2010. március 9., kedd

Nőnap után

A Deres lányok már azóta járnak hozzánk, amióta felköltöztek Pestre. Az anyjuk akkor még hosszú, bő rakottban járt, tarka-barka cigányszoknyában. Az apjuk bajuszos, kalapos, egyszerű ember, ha bekísérte a családot, a száját se merte kinyitni. Egyikük se tudott írni - olvasni: ha üzent nekik valamelyik tanár, valamelyik gyerekkel, vagy velem olvastatták fel.
8 lányuk volt, a nagyobbak már mind férjnél.
Tanítottam a három kisebbiket. Csendes, békés lányok voltak, egyik se verekedős, a szavukat is alig lehetett hallani. Bori volt a legcsenevészebb: tavaly, amikor elballagott 16 évesen, olyan volt, mint egy túlcicomázott söprűnyél. Reza csúnyácska volt egy darabig, aztán tavaly kinyílt, mint a rózsa. A legkisebbet, Arankát, még a múlt évben átvitték egy közelebbi suliba. Ő volt a legbújósabb, de csak ritkán mert megmukkanni. Rosszul érthetően beszélt, zavarták előreálló fogai. Aranyos gyerek volt, inkább még óvodába való. Már kinézték neki is a férjet, meg is alkudtak rá. Sírt akkor, megijedt, mert nem igazán értette, azt hitte, rögtön kell, de kivette az anyja 1 napra az iskolából, és elvitte babát venni.
- Olyan szép baba - áradozott másnap - igazi pinája van!
8 éves koruktól mind a földet leste - tilos volt fölnézniük, nehogy valami kanember elcsábítsa őket. Csak lányokkal játszhattak, mert Rezának és Arankának már ki volt nézve a jövendő ura.
- Az úgy van - magyarázta Reza - hogy amikó 6 éves vótam, apám mägägyezätt az Adrián apjával, hogy nekäm ű lesz a férjem. Én csak az Adriánba lähetäk szerelmes. Már lä is raktak vóna 2 és fél milliót, de az apám négyet akar értem.
- És mi lesz, ha másba leszel szerelmes?
- Á, olyat nem lähet... én az Adriánba läszäk szerelmes. Ha másba lännék, lävágnák a hajam, az mäg szégyen.
- Borinak is kinézték már a párját?
- Neki nem. Ű az anyámékkaa marad, ha azok mägöregädnek.
De Reza nem jól nézte a földet, mert nyár elején egy temetésen félrenézett. Adrián kiszállt a fejéből 3 nap alatt, mert a Rudi minden nap eljött az iskolához meglesni. Reza az anyjával meg a nővérével - vigyázni kell a lányra ám, 13 éves, nő a melle és szőrösödik - a villamosra szállt, és míg kísérői félrenéztek, Rudi megfogta a kezét, és lehúzta magával a villamosról. Csak aztán vették észre hűlt helyét, mikor már elindult a villamos. Üthették bottal a nyomát.
Reza nem is jött iskolába aztán jó darabig. Küldözgette az iskola a felszólításokat - az anyja bejött elolvastatni, mit írt neki a hivatal? De csak széttárta a kezét:
- Én nem parancsolok már vele! Nem otthun lakik, hanem az urával. Mink aztat a lyányt máá nem vihessük haza, mert a Rudi magszöktette, mägcsináta. Má nem bírom férhő anni. Má nem lyány, hanem asszon, ha oltár elé vinnék, läesne a fejirű a fátyol! Má mäg van csinááva, má nem köll sänkinek! Éjjän az urávaa, szeresse aztat!
Reza azért bejár néha - néha, hátha elvégzi a hetediket. De az "ura" meg két sőgornője jár érte, kár ne essen benne hazafelé.
Reza már nem szerelmes annyira, mint nyár elején. Az iskolában nadrágban jár, de a tanítás végén a klozetba rohan, hosszú szoknyát húzni, meg tűsarkos csizmát, mert megtépnék, ha nem hagyományosban menne haza.
- Tä csak táncój, Reza! Ezt szokták mondani apósomék, ha hazamék. Täsznek be zenét, oszt tapsónak, ahogy táncolok - mosolyog. - De velem csinátatnak mäg mindänt, az anyósomra is én takarítok, mäg mindägyik után a szutykot.
Lesz még több dolga is hamarosan: akkorára nőttek a mellei, hogy biztos viselős.
Ma bejött Bori, hogy a húgát lássa. Véznább, mint valaha, szétcsúszott szerencsétlen teljesen. Pár hónapja kiszőkítette a haját - nagy már, elvégezte a nyolcat. A haja már lenőtt arasznyira, a széttaposott tűsarkúban, rosszul kifestve olyan volt, mint egy anorexiás prostituált.
Nyáron a keresztanyjánál lakott. Leküldték a boltba, egyedül, kinek kéne a nyeszledék, 17 lesz, nagy már. A boltajtóban pálinkáztak páran. Kóstolgatták, menekült volna, de megfogták, elvitték magukkal. Sikítozhatott, de ki figyelt oda rá, csak cigányok, nem segített senki. Ott tartották magukkal napokig, végigmentek rajta, ki tudja, hányszor és hányan. A keresztanyja aztán haza nem adhatta, mert "már megcsináták, eztán nem köll rendäs cigányembärnek" - eladta hát egy magyarnak, csak vigye.
- Ez az uram magyar, szégyälli a család. Nem is mähetäk vele haza. Rezához se, mert aszongyák, kurva lättem, mer már sokan mägcsináátak... csak itt láthatom ütet. De ez is titok, azé gyüttem ide be. De jó is vót lyánynak länni... keserves nekäm ez az élet. Asszonnak länni má nem olyan jó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése