a félig kész padlásszint talán picivel kevesebb. Tágas terek, 4 vagy 5 szoba, lesz hol bújócskázni majd a gyerekeknek, ha lesznek. A terasztól lehidaltam, az ablak a kert végi erdőre néz. A nappali tele orchideával - nagy még a szerelem. Otthonos, belakott lakás.
Apám nem volt gróf, én se, de a fiam, az gyanús.
Kifele jövet fedeztem fel, hogy benyomult a házba a politika: a lábtörlőn Gyurcsány.
- Ezen a szart mindenki ledörgöli - röhögött - mondanom se kell, hogy töröljenek lábat.
Visszafele fals érzésem támadt. Fiam vezetett és politizált. Szidta a falucska tán egyetlen betelepült roma családját, áradt belőle a jobbikduma. Mikor csúszhatott tévútra vajon?
- Én a fideszre vagy a jobbikra fogok szavazni - találgatott. Rondán nézhettem, mert elcsodálkozott: - Miért? Mi a bajod velük?
- Dobáltak már engem kétszer is, elintézték, hogy ne szeressem őket.
Elhallgatott: nem megértésből, hanem mert kerüli a buzitémát.
Kész lett az ebéd is, mire befutottunk. A Picit is felkorgatta a gyomra: szopott - büfizett - biciklizett a paplannal, aztán álomba merült.
Néztem jó sokáig. Roppant érdekes, meg kell hagyni. Jól megjegyeztem mindenét, hogy elég legyen pár hétre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése